Felvenni a kesztyűt

Az ezredforduló környékén, a technológia fejlődésével mind többen próbálkoztak meg a harmadik dimenzió meghódításával, Sonictól Raymanig sok régi és új karakter ugrándozott a térben, több-kevesebb sikerrel. Ekkor jelent meg a Titus Interactive alkotása, Kao a Kenguru is, akinek első, 2000-es kalandja még elég csiszolatlan volt, három évvel később azonban már egy sokkal kellemesebb mászkálós játékot kaptunk a főszereplésével. A gyerekbarát karakter 2005-ben futott még egy utolsó kört, aztán eltűnt – ám most, az eredeti alkotók kezei közül megérkezett egy teljesen új, modern újragondolás. A Kao the Kangaroo se nem remake, se nem reboot, hanem inkább az eredeti ötletek újragyúrása, korszerű alapokra helyezve.

Kao, a bátor kengurufiú egy gyönyörű szigeten él – sajnos nem túl boldogan, mert mint az kiderül, édesapja és nővére eltűntek, valami mágikus kincs után kutatva. Kis hősünket ez persze nem állítja meg, sőt elhatározza, hogy mentora, egy idős harcművész-mester segítségével elindul, hogy megkeresse szeretteit. Ehhez egy mágikus, az „örökkévalóság erejét” birtokló bokszkesztyűre is szüksége lesz, meg persze egyéb barátokra, akik segítenek neki a különböző helyszíneken. A szigeten való rövid kalandozás és gyakorlás után irány tehát a nagyvilág, tele veszélyekkel és titkokkal.

Már a történetből is látszik, hogy egy igazán családbarát, gyerek-kompatibilis 3D-s platformerrel van dolgunk, hasonlóan a régi epizódokhoz. Az új Kao the Kangaroo egy hamisítatlan ugrálós-gyűjtögetős játék, amiben a könnyed harcok mellett sokkal inkább a felfedezésen van a hangsúly. A gyönyörű és változatos helyszínek tele vannak gyűjtögetnivalóval, érmékkel (Dukátokkal), gyémántokkal, kincses ládákkal és hasonlókkal, a hosszú és tartalmas pályák pedig úgy vannak felépítve, hogy mindig, mindenhol érdemes körülnézni, felfedezni, járatlan utakkal próbálkozni. A helyszínek is a hagyományos platformer toposzokat hozzák: trópusi sziget, lávabarlang, dzsungel, havas-jeges tájak és hasonlók tarkítják a kalandot, amely tucatnyi pályájával, egész jól kitalált főellenségeivel, bónusz szintjeivel egy jó 6-8 órás kalandot kínál – aki mindent össze akar gyűjteni, annak ennél is többet.

Hősünkkel mindig egy-egy nagy, központi világba érkezünk, innen nyílnak a lineáris pályák, melyeket rúnák összegyűjtésével tudunk kinyitni. Az összegyűjtött Dukátokból extra energiát adó szíveket, plusz életeket és jópofa öltözékeket vehetünk kengurunkra, egy egyszerű és könnyen áttekinthető menürendszerben pedig mindig nyomon követhetjük, hol mit gyűjtöttünk össze, és esetleg mit hagytunk ki. Ja, az egyik legfontosabbat még nem is mondtam (vagyis írtam): a Kao the Kangaroo teljesen magyar nyelvű, így a menük és a párbeszédek feliratai is. A fordítás nagyon jó lett, nem vaskalapos, hanem aranyos, modern, fiatalos szóhasználattal, amit a gyerekek is nagyon fognak szeretni.

A tradicionális felépítés mellé egyszerű, könnyen tanulható irányítás társul, aminek vannak azért mélységei is. Kao természetesen tud duplát ugrani, az ellenfeleket püfölni, felugorva farokcsapással intézi el az ellent, és mindezeket egyszerű kombókba is lehet fűzni. A harcrendszer kifejezetten szórakoztató, senkinek sem fog gondot okozni. A régebbi játékokból visszatér a „fülmászás” is, amikor a karakter egy hálóba kapaszkodik a nagy füleivel, és azokon lendül előre. Különleges képességeket is kapunk, a tűz, a jég és a szél erejét használva manipulálhatók bizonyos tereptárgyak, pókhálók leégetésétől jégfalak kiolvasztásán és vízesések megfagyasztásán át platformok működtetéséig. A képességeket a játék lassan, fokozatosan adagolja, és sosem viszi túlzásba, mindig pontosan lehet tudni, mire van szükség egy adott helyen, a pályadizájn pedig tökéletesen asszisztál mindehhez.

Színes kaland, ahogy annak lennie kell

Bár örömmel vállaltam el a játék tesztjét, azt be kell vallanom, hogy az első benyomásaim sokkal jobbak voltak, mint amire számítottam. Egy egyszerű, átlagos programot vártam, de már az első világban ugrándozva egyértelmű lett, hogy a Kao the Kangaroo ennél jóval magasabb színvonalat képvisel. A mai világban sajnos elég kevés a gyerekeknek készült minőségi tartalom, a Nintendo univerzumán kívül nagyon ritka, hogy a fiataloknak szóló, „ártatlan” játékok nem elnagyolt indie próbálkozások csupán. A lengyel Tate Multimedia ezzel szemben nagyon érti a dolgát, és öröm látni, hogy ennyi év után is sikerrel élesztették fel ezt a sorozatot. Aki játszott a korábbi Kao játékokkal, annak sok elem azonnal ismerős lesz, ez az új kaland ugyanakkor az aktuális generáció követelményeinek is maradéktalanul megfelel.

Technikai oldalról egy szavunk sem lehet. A Kao the Kangaroo rajzfilmszerű grafikája csodásan mutat, hihetetlenül élénk színekkel dolgozik, és tükörsimán fut, ami nagyon jól kidolgozott karakter animációkkal egészül ki. Ahogy Kao fut, ugrál, harcol, azt egyszerűen öröm nézni. Látványosak az átvezetők is, és a pályákon is sok helyen találkozhatunk izgalmas megoldásokkal, hatalmas termekkel, menekülős, vagy éppen csúszdázós szakaszokkal. Sok szempontból leginkább a Super Lucky’s Tale játékokhoz lehet hasonlítani, de szerintem még azoknál is jobb egy fokkal. Hogy visszakanyarodjak az előző gondolatomhoz, én még az előzetes videók alapján sem gondoltam volna, hogy ennyire szép, élettel teli és látványos lesz a végeredmény.

A másik fontos összetevő maga a játékmenet. Kao irányítása remek, a karakter lendülete és tempója épp akkora, hogy „érzésre” pontosan tudjuk, mikor meddig mehetünk el. Természetesen itt is akadnak a 3D-s platformerekre jellemző negatív pillanatok, amikor nehéz megítélni egy-egy ugrás hosszát, vagy amikor a kamerát kell forgatni minduntalan, mert szűk helyeken próbálunk manőverezni, de tényleg nagyon ritkán futottam bele olyan helyzetbe, ahol ezek miatt haltam meg. A fejlesztők jó érzékkel tényleg a kiskamaszokra szabták a kihívást és a helyszíneket, a nehézségi görbe pedig csak lassan emelkedik, nem „gurult el az alkotók gyógyszere”, ahogy mondani szokták. A kicsiknek óriási örömet fog jelenteni a sok ugrálás és felfedezés, míg a nagyobbak esetleg a gyűjtögetésben és a főellenségek legyőzésében segíthetnek majd nekik. Ha lenne gyerekem, biztos, hogy az elsők között adnám a kezébe a Kao the Kangaroo-t, és ezt tudom javasolni a szülőknek (vagy a gyermeklelkű felnőtteknek) is.

Az új Kao the Kangaroo sikerrel hozza vissza a klasszikus térbeli platformerek világát és hangulatát. Nem mutat semmilyen kimondott újdonságot vagy forradalmi ötletet, amit azonban kínál, azt tökéletes minőségben teszi. Meglepően tartalmas, változatos, az új konzolokon szinte nem is tölt, a magyar feliratnak köszönhetően pedig gond nélkül befogadható mindenki számára. Grafikája, játékmenete abszolút megfelel a modern követelményeknek, precíz, kiszámítható, és pont annyira összetett, hogy ne váljon feleslegesen bonyolulttá, de unalmassá sem. Én a 41 éves fejemmel is nagyon jól szórakoztam vele végig, és csak elképzelni tudom, hogy ha most lennék gyerek, mennyire tudnék rajongani egy ilyen játékért. Biztosan sokan lesznek így, úgyhogy ez számukra egy nagyon ajánlott darab!

A Kao the Kangaroo PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X|S-re és Nintendo Switch-re jelent meg.

A Kao the Kangaroo legjobb vonásai:

• hamisítatlan 3D-s platformer remek játékmenettel;
• remekül megtervezett, változatos és hosszú pályák;
• fiatalokra szabott, tökéletesen belőtt kihívás;
• gyönyörű szép látvány és zenék;
• magyar felirat.

A Kao the Kangaroo leggyengébb pontjai:

• helyenként benézhetőek az ugrások;
• a kamerakezelés néhol problémás;
• sietőseknek rövid lehet.

dreampage