Szép régi világ
Az Anno 1800 alkotói láthatóan egyetlen dologban voltak csak biztosak az iparosodás folyamatának modellezésekor: abban, hogy az emberiséget elsősorban az alkohol iránti vágy mozgatja. Az első nagyobb problémát apró településem ápolgatása során ugyanis az okozta, hogy szigetemen nem termett a komló, így a népesség hangulata percről percre komorabbá vált. Szerencsére a játék elején még viszonylag hamar lehet szabad szigeteket találni, így a katasztrófát egy kereskedelmi flotta felállítása árán sikerült elkerülni. A következő órákban városom szépen gyarapodott: deszka és agyag helyett már acélból és üvegből épültek a házak, egyre elegánsabban öltözködő lakosaim állatkertbe és színházba jártak szórakozni, és egyetemre meg múzeumba, hogy pallérozzák elméjüket – majd nyilván ismét megszomjazott mindenki. Természetesen az áhított szaft most sem volt előállítható otthonomban, de még csak a közeli szigeteken sem találtam alapanyag hozzá. Nem – a rumhoz cukornád kell, az pedig csak az Újvilágban terem meg, így pici városállamom pusztán a helyiek alkoholvágya miatt kénytelen volt gyarmatosító hatalommá válni.
Nyilvánvaló tehát, hogy az Anno 1800 – elődeihez hasonlóan – nem történelmi tényekkel dolgozik. A fent dramatizált események sem valós társadalmi igényeket modelleznek, hanem szimplán arra szolgálnak, hogy a játékost rákényszerítsék a következő nagy lépés megtételére: először a szigetcsoportnak otthont adó első területen való terjeszkedésre, aztán pedig az 1800 talán legnagyobb újításának megismerésére. Az Újvilág elérése ugyanis nem holmi absztrakt kereskedelmi lehetőségek megnyílásával, netán egy új menüpont megjelenésével jár, hanem feladataink megduplázódásával. A nyilvánvalóan a karibi térségre hajazó, de így sosem nevesített szigetvilág egy ugyanolyan méretű, és hasonló lehetőségekkel kecsegtető terület, mint az Óvilág. Ez azt is jelenti, hogy két térképen kell egyszerre játszani, két gazdaságot kell egyszerre egyensúlyban tartani és fejleszteni, két társadalmat kell – főleg alkohollal – kiszolgálni. (A PC-s verzióban fizetős kiegészítőkkel ma már elérhető arktiszi, kontinentális amerikai, illetve kelet-afrikai ihletettségű területek a konzolos kiadásban nem elérhetők.)
[+]
Aki játszott már valamelyik Anno-felvonással, annak az alapok a XIX. századba helyezett epizódban is ismerősek lesznek. Talán csak az okozhat meglepetést, hogy ezúttal a konzolos verzió a kontrollerre szabott irányítást leszámítva pontosan ugyanaz, mint a 2019-ben megjelent számítógépes verzió; korábban ugye mindig alaposan leegyszerűsített vagy legalábbis átalakított változatokat kaptunk. Ez nem csak azt jelenti, hogy vagy 170 különböző épület, illetve a köztük levő komplex kölcsönhatások kihasználásával kell egyre nagyobb város(oka)t építeni, de a diplomácia és a küldetések, a kereskedelem és a háborúzás is jelen vannak ebben a kiadásban is.
[+]
A legjelentősebb változás az irányítást érte, és bár ez nyilván nem lehet olyan gyors kontrollerrel, mint az egérrel és billentyűzettel vezérelt eredeti verzió, a feladatot így is jól teljesítették a Ubisoft Mainz fejlesztői. A navigáció könnyen megy, és az építkezésekhez és egyéb eszközökhöz használt körmenük is kiválóan funkcionálnak. A különféle mellékküldetésekhez jár részletes leírás, ráadásul egy gombnyomással mindig a megfelelő pályarészre ugorhatunk, ami főleg az áruszállítós feladatoknál hasznos. Az irányítás tehát jól működik, viszont annak elmagyarázása terén már vannak gondok. Az első percekben az okozott problémát, hogy az iparágak szerint csoportosított épületek egyes lépcsői közti váltásra nem tér ki a játék, így favágót, malactenyésztőt és krumpliföldet lehet építeni, de asztalost, kolbásztöltőt és pálinkafőzőt eleinte nem találunk. A megfejtés persze igen egyszerű (csak lefelé kell nyomni a D-padon), de nem bántam volna, ha erre is kitér az oktatómód. Később inkább már az okozott gondot – ez persze nem a kontroller miatt van így –, hogy birodalmunk aktuális állapotáról, a lakosok legfőbb bajairól nem találni áttekinthető kimutatást.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
