Disznó-öböl és disznó-sivatag
Bányászat nincs benne, ráadásul kraftolást sem tartalmaz – mi az? A válasz meglepő lenne, ha nem láttad volna a cikk címét: a fejlesztők meglepő húzása nyomán az új Minecraftra illik ez a leírás. Vagyis hát egészen pontosan az új mellékszálra, a Mojang által az „akció-stratégia” műfajba sorolt Legendsre. Ezt a meghatározást meglehetősen sokféleképpen lehetne értelmezni, és sokáig sem a ködös interjúk, sem pedig a játékmenet részleteit jól elrejtő trailerek nem adtak választ arra, hogy a Minecraft Legendsben pontosan mit is kell majd csinálni. Én nem kertelek ennyit: e játék olyan, mint az eredeti Xboxra közel két évtizede megjelent Kingdom Under Fire-játékok, éppcsak azoknál jóval primitívebb és nehézkesebb. Igen, ismét bebizonyosodott, hogy a Minecraft úgy istenigazán csak eredeti formájában működik.
A kockás világra fenekedő nagy veszélyt ezúttal a – magyar fordításban is így emlegetett – piglinek, a mókásan lifegő fülű disznólények jelentik. A miért és a hogyan valószínűleg senkit nem érdekel, a lényeg az, hogy a brutális méretűre nőtt törzsfőnökök nyomására az agresszív malacok a föld alól kitörve elkezdték a felvilág meghódítását. Ellenünk tehát egész sertésnemzetségek katonai-ipari komplexumai állnak fel, hősünk oldalán pedig mindössze néhány védtelen falucska említhető, no meg a három furcsa… félisten? Szellem? Idegen? De talán mindegy is, hogy pontosan mik is ezek a kéken ragyogó lények: nevük Tett, Tudás és Látás (a Foresight szót sikerült így félrefordítani), feladatuk pedig a játékos tanítgatása, no meg az események narrációja lesz.
[+]
Szokás szerint névtelen karakterünknek nemhogy háttértörténete és személyisége nincs, de igazán még hősködni sem fog: tényeges feladata mindössze a stratégiai játékok kurzorjának helyettesítése. Mind építeni, mind pedig katonákat vezényelni csak a hős közvetlen közelében lehet, és úgy általában mindig a kis figura van a képernyő közepén. Lovagló (esetleg „tigriseglő”, vagy más hátast használó) karakterünket közvetlenül lehet irányítani, sőt, az aranyos figura kardjával még harcolni is tud – még akkor is, ha suhintásai csak a leggyengébb röfiket képesek komolyan bántalmazni. A korábban példaként felhozott Kingdom Under Fire-rel ellentétben viszont ez a hős nem fejlődik, nem talál újabb felszerelést, és sem mágia, sem pedig extra támadások használatát nem sajátítja el.
[+]
Erre igazán szükség sincs persze, hiszen a tényleges munkát nem mi végezzük, hanem apró gólemeink, illetve később a „mobok”, vagyis az eredeti Minecraft-univerzumból ismert csontvázak, zombik és robbanó creeperek is. Ezeket egyszerűen a bárhol lepakolható generátorokból lehet megidézni, méghozzá igen korlátozott számban – a játék elején csak 20 katonánk lehet egyszerre, újak csak akkor ugranak elő, ha valaki már elpatkolt. Sajnos a sereg irányítása annak ellenére is túlbonyolított lett, hogy tulajdonképpen semmiféle extra parancsot nem tudunk kiadni nekik. Akik épp hősünkkel vannak, azok pikminként követik őt (kivéve, amikor az AI nem képes őket egy hídon átvezérelni), és bár lehetne őket egyenként vagy fajtánként is külön irányítani, ez zavaróan komplikált; és e tekintetben külön bravúrt értek el a fejlesztők, hiszen nem csak kontrollerrel van így, de még egérrel-billentyűzettel is!
[+]
Egy átlagos csata a következőképp néz ki: megközelítjük a piglinek mérgezett földre épült bázisait, majd a salak szélére felhúzzuk kedvenc egységeink idézőkockockáját, és berendeljük a maximális számú szövetséges bestiát. Innentől kezdve két lehetőségünk van: vagy egy klasszikus RTS-hez hasonlóan nekiállunk taktikusan kombinált csapatainkkal ledózerelni az ellenfél különféle védő és gyártó épületeit, néha visszavonulva, néha oldalba támadva a defenzív malackákat is – vagy kizárólag az alap épületromboló lényeket (esetleg pár gyógyítót) magunkkal cipelve egyszerűen begyalogolunk a bázis közepét jelző térkapuhoz, és minden lényt annak ostromára uszítunk. Majdnem biztos, hogy az első hullám nem lesz képes végezni azzal, de mivel az ellenfél nem képes legfontosabb objektumának javítására, igazából majdnem mindegy, hogy hányszor kell ezt ugyanígy eljátszani.
[+]
Ezzel a „taktikával” sokkal gyorsabban és kevesebb veszteséggel lehet meghódítani a piglin erődök túlnyomó részét, mint bármilyen intelligens haditervezgetéssel, mert minél komplexebb taktikát választanánk, annál több gondba futnánk bele. Nincs taktikai térkép (netán állandóan látszó minimap), nincsenek speciális képességek, és bár elvileg lehetne külön célpontra küldeni egyes szörnyfajtáinkat, minden összecsapásnak olyan hamar vége van, hogy erre nemhogy szükség nincs, de használata egyenesen ront a hatékonyságunkon. A végső pofont az irányítással kapcsolatban az adja meg, hogy ha kiadunk egy támadási parancsot egységeinknek, akkor azok munkájuk végeztével nem térnek vissza hozzánk, hanem zéró aktivitással csak álldogálnak egyhelyben, miközben a környező tornyok szép lassan lelövöldözik őket. Minden alkalommal – minden.egyes.alkalommal! – oda kell menni a lényekhez, és egy gombnyomással újra hősünkhöz csatolni őket. A gólemidéző kockákat leszámítva egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy az öt méternél messzebb levő katonákat magunkhoz hívjuk, ami talán az egész Minecraft Legends legostobább designdöntése.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
