Disznó-öböl és disznó-sivatag

Bányászat nincs benne, ráadásul kraftolást sem tartalmaz – mi az? A válasz meglepő lenne, ha nem láttad volna a cikk címét: a fejlesztők meglepő húzása nyomán az új Minecraftra illik ez a leírás. Vagyis hát egészen pontosan az új mellékszálra, a Mojang által az „akció-stratégia” műfajba sorolt Legendsre. Ezt a meghatározást meglehetősen sokféleképpen lehetne értelmezni, és sokáig sem a ködös interjúk, sem pedig a játékmenet részleteit jól elrejtő trailerek nem adtak választ arra, hogy a Minecraft Legendsben pontosan mit is kell majd csinálni. Én nem kertelek ennyit: e játék olyan, mint az eredeti Xboxra közel két évtizede megjelent Kingdom Under Fire-játékok, éppcsak azoknál jóval primitívebb és nehézkesebb. Igen, ismét bebizonyosodott, hogy a Minecraft úgy istenigazán csak eredeti formájában működik.

A kockás világra fenekedő nagy veszélyt ezúttal a – magyar fordításban is így emlegetett – piglinek, a mókásan lifegő fülű disznólények jelentik. A miért és a hogyan valószínűleg senkit nem érdekel, a lényeg az, hogy a brutális méretűre nőtt törzsfőnökök nyomására az agresszív malacok a föld alól kitörve elkezdték a felvilág meghódítását. Ellenünk tehát egész sertésnemzetségek katonai-ipari komplexumai állnak fel, hősünk oldalán pedig mindössze néhány védtelen falucska említhető, no meg a három furcsa… félisten? Szellem? Idegen? De talán mindegy is, hogy pontosan mik is ezek a kéken ragyogó lények: nevük Tett, Tudás és Látás (a Foresight szót sikerült így félrefordítani), feladatuk pedig a játékos tanítgatása, no meg az események narrációja lesz.

[+]

Szokás szerint névtelen karakterünknek nemhogy háttértörténete és személyisége nincs, de igazán még hősködni sem fog: tényeges feladata mindössze a stratégiai játékok kurzorjának helyettesítése. Mind építeni, mind pedig katonákat vezényelni csak a hős közvetlen közelében lehet, és úgy általában mindig a kis figura van a képernyő közepén. Lovagló (esetleg „tigriseglő”, vagy más hátast használó) karakterünket közvetlenül lehet irányítani, sőt, az aranyos figura kardjával még harcolni is tud – még akkor is, ha suhintásai csak a leggyengébb röfiket képesek komolyan bántalmazni. A korábban példaként felhozott Kingdom Under Fire-rel ellentétben viszont ez a hős nem fejlődik, nem talál újabb felszerelést, és sem mágia, sem pedig extra támadások használatát nem sajátítja el.

[+]

Erre igazán szükség sincs persze, hiszen a tényleges munkát nem mi végezzük, hanem apró gólemeink, illetve később a „mobok”, vagyis az eredeti Minecraft-univerzumból ismert csontvázak, zombik és robbanó creeperek is. Ezeket egyszerűen a bárhol lepakolható generátorokból lehet megidézni, méghozzá igen korlátozott számban – a játék elején csak 20 katonánk lehet egyszerre, újak csak akkor ugranak elő, ha valaki már elpatkolt. Sajnos a sereg irányítása annak ellenére is túlbonyolított lett, hogy tulajdonképpen semmiféle extra parancsot nem tudunk kiadni nekik. Akik épp hősünkkel vannak, azok pikminként követik őt (kivéve, amikor az AI nem képes őket egy hídon átvezérelni), és bár lehetne őket egyenként vagy fajtánként is külön irányítani, ez zavaróan komplikált; és e tekintetben külön bravúrt értek el a fejlesztők, hiszen nem csak kontrollerrel van így, de még egérrel-billentyűzettel is!

[+]

Egy átlagos csata a következőképp néz ki: megközelítjük a piglinek mérgezett földre épült bázisait, majd a salak szélére felhúzzuk kedvenc egységeink idézőkockockáját, és berendeljük a maximális számú szövetséges bestiát. Innentől kezdve két lehetőségünk van: vagy egy klasszikus RTS-hez hasonlóan nekiállunk taktikusan kombinált csapatainkkal ledózerelni az ellenfél különféle védő és gyártó épületeit, néha visszavonulva, néha oldalba támadva a defenzív malackákat is – vagy kizárólag az alap épületromboló lényeket (esetleg pár gyógyítót) magunkkal cipelve egyszerűen begyalogolunk a bázis közepét jelző térkapuhoz, és minden lényt annak ostromára uszítunk. Majdnem biztos, hogy az első hullám nem lesz képes végezni azzal, de mivel az ellenfél nem képes legfontosabb objektumának javítására, igazából majdnem mindegy, hogy hányszor kell ezt ugyanígy eljátszani.

[+]

Ezzel a „taktikával” sokkal gyorsabban és kevesebb veszteséggel lehet meghódítani a piglin erődök túlnyomó részét, mint bármilyen intelligens haditervezgetéssel, mert minél komplexebb taktikát választanánk, annál több gondba futnánk bele. Nincs taktikai térkép (netán állandóan látszó minimap), nincsenek speciális képességek, és bár elvileg lehetne külön célpontra küldeni egyes szörnyfajtáinkat, minden összecsapásnak olyan hamar vége van, hogy erre nemhogy szükség nincs, de használata egyenesen ront a hatékonyságunkon. A végső pofont az irányítással kapcsolatban az adja meg, hogy ha kiadunk egy támadási parancsot egységeinknek, akkor azok munkájuk végeztével nem térnek vissza hozzánk, hanem zéró aktivitással csak álldogálnak egyhelyben, miközben a környező tornyok szép lassan lelövöldözik őket. Minden alkalommal – minden.egyes.alkalommal! – oda kell menni a lényekhez, és egy gombnyomással újra hősünkhöz csatolni őket. A gólemidéző kockákat leszámítva egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy az öt méternél messzebb levő katonákat magunkhoz hívjuk, ami talán az egész Minecraft Legends legostobább designdöntése.

Disznótoros

A Minecraft Legends harcai és ostromai tehát nem a komplex stratégiázásról szólnak; valahol ez érthető, hisz a célközönség feltehetően nem a StarCraft II-profik elit és szűk köre volt. Ez persze nem mentesíti a fejlesztőket az irányítással kapcsolatos bakik felelőssége alól, és szerintem azért a dedós és a hardcore közt is lehetett volna találni valami megfelelőbb nehézségi szintet, de az például tagadhatatlan, hogy a kampány második felében látszik valami próbálkozás az alapok megkavarására. Egyes erődök eléréséhez hidakat és rámpákat kell építeni, máshol meg komolyabb, nem újratermelődő védődisznókat kell legyőzni, mielőtt a mindennél hatékonyabb „fejjel a térkapunak” módszert elkezdhetnénk használni. Nyilván ettől sem lesz a játékból egy World in Conflict-szintű odafigyelést megkövetelő csataszimulátor, de legalább érződik, hogy a fejlesztők is tisztában voltak az alapproblémával.

Igazán kár, hogy a Minecraft Legends harcai ilyen nyomorultra sikerültek – már csak azért is, mert ezen kívül nem sok minden került a játékba. A kampány tulajdonképpen egyetlen nagy térkép megvédését, az összes disznótanya megsemmisítését jelenti; bár a pálya randomgenerált, gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy merre van a dzsungel és a sivatag, hogy hol vannak a tavak és hegyek. A nyersanyagokra természetesen szükség van, de azokat nem mi fogjuk kicsákányozni a világból – ehelyett leginkább színes drónokra hasonlító szolgákat kapunk, akik a nekik kijelölt területen gyűjtik be az egyik, vagy később már az összes ott elérhető nyersanyagot (pl. fát, szenet vagy épp gyémántot). Az alapjátékból ismert anyagok mellett három fontos erőforrást kell harácsolni: a sötétkék lazurit a kinyírt piglinekből esik, és minden lényidézésnél szükség lesz belőle pár darabra, az arany, illetve a prizmarin pedig a piglin épületek szétverésével szerezhető. Előbbi az építkezéseknél, utóbbi pedig a fejlesztéseknél kulcsfontosságú.

[+]

Sajnos a harcok mellett az építés is lehangolóan primitív lett. A Minecraftból érkezetteket feltehetően már az is zavarni fogja, hogy saját tervezésre, vagy legalább az épületek díszítésére, átalakítására sincs semmi lehetőség. A játékmenetet illetően ennél is nagyobb gond, hogy rémesen kevés eltérő épület akad, és azok is kizárólag a falvak védelmére és erősítésére szolgálnak – rendben, a végjátékra kapunk néhány méregdrága ostromfegyvert is. Falvaink közül egyet éjszakánként elvileg megtámadnak a piglinek, de ha mindegyiket betelepítjük egy, az épületeket automatikusan javító asztalosműhellyel, meg vagy 20-30 őrtoronnyal, akkor ezzel sosem kell a továbbiakban foglalkoznunk. És mivel ezek az épületek a mindenhol végtelen mennyiségben elérhető fából és kőből készülnek, ezt az egész defenzív építkezést a legelső játéknap délelőttje során megejthetjük. Az építkezés másik része a térkép közepén levő, „A Sors Kútja” nevű helyhez kötődik, és lényegében ez a fejlődési rendszer helyi verziója. Itt építhetünk sok prizmarinért permanens bónuszokat adó oltárszerűségeket: az egyik növeli a maximálisan tárolható nyersanyag mennyiségét, a másik fajtával új egységek, vagy újonnan bányászható nyersanyagok nyílnak meg, de itt lehet növelni a maximális katonaszámot is.

[+]

Nagyjából ennyit tud a Minecraft Legends – illetve persze ugyanezt még kooperatív és kompetitív módokban is képes felkínálni. Négyfős kooperációval a csaták még gyorsabban, még egyszerűbben zajlanak, de ezen túl csak annyi pluszt nyújt e játékmód, amennyit a partnerekkel való beszélgetés során szerzünk. Amikor viszont más játékosok ellen küzdünk, akkor azért kicsit változtatni kell a taktikán: legalább egy játékosnak érdemes a karakterekre veszélyes sereggel mászkálnia, míg a többiek tömegesen döntik az oszlopokat. Megvallom, mindössze két ilyen meccset játszottam: egyáltalán nem szórakoztatott a néha bődületesen sokáig elhúzódó csata. Nagyon érdekes, hogy a Legends játékmenete ennyire primitív lett, mert más tekintetben szép munkát végeztek a fejlesztők: a játék jól fut, helyenként kifejezetten gyönyörűen néz ki, és ahogy többször már utaltam rá, magyar felirat is van. Igaz, ez nem különösebben jó: alapfunkcióját betölti, de a stilisztikai hibákat csak tetézi, hogy megelégedtek a legegyszerűbb tükörfordításokkal, szemernyi erőfeszítés sem történt, hogy magyarul tényleg jól hangzó, ízes mondatokat kerekítsenek a szövegekből.

[+]

Bár nem tartozom közéjük, úgy érzem, hogy a Minecraft Legends nem fogja kielégíteni a Minecraft-rajongókat: gyakorlatilag minden hiányzik belőle, amiért lehet szeretni azt a játékot – a kockás grafikát egyszerűen ráhelyezték egy gyenge akció-stratégia keverékre. Aki pedig az RTS-ek oldaláról jött, azt pedig kifejezetten idegesíteni fogja, hogy milyen rémesen egyszerű lett a Minecraft Legends harcrendszere, hogy milyen kevés egység és épület van, és hogy mennyire nem kell változtatni az egyszer már bevált buta taktikán. Nem hiszem, hogy lehetett volna ennél földhöz ragadtabb, még kevesebb kreativitásról árulkodó játékot erre a receptre – hol van innen a Minecraft végtelen lehetősége?!

A Minecraft Legends PC-re, illetve Xbox konzolokra jelent meg. A játék része a Game Pass szolgáltatásnak.

Összefoglalás

A Minecraft Legends a felszínen seregek vezetéséről és ostromok koordinálásáról szól – azonban játékrendszerei olyan sekélyesek, hogy a piglin-invázió megállítása egyszerűen nem tud komoly élményt okozni akkor, ha játszottál már más RTS-ekkel. Néhány érthetetlen további hiányosság, a Minecrafthoz képest kifejezetten csökevényes építkezés, no meg a borzalmas irányítás miatt azonban még az ilyesmiben tapasztalatlan Minecraft-függőknek sem tudom igazán ajánlani.

A Minecraft Legends legfőbb pozitívumai:

• Jól fut, keveset tölt, és még gyönyörű is;
• jár hozzá magyar felirat.

A Minecraft Legends legnagyobb hiányosságai:

• Kevés egység és épület;
• semmi szükség nincs taktikázásra;
• a primitívségig egyszerűsített gazdasági rész;
• a világ szinte teljesen üres.

Bényi László