A falu sztárja
Noha igazán sok hatása a játékmenetre talán nincs is, mégis sok időt töltöttem a helyiekkel való barátkozásra; részben azért, mert ez rendkívül egyszerűen zajlik, másrészt viszont azért, mert a legtöbb karakter mögött érdekes háttér rejlik. Nem mondom, hogy nincsenek klisék a tehénfejésnél többre vágyó fiatalember, a férjét sirató özvegy, vagy éppen a naiv és kicsit szégyellős papnő történeteiben, de még így is élveztem e sztoriszálak megnyitását. Ráadásul, legyen akármilyen bájos is a játék kinézete és hangulata, e történetek néha meglepően sötét irányba kanyarodnak – a depresszió, az imposztor-szindróma és a szegénység is előkerülnek, amint új szomszédaink igazán megnyílnak felénk.
[+]
A kapcsolat fejlesztésének a viszonylag ritka alkalomnak számító gyógyításon és ajándékozáson túl egyetlen útja van: a napi beszélgetés az illetővel. Mivel mindenki élete percről percre és napról napra ki van dolgozva (még a düledező kunyhóban lakó Zeke macskájának is pontos órarend szerint zajlik a maga titkos cicaélete!), valószínűleg nem lesz olyan nap, hogy mindenkivel tudjunk parolázni, de ez is csak érdekesebbé teszi a szociális életet. Amint sikerült valakivel az aktuális maximumra tornászni a kapcsolati mércét, kapunk egy, az illetőhöz kapcsolódó küldetést, azt végrehajtva jön a következő szint, majd a következő küldetés és így tovább – hat falusinál akár egy románc tétova kezdetéig is.
[+]
Bár igen sok időt fog elvinni társasági életünk, a Potion Permit talán legfontosabb része azért még így is az gyógyítás, illetve minden más is, ami ahhoz kapcsolódik. A páciensek ellátása papíron szimpla dolog: a klinikára befekvő betegek minden nyavalyáját diagnosztizáljuk, kikeverjük a vonatkozó gyógyító italkákat, majd azokat alkalmazzuk is – a gyógyulás pedig azonnali és teljes. A gyakorlatban persze mindez kicsit bonyoltabb, de csak azért, mert a gyógyitalok alapjául szolgáló komponenseket nekünk kell összegyűjteni a falucska melletti vadonban.
[+]
A diagnosztika például nem több egy gyors és végtelenül könnyű minijátéknál, és a gyógyszerek használata is csak egyetlen gombnyomást igényel. Az öntetek kikeverése viszont már érdekesebb dolog: minden főzet egy eltérő alakzatként kerül elénk, és ezt kell maradéktalanul kitölteni a különféle méretű blokkok formájában megjelenő komponensekkel, mintha egy nagyon fura Tetrisben lennénk. Ez azt jelenti, hogy a főzeteknek nincs is előre meghatározott receptje: ha egy formát pontosan ki tudunk tölteni, akkor az működni fog; még az is teljesen mindegy tehát, hogy virágszirmokat, állatszőröket vagy nemesfémet használunk egy-egy italban. Ezt a feladatot természetesen további nehezítések is kísérik: a későbbi italok – főleg azok, amelyek a falusiak mellékküldetéséhez kapcsolódnak – alakja például egész kacifántossá tud válni, de sok recept letilt bizonyos komponenseket, vagy épp nagyobb kondért kíván meg a lefőzésük.
Az igazi nehézség persze nem is ez, hanem a komponensek összeszedése – a vadonban való kajtatás ugyanis a legtöbb játékbeli nap cirka felét fogja elvinni. Eleinte még csupán a közeli ligetben tudunk mászkálni, de később – egyre nagyobb költségeket megfizetve – megnyithatunk egy nagyobb erdőt, egy fagyos fennsíkot, és végül egy sivatagos zónát is. Természetesen minden terület új növényeket, állatokat és érceket is jelent, no meg extra feladatokat, amelyekben mindig a régmúlt idők vegyészeinek melléfogásait próbáljuk meg rendbehozni. Mivel minden terület szívósabb ellenállást jelent (nem csak az ellenfelek terén, de még a fákat is nehezebb lesz kivágni), felszerelésünk fejlesztése sem hanyagolható el.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
