Új hozzászólás Aktív témák

• #34175 slfln senior tag andorra #34174

  Új Válasz 2013-01-19 08:49:35 #34175

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  slfln

  senior tag

  válasz andorra #34174 üzenetére

  Sajnos ezt nem tudod jól. Felmondtad a betanult hi-fi újságos szöveget. Az A/B teszt az egyetlen normális és legitim módja annak, hogy két hanganyag/berendezés/eszköz között különbséget lehessen tenni. Persze egyesek módszerei nem túl kifinomultak és könnyen bele lehet kötni. Például én sem tartom jó ötletnek a csoportos vaktesztet, mert figyelemelterelő lehet és az olyat se, amikor A/B meghallgatása után bejátsszák az egyiket és ki kell találni melyik volt - ennyi idő után nem emlékezhetsz már stb. A foobar ABX teszt nem ilyen.

  Az ember akusztikai memóriája a hiedelemmel ellentétben sokkal gyengébb arányaiban, mint a látásunk. Gondolom nem kell senkinek se optikai csalódást mutogatnom, a nélkül is tudja, hogy milyen könnyen gúnyt lehet űzni szenzorális defektusainkból.
  EEG-vel meg lehet mérni, hogy kb. 150-200ms idő elteltével az akusztikai memóriád viharosan megindul az enyészetnek és búcsút is inthetsz neki egy szempillantás alatt. Itt nem komplex zenéről van szó, hanem csak egy pár hangról. - Ajánlom mindenkinek, hogy menjen el a Csodák Palotájába és próbálja ki az akusztikai memóriával kapcsolatos játékot. Felnyitja az ember szemét.
  Amikor nézel valamit és próbálod memorizálni, ott van lehetőséged egy időben az egészet vizsgálni, és "visszatérni" részletekre, amikbe tudsz kapaszkodni. A zenénél egyszerre annyi inger ér és annyira bonyolult mintázatban, ráadásul az időben folyamatosan változva, hogy azt megjegyezni pár másodpercen túl az ember számára lehetetlen.
  Pár másodperc alatt lezajló lehetetlen mennyiségű információt kellene memorizálni és az apró különbségek miatt tökéletesen megjegyezni, utána pedig összehasonlítani egy másikkal, amit szintén meg kellene jegyezni.
  (Mielőtt valaki azt írná, hogy akkor a zenészek miért tudják akkor megtanulni amit játszanak, az gondolja át először, a kettő közel sem ugyanaz.)
  A sok hangszeres zenei művet az ember nem egészében hallgatja és értelmezi. Ez olyan, mint a társaságban való beszélgetés. Az agyad képes a füledbe jutó információkat szűrni, ezzel megelőzve a szenzorális túltelítődést és a figyelmed szétesését. Ennek köszönheted azt, hogy csak azt érted, aki neked beszél az asztal másik oldalán annak ellenére, hogy a füleddel hallod a melletted ülőt is, de az ilyenkor kiszűrésre kerül.
  Amikor zenét hallgatsz általában a neked tetsző részeket, mondjuk a vokált, az éneket vagy egy dögös gitárszólót jobban megjegyzel/megfigyelsz, mert az számodra fontosabb/érdekesebb a többinél. Ezért is van az, hogy sokszor új részleteket hallanak emberek sokszori hallgatás után egy zenében. Szimplán más fogta meg a figyelmét/ más hozzáállással (tesztelés) hallgat zenét.

  Az előbbiekből következik, hogy minél bonyolultabb a zene annál jobban csökkennek az esélyeid, hogy abból valami használható emléked maradhasson és ennek nincs sok köze a basszus mennyiségéhez/természetességhez/hangszerekhez.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák