Vidéki élet
A gyűjtögetéshez három eszközt kapunk: sarlót a növények és gombák begyűjtéséhez, szekercét a fák kivágásához, illetve nagy kalapácsot a szikladarabok feldolgozásához. Bár lehetőség van egy ideig teljesen békés módon gyűjtögetni a minden nap teljesen regenerálódó vadonban, előbb-utóbb ránk fog törni valami agresszív állat is, és hamar kiderül, hogy igen hasznos komponensek rejtőznek ezekben is. Egy-egy expedíció fő gátját állóképességünk gyors csökkenése jelenti: minden suhintás egy kis staminába kerül, és ha az teljesen elfogy, többet nem tudjuk egyik eszközünket sem bevetni. Bár valami otthon főzött finomság azonnal javíthat állapotunkon, ha ilyen nincs nálunk, a legjobb megoldás a faluban található hévizes fürdő használata, az ugyanis két óra feláldozásával maximumra tölti mind életerőnket, mind staminánkat.
A Potion Permit központi játékmenete tehát nagyjából ez: ha reggel van beteg a klinikán, őt gyorsan meggyógyítjuk, majd vagy a városkában esedékes küldetéseinkre, vagy a vadon szüretelésére koncentrálunk. Kevés olyan nap akad, amikor utóbbira egyáltalán nem jut idő – mivel a teleportálás bárhonnan használható, rövidebb túrákat azért bármikor be lehet iktatni. Felszerelésünk, kondérunk és lakásunk fejlesztése tetemes mennyiségű pénzt, fát és követ igényel, így azok grindelése sem elhanyagolható. Pénzt nem csak a sikeres gyógyítások után kapunk, de a főzeteinket el is adhatjuk – szerencsére, ha egy típusból már legalább öt darabot kikevertünk, elmenthetünk egyetlen gombnyomással aktiválható recepteket is, így a tömegtermelés szinte semmi időbe nem kerül.
Remélem, a képekből és videókból is látszik, hogy a Potion Permit milyen stílusos lett – engem legjobban az Android régi sárga gömböc-emojijaira hasonlító ikonok bűvöltek el. Persze ezen túl is szépen ki van dolgozva a játéktér: érdemes például benézni minden otthonba, hiszen már a szobák berendezéséből is azonnal tudni fogjuk, hogy ott ki lakik. Szintén fontos elmondani, hogy a Potion Permit még az általában is a lazulásról szóló kategóriáján belül is a barátságosabb kialakítású játékok közé tartozik: a minijátékok elronthatatlanul könnyűek, a gyógyításra mindig több nap áll rendelkezésre, és még ha esetleg le is csapnának minket a vadonban, a parkőrök akkor is gond nélkül hazavisznek minket.
Noha kifejezetten élveztem a játékkal töltött időt, azt azért el kell mondani róla, hogy úgy a 15. óra környékén már kezdett kicsit leülni a recept. Biztos lesz olyan is, akit annyira magával ragad majd a falucska élete, hogy az ilyesmin simán átlendül, és én is végig akarom játszani a Potion Permitet, de az utolsó zóna megnyitását követően az újdongások elapadása, a fejlesztések árának előteremtése, illetve a grindelés mértéke azért rányomja a bélyegét az élményre. Az sem hallgatható el, hogy bőven vannak bugok még a játékban, igaz, viszonylag alacsony súlyúak (kivéve Switch-en, ahol állítólag nagyon szaggat a játék). Nálam például a hirdetőtáblák többször is más időt mutattak, mint amikor az adott küldetés vagy esemény tényleg elérhető volt, a fagyos tundrára teleportálás 50% eséllyel azt eredményezte, hogy a pályáról eltűnt minden nyersanyag és vadállat, és egyszer még derék kutyám is teljesen elromlott. Sokszor „Localization Error” hibaüzenetek is feltűntek, pedig hát az angol verzióval játszottam.
Szerencsére a Potion Permit van olyan kedves, és játszatja magát annyira, hogy még ezeken a gondokon is átlendültem. Igaz, ma már nem játszom olyan hevesen, mint az első napokban, de egy-két játéknapot még így is teljesítek minden valódi este folyamán. Az tisztán látszik, hogy nem lesz belőle akkora forradalom, mint a Stardew Valleyből, de aki kedveli ezt a stílust, az szerintem nem fogja megbánni, ha néhány hétre Moonburybe költözik.
A Potion Permit PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.
Összefoglalás
Barátságos falucska, egyre szorosabbá váló személyes kapcsolatok, no meg az elmaradhatatlan horgászat: a Potion Permit a jól ismert formulán annyit változtat, hogy földművelés helyett az alkímiára koncentrál. A főzetek kikeverése és a betegek gyógyítása viszonylag egyszerű: az igazán sok időt az akciórész viszi el, amelynek során a vadont járva gyűjtjük a különféle komponenseket. A kidolgozás (a programhibákat leszámítva) nagyszerű, a hangulat tényleg kifejezetten bájos, de amikor a fejlesztésekre kell pénzt, fát és követ grindelni, azt azért meg lehet unni.
A Potion Permit legjobb pontjai:
- Érdekes alakokkal teli falucska;
- az alkímia és az orvoslás jól lett feldolgozva;
- egyszerűsége ellenére élvezetes a gyűjtögetés;
- végtelenül aranyos, és ettől jó érzés játszani vele.
A Potion Permit leggyengébb részei:
- Bődületesen könnyű minden része;
- Egyelőre látványosan sok bug van benne.
Bényi László