Harcra fel

A történet és a világ felfedezése mellett természetesen ugyanilyen hangsúlyos részét képezi a játéknak a harc. A Tales of Arise valós idejű rendszerrel dolgozik, ami nem magában a világban történik – az ellenfelek „megérintésével” egy harctérre kerülünk, itt kell lekaszabolni a különböző szörnyeket, katonákat és persze a sok emelet magas főgonoszokat. Az egyszerű kardozás mellett a harcok gerincét az úgynevezett Astral Arte-ok képezik, amik tulajdonképpen elementális sebzést kínáló varázslatok és harci mozdulatok. A különböző szörnyek más és más elemre (föld, tűz, víz, szél, sötétség, fény) érzékenyek, így érdemes eszerint támadni, és a megfelelő képességeket használni. Fontos, hogy csapatunk bármelyik tagját irányíthatjuk, ha előtte őt tettük meg vezérnek. Az elsajátított képességeket a gépi intelligencia által vezérelt többi szereplő okosan és hatékonyan használja, nem csak dísznek vannak a harctéren, aktívan gyógyítanak is, ha kell (a viselkedésük természetesen szintén testre szabható).

Nagyon fontos szerepe van a kombózásnak is. Ha a saját karakterünk és a többiek elég hosszú támadásláncot építenek fel, lehetőség nyílik egy pusztító speciális csapatképesség elsütésére, ami a legtöbb ellenfelet azonnal megfekteti, de a főellenségek ellen is kritikus fontosságú. Az általunk irányított karakter kitérni is képes a támadások elől – ha elégszer sikerül a megfelelő pillanatban elugrani, akkor felfokozott állapotba kerülünk, ahol néhány másodpercig akadály nélkül kombózhatunk. Ezeket a technikákat ötvözve, megfelelő stratégiával és nem feltétlenül ész nélkül kaszabolva egész hatékonyan lehet megküzdeni az akár több szinttel felettünk lévőkkel is.

Mindennek az eredménye egy rendkívül pörgős, és esetenként elképesztően látványos harc, ami hihetetlen effektekbe képes torkollni. Mintha egy grandiózus anime kelne életre a képernyőn, a szereplők úgy harcolnak, varázsolnak, szövegelnek (néha kicsit túl sokat is), és ha rátalálunk a megfelelő taktikára, kimondottan remek érzés pillanatok alatt hidegre tenni a legkeményebb páncélozott, repkedő, varázsolni akaró vagy pusztán méregerős ellenfeleket. A szintlépésekkel egyébként nincs dolgunk, karaktereink automatikusan erősödnek, a folyamatosan megnyíló, úgynevezett „címekre” és a hozzájuk tartozó passzív bónuszokra viszont mi oszthatjuk szét a megszerzett képességpontokat. Ez egy első látásra túlkomplikált, hosszabb távon viszont elég áramvonalas rendszer, problémát inkább a szükséges „SP” megszerzése jelent, amit inkább a mellékküldetések, semmint a harcok során zsebelhetünk be.

A fantasztikusan élvezetes, látványos harcok mellett a Tales of Arise-nak van azonban egy sötét oldala is, ez pedig a szintezésben és a nehézségben jelentkezik. A játék kiegyensúlyozatlanságáról sokat elmond, hogy pénzért vehetünk extra szinteket, dupla XP-t és más bónusz csomagokat, a tapasztalatom szerint pedig csak több ilyen aktiválásával lehet szinten tartani a csapatot. A tesztpéldány alapból egy 5 szintes fórral kezdett, aki viszont a játék alapváltozatát veszi meg, és dupla XP nélkül, vanilla módban próbál haladni, annak nagyon sok gondja lesz a nehézséggel, az ellenfelek szintjével, és a nem elég megszerezhető tapasztalati ponttal. Rá leszünk kényszerülve a rendszeres tápolásra, ami minden JRPG egyik legrosszabb velejárója. Ha pedig ezt el akarjuk kerülni, költeni kell – még ha nem is sokat, néhányszáz forintos tételekről van szó – bizonyos boostokra. Sajnos ez szándékos tervezési fogásnak tűnik, és a legkevésbé sem szimpatikus húzás a fejlesztők részéről. A hosszadalmas, és sok esetben teljesen felesleges beszélgetések így is a kelleténél jobban elhúzzák a játékidőt, ezt mesterséges tápolással nem kellett volna tetézni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!