Rólunk szóló mese

„Egy ösvényen vagy, valahol az erdőben. Az ösvény végén egy házikó áll. Annak a pincéjében pedig egy Hercegnő raboskodik.” Oké, a Narrátor felvezetésnek szánt szavai talán az optimálisnál némileg kevesebb információt tartalmaznak, de hát professzionális Hősként nem egyszer volt már részünk in medias res kezdésben; és noha a kontextus hiányzik, feladatunk így is egyértelmű, nem igaz? Pincerabságban senyvedő trónörökös, mégpedig jó eséllyel egy igen csinos trónörökös – a megmentői szerep egyértelmű, az egyetlen eldöntendő kérdés már csak az lehet, hogy kérünk-e a minden bizonnyal kecses kézből és a vele járó fele királyságból, avagy szerényen megyünk tovább a világmegmentők magányos útját járva. „Azért jöttél, hogy megöld. Ha nem teszed meg, a világ véget ér.” Teszi hozzá a korábbiakhoz az óvodás szavalóversenybe tolató betonkeverő váratlanságával a Narrátor. Micsoda őrület ez, esik le agyunk gépszíja. Ki várta volna ezt az extrém fordulatot egy Slay the Princess című játéktól?!

A legjobb lenne talán, ha itt abba is hagynám a játék ismertetését, és hagynám, hogy mindenki maga derítse ki a Hercegnő, a Narrátor, a Hős és a többiek jövőjét. A Slay the Princess egy igazi visual novel, vagyis aktív játékmenet a döntéshelyzeteken kívül nincs benne – mindene a történetmesélés, és minél többet árulnék el titkairól, annál inkább rombolnám a sok fordulat és meglepetés erejét. Persze másfél bekezdés láttán vélhetően mindenki dühöngve követelné vissza a tesztekért fizetett vagyonát, így nincs más hátra, mint óvatosan összeírni és spoilermentes képekkel illusztrálni, hogy miről is szól ez a remek horror-vígjáték.

[+]

A Slay the Princess tehát egy kifejezetten reaktív, extrém elágazásokkal teli történet, amelyben mi a Narrátor által Hercegnő-belezésre buzdított Hőst alakítjuk. Bármennyire is érdeklődnénk vagy húzódoznánk, előbb-utóbb mindenképpen elérünk a rönkházhoz, kinyitjuk annak ajtaját, és elindulunk lefelé a pincébe. Már idáig is sok döntést kellett meghozni: például azt, hogy felmarkoljuk-e a kunyhóban a tőrt, illetve, hogy a világvégével riogató Narrátornak hiszünk jobban, avagy elménk Hősies személyiségének – merthogy ő is szerepet kap a párbeszédekben. A döntést mindig mi hozzuk meg (naná, ki más is uralkodna testünk felett, ha nem mi, nem igaz? haha), de a többiek beszélgetése, érvelése ebben komoly befolyásoló erő lehet – főleg akkor, amikor már egy falkányi személyiségszilánk próbálja kifejteni véleményét a történtekről. A Hercegnőbe menthetetlenül belehabarodott Smitten szövegei mögé csak a rajzfilmek szív alakban kidülledő szemű szerelmeseit lehet elképzelni, de én sokat szórakoztam a Cold megjegyzésein is – a lovecrafti értelemben vett mélyűr közmondásos empátiáját kölcsönvevő Hideg mintha állandóan világvége-kürtök és a lélek utolsó másodperceit aláfestő harangok zajában érezné magát koporsócsukódás-súlyosságúnak szánt megjegyzéseivel.

[+]

Előbb-utóbb aztán leérünk a pincébe, ahol rögvest meg is pillantjuk a Hercegnőt: jobb keze a falhoz láncolva, nagy szemeiben remény csillan, elegáns göncei még ebben a környezetben is jelzik, hogy jobb helyről száműzték ide. Vele kapcsolatban legalább tucatnyi megközelítést kapunk: azon túl, hogy a Narrátor információhiányos eligazításait kikerekítendő megpróbáljuk kifaggatni a világgal kapcsolatos terveiről, természetesen extrém végletként megpróbálkozhatunk azonnali kivégzésével és lovagias szabadításával is. Tony Howard író szinte minden lehetőségre gondolt, ami a játékosnak az eszébe juthat, és Abby Howard furcsa, de stílusos ceruzarajzai kiválóan illusztrálják a tetteinkre reagáló trónörökös arckifejezéseit. Innentől kezdve kizárólag döntéseink szabják meg az események menetét – és bár meghalhatunk mi is, és meghalhat a Hercegnő is, és elveszhet a Narrátor is, fontos tudni, hogy e játékban nincs game over. A történet mindenképpen megy tovább, mégpedig háromfejezetes időhurkokba fonva, hogy aztán a sztori elérje a maga végkifejletét – az egyik végkifejletet a sok közül.

[+]

Újra és újra megközelítjük a kunyhót, de az mindig másként fogad minket – korábbi döntéseink alapján dől el, hogy miként néz ki, és hogy a Hercegnő milyen hangulatban fogad minket. És persze mindez csak még tarkábbá teszi a lehetséges reakcióink sorát. A mi tetteink döntik el, hogy mi az igazság a Slay the Princess nagy kérdéseire, és így egy újrajátszhatóság terén verhetetlen alkotást kapunk, ami a szemünk előtt írja át magát ravaszul minden nekifutás alkalmával. A két szinkronszínész jól bánik hangjával, és kitűnően hozzák az eltérő személyiségek egyediségét, még akkor is, ha az igazán sztentori orgánumra sajnos nem képesek. A tavalyi PC-s verziót a Pristine Cut három teljesen új fejezettel, három kibővített útvonallal és egy teljesen új befejezéssel toldja meg. A Slay the Princess az intelligensen megírt, és százfelé ágazó szövegkönyvének köszönhetően válik maradandó élménnyé; a visual novelbe csomagolt pszichológiai horror nem új műfaj, de régóta nem volt alkotás, amit fel lehetett volna tenni a The House in Fata Morgana és a Doki Doki Libreature Club! mellé a legmagasabb polcra. A Slay the Princess oda került.

A Slay the Princess: The Pristine Cut PC-re, PlayStation 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg. PC-n az alapjáték tulajdonosai ingyenes frissítésként érik el az újdonságokat.

A tesztjátékot a kiadó-fejlesztő Black Tabby Games biztosította.

Összefoglalás

Lenyűgözően sok irányba szétágazó pszichológiai horror, ezúttal lámpás vagy shotgun nélkül, csak és kizárólag a karakterekre és viszonyaikra koncentrálva. Bár vannak igen brutális jelenetek is, a fanyar humor is átjárja a játékot, kifejezetten szórakoztató elegyet alkotva. Már egy végigjátszás is kiváló élmény, de az, hogy sok, alapvetően eltérő befejezést érhetünk el, szinte megunhatatlanná teszi. Műfajának egyik legjobbja!

A Slay the Princess: The Pristine Cut legfőbb pozitívumai:

• Fantasztikusan sokfelé ágazó, intelligens történet;
• mindig meg tud lepni, mindig találni új útvonalat;
• remek humor és borzasztó horror keverednek;
• az eddigi tulajok ingyen kapják meg a bővítéseket.

A Slay the Princess: The Pristine Cut legnagyobb hiányosságai:

• A szinkron lehetett volna talán még extrémebb.

Bényi László