Online háborúk

A két kampány együtt közel 50 órányi stratégiázást is nyújthat, és bár teljes potenciálját a sok hiba miatt az olasz hódítás nem tudja betölteni, én így is kellemesen szórakoztam ezekkel. A Relic fejlesztői még mindig értenek az izgalmas, változatos és sokféleképpen „megoldható” pályák készítéséhez. A skirmish módban 14 további harcmezőt kapunk, ami a sorozat történetében rekordnak mondható. E játékmódban 1-4 játékos harcolhat ugyanannyi gépi irányítású csapat ellen, és multiplayerben hasonlóképpen a 4v4 felállású csaták a legnagyobbak. E játékmódokban a négy frakció (brit és amerikai, valamint Afrikakorps és Wehrmacht) bármelyike választható, és persze mind eltérő fejlesztésekkel, egységekkel és ezek miatt különböző játékstílussal is rendelkezik.

[+]

A négy frakció közti különbségeket kihangsúlyozandó mindegyik három specializált harccsoporttal rendelkezik – majd amikor ezek között döntünk, mindegyikben további két képességfa nyílik meg. Az itt megnyitott passzív bónuszok mellett természetesen e választásunk exkluzív egységeket is biztosít. A játék során szerzett parancsnoki pontokból tudjuk megnyitni szakaszonként az extra képességek valamelyikét, és ez permanens módon megszabja az adott osztag felszerelését. A briteknél például a már említett indiai tüzérség harccsoportot választva a két képességfa egyike a gyalogság fejlesztésével foglalkozik, és a szívós gurkha csapatokat nyitja meg, a másik pedig a tüzérségi támogatást erősíti, egy indiai nehéztüzérségi szakaszt, illetve a BL5.5 löveget megnyitva. A Wehrmachtnál az egyik harccsoport a Luftwaffe légitámogatását teszi elérhetővé, az olasz egységek az Afrikakorpsnál érhetők el, az amerikaiaknál pedig választásunktól függően ejtőernyősök, a sérült járműveket megjavító műszaki alakulat, avagy kommandósok válnak elérhetővé.

[+]

A játékhoz egyelőre hetente érkeznek a több gigabájtos frissítések, a fejlesztők tehát továbbra is gőzerővel dolgoznak a játék javításán és bővítésén. Technikai jellegű problémáim ezért nem nagyon voltak: a játék még a legzsúfoltabb szituációkban sem lassult le, ami mindenképpen pozitívabb összképet jelent, mint amit a Company of Heroes 2 nyújtott a megjelenésekor. Igaz, ebben annak is része lehet, hogy a látványvilág nem lett radikálisan kidolgozottabb, mint amilyen a tíz éve megjelent előző részben volt. Persze, van néhány új effekt, és biztos vagyok benne, hogy az egyedi textúrák és poligonszámok is magasabbak, mint anno 2013-ban, de az összkép nem változott meg lehengerlően. Ami a hangokat illeti, az élmény egyenesen romlott: míg a második rész mélynyomókat próbára tevő basszussal operált, addig itt kevésbé karakteresek a hangok, és sokszor egyfajta audió-masszává folynak össze (igaz, lehet 5.1-es hangszórókkal más az élmény). E tekintetben tehát mindenképpen egy kis csalódás volt a Company of Heroes 3 – csúnyának semmiképpen nem nevezném, de én személy szerint több fejlődést vártam ennyi idő után.

Ennél sokkal jobban zavart, hogy a kamerát alig lehet kizoomolni, egyszerűen nincs rá lehetőség modok nélkül, hogy a harctér egy nagyobb részét egyben lehessen áttekinteni. Vegyük ehhez hozzá, hogy a kezelőfelület meglehetősen nagy területet foglal el, és nem csoda, hogy néha kifejezetten klausztrofóbiásan éreztem magam a monitor előtt. Az élményt azonban még ez sem tudta igazán elrontani. A Company of Heroes 3 nem lett az a korszakos előrelépés, mint amilyen szerintem a második rész volt, egyszerűen csak egy iteratív folytatás, amelynek legnagyobb újítása, a Total War-ihlette dinamikus kampány egyelőre hibáktól hemzseg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne ez lenne az utóbbi néhány év egyik legjobb stratégiai játéka – a széria olyan magas szintet képvisel, hogy egy, a vártnál talán kevésbé tüzes, még sok-sok javítást igénylő folytatás is a legjobbak között van.

A Company of Heroes 3 most PC-re jelent meg. A játék PlayStation 5-re és Xbox Series konzolokra valamikor idén érkezik meg.

Összefoglalás

A Company of Heroes 2 kiemelkedően jó játék volt, amikor megjelent – a harmadik rész ahhoz képest talán csalódást keltően apró előrelépés, de riválisok híján így is nehéz haragudni rá. Ha valaki a multiplayert szereti igazán, az már most fejest ugorhat a háborúba – akit viszont inkább a két kampány érdekel, az talán várhat még egy kicsit. A fejlesztők gőzerővel dolgoznak a frissítéseken, így van rá esély, hogy a most kielégítő olasz kampány néhány hónap múlva fantasztikussá érik.

A Company of Heroes 3 legjobb pontjai:

• Bár a két kampány nem tökéletes, így is szórakoztatnak;
• a testközeli, taktikus játékmenet ma is élvezetes;
• a játék leállítása és a parancsok együttes aktiválása;
• tartalom terén több, mint bármelyik elődje.

A Company of Heroes 3 leggyengébb részei:

• Az olasz kampányban csomó dolog nem működik jól;
• Technológia terén nem látszik a CoH2 óta eltelt tíz év.

Bényi László