Új hozzászólás Aktív témák

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz h-1-i #27607 üzenetére

    1. Sokmindennel nincs miért vitába szállni (pl. búcsúk ügye), mert jogos felvetés volt anno is (és ma is lenne mikről értekezni)...
    De Luther vagy más reformátor esetében (történelmi személy voltuk miatt, ma, 2023-ban) az egész jelenségük (komplex tanításuk és fellépésük) áll a kritikám mögött.
    Eddig nem mélyedtünk bele konkrétumokba, csak általában (felszínen) közelítettük meg a témát - ki-ki a maga felekezete felől.
    Összegezve: részigazságaikat elismerem, de fellépésüket nem tudom elfogadni (nem a kezdő lépést, hanem az "életművüket"). Ugyanígy a Katolikus Egyház (intézmény) hibáit is belátom (pl. a pápa is hibázhat/hibázott). Ezért a történelmi hitviták során nagy az emberi tényező befolyása (eszkalálódás, tragédia, szakadás, stb.).
    Pont ezért - tanulságként, tényként - figyelembe veszem, de a hangsúlyt praktikusabbnak tartom a közlésen (tanításon) tartani.
    /Mondom másképp: ha egy hőbörgő barom igazat mond, az igazság számít és sajnálatos a hőbörgés. Ha egy jámbor hazudik, a hazugság számít, nem menti a jámborsága. Talán így érthetô, hogy a banánhéjon elcsúszás inkább megúszható szerintem, ha a körülményt a lényegre koncentrálás felülírja.
    A legnagyobb gond persze az, ha sem közlő személye, sem a közlés tartalma nem tud megállni, az bukta./

    2. Vita.
    Már hogyne tartott volna Krisztus vitaestet!? Számos helyen igyekeznek pl. a farizeusok felkérdezni, ráhúzni, hogy valami kókler eretnek, és Ő meg megfelel nekik, kijelent, igazol (érvel).
    Klasszikus teológiai viták sorát prezentálja (ha külsőségekben nem is egy mai eseménynek megfelelő körítéssel).
    Másrészt - elvileg - mindenki az igazat (legalább a sajátját, jó esetben az objektív igazságot) igyekszik közvetíteni közléseikor.
    Egy üdvösség tétjével bíró hitigazság kifejtése, megvallása során az ember szólhat igazat vagy tévedhet (pl. jóhiszeműen). Vannak tehát álláspontok. Vannak, akik tévednek. Vannak, akik szándékkal (érdekek mentén) hazudnak.
    A lényeg: van helye a vitának. Nem Isten helyett, pótlékként, hanem jó esetben összhangban Vele.
    Ha nincs ütköztetés (és nem ütközet!), akkor merev álláspontokban megrekedt statikus pozíciók maradnak. Tessék, itt is egy speciális eleve elrendeltség... Ekkor Isten 100% döntési pozícióval, az ember 0% döntési pozícióval bír.
    Hogyan értelmezhető így a teremtés-bűn-keresztáldozat-üdvözülés lényege és viszonya?

    "Szerintem."

Új hozzászólás Aktív témák