Potion Permit teszt

Klinika a város szélén – radikálisan kevesebb dráma, viszont sokkal több gyönyörű pixel kíséretében, mint amit anno a tévében lehetett látni.

Vidéki élet

A gyűjtögetéshez három eszközt kapunk: sarlót a növények és gombák begyűjtéséhez, szekercét a fák kivágásához, illetve nagy kalapácsot a szikladarabok feldolgozásához. Bár lehetőség van egy ideig teljesen békés módon gyűjtögetni a minden nap teljesen regenerálódó vadonban, előbb-utóbb ránk fog törni valami agresszív állat is, és hamar kiderül, hogy igen hasznos komponensek rejtőznek ezekben is. Egy-egy expedíció fő gátját állóképességünk gyors csökkenése jelenti: minden suhintás egy kis staminába kerül, és ha az teljesen elfogy, többet nem tudjuk egyik eszközünket sem bevetni. Bár valami otthon főzött finomság azonnal javíthat állapotunkon, ha ilyen nincs nálunk, a legjobb megoldás a faluban található hévizes fürdő használata, az ugyanis két óra feláldozásával maximumra tölti mind életerőnket, mind staminánkat.


[+]

A Potion Permit központi játékmenete tehát nagyjából ez: ha reggel van beteg a klinikán, őt gyorsan meggyógyítjuk, majd vagy a városkában esedékes küldetéseinkre, vagy a vadon szüretelésére koncentrálunk. Kevés olyan nap akad, amikor utóbbira egyáltalán nem jut idő – mivel a teleportálás bárhonnan használható, rövidebb túrákat azért bármikor be lehet iktatni. Felszerelésünk, kondérunk és lakásunk fejlesztése tetemes mennyiségű pénzt, fát és követ igényel, így azok grindelése sem elhanyagolható. Pénzt nem csak a sikeres gyógyítások után kapunk, de a főzeteinket el is adhatjuk – szerencsére, ha egy típusból már legalább öt darabot kikevertünk, elmenthetünk egyetlen gombnyomással aktiválható recepteket is, így a tömegtermelés szinte semmi időbe nem kerül.


[+]

Remélem, a képekből és videókból is látszik, hogy a Potion Permit milyen stílusos lett – engem legjobban az Android régi sárga gömböc-emojijaira hasonlító ikonok bűvöltek el. Persze ezen túl is szépen ki van dolgozva a játéktér: érdemes például benézni minden otthonba, hiszen már a szobák berendezéséből is azonnal tudni fogjuk, hogy ott ki lakik. Szintén fontos elmondani, hogy a Potion Permit még az általában is a lazulásról szóló kategóriáján belül is a barátságosabb kialakítású játékok közé tartozik: a minijátékok elronthatatlanul könnyűek, a gyógyításra mindig több nap áll rendelkezésre, és még ha esetleg le is csapnának minket a vadonban, a parkőrök akkor is gond nélkül hazavisznek minket.


[+]

Noha kifejezetten élveztem a játékkal töltött időt, azt azért el kell mondani róla, hogy úgy a 15. óra környékén már kezdett kicsit leülni a recept. Biztos lesz olyan is, akit annyira magával ragad majd a falucska élete, hogy az ilyesmin simán átlendül, és én is végig akarom játszani a Potion Permitet, de az utolsó zóna megnyitását követően az újdongások elapadása, a fejlesztések árának előteremtése, illetve a grindelés mértéke azért rányomja a bélyegét az élményre. Az sem hallgatható el, hogy bőven vannak bugok még a játékban, igaz, viszonylag alacsony súlyúak (kivéve Switch-en, ahol állítólag nagyon szaggat a játék). Nálam például a hirdetőtáblák többször is más időt mutattak, mint amikor az adott küldetés vagy esemény tényleg elérhető volt, a fagyos tundrára teleportálás 50% eséllyel azt eredményezte, hogy a pályáról eltűnt minden nyersanyag és vadállat, és egyszer még derék kutyám is teljesen elromlott. Sokszor „Localization Error” hibaüzenetek is feltűntek, pedig hát az angol verzióval játszottam.


[+]

Szerencsére a Potion Permit van olyan kedves, és játszatja magát annyira, hogy még ezeken a gondokon is átlendültem. Igaz, ma már nem játszom olyan hevesen, mint az első napokban, de egy-két játéknapot még így is teljesítek minden valódi este folyamán. Az tisztán látszik, hogy nem lesz belőle akkora forradalom, mint a Stardew Valleyből, de aki kedveli ezt a stílust, az szerintem nem fogja megbánni, ha néhány hétre Moonburybe költözik.

A Potion Permit PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Barátságos falucska, egyre szorosabbá váló személyes kapcsolatok, no meg az elmaradhatatlan horgászat: a Potion Permit a jól ismert formulán annyit változtat, hogy földművelés helyett az alkímiára koncentrál. A főzetek kikeverése és a betegek gyógyítása viszonylag egyszerű: az igazán sok időt az akciórész viszi el, amelynek során a vadont járva gyűjtjük a különféle komponenseket. A kidolgozás (a programhibákat leszámítva) nagyszerű, a hangulat tényleg kifejezetten bájos, de amikor a fejlesztésekre kell pénzt, fát és követ grindelni, azt azért meg lehet unni.

A Potion Permit legjobb pontjai:

  • Érdekes alakokkal teli falucska;
  • az alkímia és az orvoslás jól lett feldolgozva;
  • egyszerűsége ellenére élvezetes a gyűjtögetés;
  • végtelenül aranyos, és ettől jó érzés játszani vele.

A Potion Permit leggyengébb részei:

  • Bődületesen könnyű minden része;
  • Egyelőre látványosan sok bug van benne.

Bényi László

Azóta történt

  • Cursed to Golf teszt

    Van, aki örülne neki, ha naphosszat golfoznia kellene – de még ő is átokként fogná fel, ha a purgatóriumból való szabadulása múlna minden lendítésen.

  • The DioField Chronicle teszt

    Szinte hónapról hónapra érkeznek a Square Enix legfeljebb közepes méretű játékai – a DioField Chronicle például az RTS-ek és az RPG-k házasságából született furcsaság.

  • Various Daylife teszt

    Miként sül az el, ha a Square Enix három évvel az eredeti mobilos megjelenést követően átírja konzolra furcsa fantasy életszimulátorát? Most ez is kiderült.

  • Persona 5 Royal teszt

    Élveztük először, élveztük másodjára, és most harmadszorra is megérkezett a Persona 5 – most már minden releváns platformra. De hát tudjuk jól: ismétlés a fantomtolvaj anyja!

Előzmények

  • Cult of the Lamb teszt

    Félig roguelike akciójáték, félig vidám szektamenedzselős faluszimulátor – nem mindennapi kombináció ez, a kérdés csak az, hogy vajon miként működnek egymás mellett.

  • Soul Hackers 2 teszt

    Tokiót megint démonok és démonidézők fenyegetik – és ezúttal nem is egy csapat gimnazista fogja megmenteni a világot. Igen, az Atlus is tud újat húzni!

  • Chrono Cross: The Radical Dreamers Edition teszt

    A legendás Chrono Trigger folytatása már PlayStationre jelent meg – legalábbis Európán kívül. Most a Square nálunk is kiadta a szerepjátékot, mégpedig a hírek szerintalaposan felújítva.

  • Tiny Tina’s Wonderlands teszt

    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fantasy környezetű DLC-je a Borderlands 2-nek. A csaknem évtizedes ötletet most leporolta a Gearbox, és majdnem teljes epizóddá bővítették azt.