Alkímia és vegyészet

A Stardew Valley és a legutóbbi Animal Crossing elképesztő sikere nyomán még korábbi aranykorukat is felülmúló lendülettel tértek vissza a békés kikapcsolódást nyújtó, az idilli vidéki életet, és azon belül általában a földművelés, vagy legalább a kertépítés szépségeit bemutató programok – csak a legutóbbi Nintendo Direct alkalmával öt efféle játékot mutattak be. Természetesen mindegyiknek van valami egyedi megközelítése, és mindegyik kicsit másra fókuszál; ez olyannyira így van, hogy a Potion Permitben például semmiféle agrárfeladat nem kapott helyet. A magam részéről ezt pozitívumnak fogtam fel – annyi játék van már, ami erről szól, hogy kifejezetten üdítő volt úgy egy faluba költözni, hogy ott nem a kapa volt a legfontosabb használati tárgyam.

Fiatal, bizakodó, a világra szinte felfoghatatlan jóindulattal tekintő hősünk aranyos kutyájával érkezik meg a mindentől távoli Moonbury szigetre, és ott az azonos nevű falucskába. Tanulmányait tekintve, foglalkozására nézve gyógyító, de ha alkimistának vagy gyógyszerésznek nevezzük, feltehetően azon sem sértődne meg igazán – feladata ugyanis az lesz, hogy egy impresszív méretű kondérban kikeverje azokat a főzeteket, amelyek majd rendbehozzák a helyiek minden betegségét, sérülését és kiütését. Az általunk megalkotható és elnevezhető főszereplő fogadtatása minden, csak nem ünnepi: az első este a nagy bemutatkozáson nem sok híja van, hogy a feldühödött tömeg ki ne toloncolja a városkából.

[+]

Ennek oka a kalandok során fokozatosan derül ki: mindenki úgy tudja, hogy az előző, szintén a távoli, idegen világnak tűnő metropoliszból érkezett előző orvos sok galibát hagyott maga után – szörnyű löttyei több helyi virágfajtát is kiirtottak, a fagyott tundrán pedig egy óriási robbanás többekkel is végzett. (A valóság persze némileg árnyaltabb annál, mint ami a xenofób pletykákból eleinte megtudható.) Nyilván mindenki azt gondolja hősünkről is, hogy hasonlóan destruktív tervekkel érkezett, ezért aztán az első órában a csendes elutasítás a legjobb, amit szomszédainktól remélhetünk. Szociális megítélésünknek az sem tesz jót, hogy a polgármester csak azért hívott modern gyógyítót a nagyvárosból, mert saját lánya lett beteg, és a helyi kuruzsló hónapok alatt sem tudott javítani Rue állapotán. (Talán nem kell hangsúlyozni: míg a falusiak hamar felengednek nagyszerű gyógyításaink és lehengerlően pozitív személyiségünk nyomán, a sértődött kolléga sokkal nehezebben meggyőzhető erényeinkről.)

[+]

A Potion Permit igen hasonlóan épül fel, mint a korábban említett földművelős játékok: a napokra osztott játékban valós időben – bár persze felgyorsítva – telnek az órák, és mindig jóval több a teendő van, mint amennyire idő jut. Noha a konkrét földművelés helyére itt a gyógyítás és a főzetekben használt alapanyagok összeszedése került, ezen túl is millió dolgunk lesz. Szűkös időnkből szánni kell a falusiakkal való barátkozásra (ez a beszélgetéseken túl rengeteg mellékküldetést is jelent), valamint felszerelésünk és klinikánk fejlesztésére is. Ezek mellett potenciálisan rengeteg időt visznek el a pénzkeresős minijátékok (a rendőrségen, a postán és a templomban is vállalhatunk kulimunkát, de ezek mind két-két órába telnek), a szerencsejáték, a horgászat, és a különféle egyéb feladatok is. Emiatt aztán igen könnyű rácsúszni a „na csak még egy napot!” viselkedésre, ami persze igen komoly kialvatlansághoz vezet.

A falu sztárja

Noha igazán sok hatása a játékmenetre talán nincs is, mégis sok időt töltöttem a helyiekkel való barátkozásra; részben azért, mert ez rendkívül egyszerűen zajlik, másrészt viszont azért, mert a legtöbb karakter mögött érdekes háttér rejlik. Nem mondom, hogy nincsenek klisék a tehénfejésnél többre vágyó fiatalember, a férjét sirató özvegy, vagy éppen a naiv és kicsit szégyellős papnő történeteiben, de még így is élveztem e sztoriszálak megnyitását. Ráadásul, legyen akármilyen bájos is a játék kinézete és hangulata, e történetek néha meglepően sötét irányba kanyarodnak – a depresszió, az imposztor-szindróma és a szegénység is előkerülnek, amint új szomszédaink igazán megnyílnak felénk.

[+]

A kapcsolat fejlesztésének a viszonylag ritka alkalomnak számító gyógyításon és ajándékozáson túl egyetlen útja van: a napi beszélgetés az illetővel. Mivel mindenki élete percről percre és napról napra ki van dolgozva (még a düledező kunyhóban lakó Zeke macskájának is pontos órarend szerint zajlik a maga titkos cicaélete!), valószínűleg nem lesz olyan nap, hogy mindenkivel tudjunk parolázni, de ez is csak érdekesebbé teszi a szociális életet. Amint sikerült valakivel az aktuális maximumra tornászni a kapcsolati mércét, kapunk egy, az illetőhöz kapcsolódó küldetést, azt végrehajtva jön a következő szint, majd a következő küldetés és így tovább – hat falusinál akár egy románc tétova kezdetéig is.

[+]

Bár igen sok időt fog elvinni társasági életünk, a Potion Permit talán legfontosabb része azért még így is az gyógyítás, illetve minden más is, ami ahhoz kapcsolódik. A páciensek ellátása papíron szimpla dolog: a klinikára befekvő betegek minden nyavalyáját diagnosztizáljuk, kikeverjük a vonatkozó gyógyító italkákat, majd azokat alkalmazzuk is – a gyógyulás pedig azonnali és teljes. A gyakorlatban persze mindez kicsit bonyoltabb, de csak azért, mert a gyógyitalok alapjául szolgáló komponenseket nekünk kell összegyűjteni a falucska melletti vadonban.

[+]

A diagnosztika például nem több egy gyors és végtelenül könnyű minijátéknál, és a gyógyszerek használata is csak egyetlen gombnyomást igényel. Az öntetek kikeverése viszont már érdekesebb dolog: minden főzet egy eltérő alakzatként kerül elénk, és ezt kell maradéktalanul kitölteni a különféle méretű blokkok formájában megjelenő komponensekkel, mintha egy nagyon fura Tetrisben lennénk. Ez azt jelenti, hogy a főzeteknek nincs is előre meghatározott receptje: ha egy formát pontosan ki tudunk tölteni, akkor az működni fog; még az is teljesen mindegy tehát, hogy virágszirmokat, állatszőröket vagy nemesfémet használunk egy-egy italban. Ezt a feladatot természetesen további nehezítések is kísérik: a későbbi italok – főleg azok, amelyek a falusiak mellékküldetéséhez kapcsolódnak – alakja például egész kacifántossá tud válni, de sok recept letilt bizonyos komponenseket, vagy épp nagyobb kondért kíván meg a lefőzésük.

Az igazi nehézség persze nem is ez, hanem a komponensek összeszedése – a vadonban való kajtatás ugyanis a legtöbb játékbeli nap cirka felét fogja elvinni. Eleinte még csupán a közeli ligetben tudunk mászkálni, de később – egyre nagyobb költségeket megfizetve – megnyithatunk egy nagyobb erdőt, egy fagyos fennsíkot, és végül egy sivatagos zónát is. Természetesen minden terület új növényeket, állatokat és érceket is jelent, no meg extra feladatokat, amelyekben mindig a régmúlt idők vegyészeinek melléfogásait próbáljuk meg rendbehozni. Mivel minden terület szívósabb ellenállást jelent (nem csak az ellenfelek terén, de még a fákat is nehezebb lesz kivágni), felszerelésünk fejlesztése sem hanyagolható el.

Vidéki élet

A gyűjtögetéshez három eszközt kapunk: sarlót a növények és gombák begyűjtéséhez, szekercét a fák kivágásához, illetve nagy kalapácsot a szikladarabok feldolgozásához. Bár lehetőség van egy ideig teljesen békés módon gyűjtögetni a minden nap teljesen regenerálódó vadonban, előbb-utóbb ránk fog törni valami agresszív állat is, és hamar kiderül, hogy igen hasznos komponensek rejtőznek ezekben is. Egy-egy expedíció fő gátját állóképességünk gyors csökkenése jelenti: minden suhintás egy kis staminába kerül, és ha az teljesen elfogy, többet nem tudjuk egyik eszközünket sem bevetni. Bár valami otthon főzött finomság azonnal javíthat állapotunkon, ha ilyen nincs nálunk, a legjobb megoldás a faluban található hévizes fürdő használata, az ugyanis két óra feláldozásával maximumra tölti mind életerőnket, mind staminánkat.

[+]

A Potion Permit központi játékmenete tehát nagyjából ez: ha reggel van beteg a klinikán, őt gyorsan meggyógyítjuk, majd vagy a városkában esedékes küldetéseinkre, vagy a vadon szüretelésére koncentrálunk. Kevés olyan nap akad, amikor utóbbira egyáltalán nem jut idő – mivel a teleportálás bárhonnan használható, rövidebb túrákat azért bármikor be lehet iktatni. Felszerelésünk, kondérunk és lakásunk fejlesztése tetemes mennyiségű pénzt, fát és követ igényel, így azok grindelése sem elhanyagolható. Pénzt nem csak a sikeres gyógyítások után kapunk, de a főzeteinket el is adhatjuk – szerencsére, ha egy típusból már legalább öt darabot kikevertünk, elmenthetünk egyetlen gombnyomással aktiválható recepteket is, így a tömegtermelés szinte semmi időbe nem kerül.

[+]

Remélem, a képekből és videókból is látszik, hogy a Potion Permit milyen stílusos lett – engem legjobban az Android régi sárga gömböc-emojijaira hasonlító ikonok bűvöltek el. Persze ezen túl is szépen ki van dolgozva a játéktér: érdemes például benézni minden otthonba, hiszen már a szobák berendezéséből is azonnal tudni fogjuk, hogy ott ki lakik. Szintén fontos elmondani, hogy a Potion Permit még az általában is a lazulásról szóló kategóriáján belül is a barátságosabb kialakítású játékok közé tartozik: a minijátékok elronthatatlanul könnyűek, a gyógyításra mindig több nap áll rendelkezésre, és még ha esetleg le is csapnának minket a vadonban, a parkőrök akkor is gond nélkül hazavisznek minket.

[+]

Noha kifejezetten élveztem a játékkal töltött időt, azt azért el kell mondani róla, hogy úgy a 15. óra környékén már kezdett kicsit leülni a recept. Biztos lesz olyan is, akit annyira magával ragad majd a falucska élete, hogy az ilyesmin simán átlendül, és én is végig akarom játszani a Potion Permitet, de az utolsó zóna megnyitását követően az újdongások elapadása, a fejlesztések árának előteremtése, illetve a grindelés mértéke azért rányomja a bélyegét az élményre. Az sem hallgatható el, hogy bőven vannak bugok még a játékban, igaz, viszonylag alacsony súlyúak (kivéve Switch-en, ahol állítólag nagyon szaggat a játék). Nálam például a hirdetőtáblák többször is más időt mutattak, mint amikor az adott küldetés vagy esemény tényleg elérhető volt, a fagyos tundrára teleportálás 50% eséllyel azt eredményezte, hogy a pályáról eltűnt minden nyersanyag és vadállat, és egyszer még derék kutyám is teljesen elromlott. Sokszor „Localization Error” hibaüzenetek is feltűntek, pedig hát az angol verzióval játszottam.

[+]

Szerencsére a Potion Permit van olyan kedves, és játszatja magát annyira, hogy még ezeken a gondokon is átlendültem. Igaz, ma már nem játszom olyan hevesen, mint az első napokban, de egy-két játéknapot még így is teljesítek minden valódi este folyamán. Az tisztán látszik, hogy nem lesz belőle akkora forradalom, mint a Stardew Valleyből, de aki kedveli ezt a stílust, az szerintem nem fogja megbánni, ha néhány hétre Moonburybe költözik.

A Potion Permit PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Barátságos falucska, egyre szorosabbá váló személyes kapcsolatok, no meg az elmaradhatatlan horgászat: a Potion Permit a jól ismert formulán annyit változtat, hogy földművelés helyett az alkímiára koncentrál. A főzetek kikeverése és a betegek gyógyítása viszonylag egyszerű: az igazán sok időt az akciórész viszi el, amelynek során a vadont járva gyűjtjük a különféle komponenseket. A kidolgozás (a programhibákat leszámítva) nagyszerű, a hangulat tényleg kifejezetten bájos, de amikor a fejlesztésekre kell pénzt, fát és követ grindelni, azt azért meg lehet unni.

A Potion Permit legjobb pontjai:

• Érdekes alakokkal teli falucska;
• az alkímia és az orvoslás jól lett feldolgozva;
• egyszerűsége ellenére élvezetes a gyűjtögetés;
• végtelenül aranyos, és ettől jó érzés játszani vele.

A Potion Permit leggyengébb részei:

• Bődületesen könnyű minden része;
• Egyelőre látványosan sok bug van benne.

Bényi László