(Re)Genezis
Ritka hatékony volt a Terra Nil marketingje – mindenki egyfajta fordított városépítős játékként várta, amelyben majd civilizációk nyomait kell eltüntetni, hogy a természet visszafoglalhassa az őt megillető helyet egy szennyezett, tönkretett bolygón. Oktondi módon én is valahogy így írtam le a játékot az egypályás demó kipróbálását követően, és ezért most elnézést is kell kérnem – a Terra Nil ugyanis nem feltétlenül stratégiai játék. Szó se róla, pontosan úgy néz ki, mint valami stratégia, és a különféle funkciójú épületek letételéből álló játékmenetet sem nevezhetjük műfajidegennek, de kulcsfontosságú, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a Terra Nilben igentekintélyes szerepet kapnak a logikai elemek – bizonyos szempontból minden pálya egy három fázisra osztott fejtörő.
A Terra Nil minden pályája egy egyedi játékelemekben bővelkedő területet, egy specifikus biómot pakol a játékos elé: az első pálya akár Közép-Európában is játszódhatna, a második trópusi környezetbe dob minket, aztán jöhet a sarkvidéki tundrás terület, és végül egy vízzel borított modern metropolis barna, kiábrándító és szinte élhetetlenül egyenetlen maradványa. A feladatunk mindenhol az, hogy a teljesen halott, még medveállatkát vagy csótányokat sem tartalmazó vidékeket eredeti pompájukba állítsuk vissza, extra kunkorként úgy, hogy akciónk végeztével tevékenységünknek semmi nyoma ne maradjon az adott területen.
[+]
Bár a részfeladatok természetesen pályáról pályára eltérők, feladataink mindig három szakaszra bontva jelennek meg. Először az alapokat kell helyrehozni, nagyjából odáig eljutva, hogy bőségesen rendelkezésre áll termőföld, van megfelelő mennyiségű víz, és elérhetővé tettük a pálya túlnyomó részét is. Néhol külön teendők is akadnak: a tundra felélesztésének nyitányaként például a vulkánokat kell aktivizálni, hogy legalább kicsivel emelkedjen a hőmérséklet, a vízzel borított városi tájon pedig a földterület előteremtése lesz az első lépésünk. Ezt követi az előírt életterek generálásáról szóló fejezet: területtől függően lápvidéket, korallzátonyt, vagy épp mangrove-erdőt kell előteremteni tulajdonképpen szinte a semmiből, mégpedig úgy, hogy machinációink végén legalább három állatfaj is megtalálja kicsiny birodalmunkban a számukra ideális körülményeket. A záróakkordot mindenütt saját terraformáló felszerelésünk begyűjtése és újrahasznosítása jelenti – amikor pedig a legutolsó üzemet is lebontottuk, anyahajónk ismét a magasba emelkedik, hogy egy újabb vidékre utazva kezdjen mindent újra a nulláról.
[+]
A minden alkalommal véletlenszerűen generált térképeken általában az első fázis hasonlít leginkább egy klasszikus stratégiai játékra, hisz a nulláról építkezve kell belaknunk az adott területet. Fő feladatunk vidék minél nagyobb részének zöldre színezése – ezt pedig először a földet detoxikáló gépek lepakolásával, majd a termőtalajon optimálisan elhelyezett irrigátorok szétszórásával tudjuk megtenni. E gépeknek áramra is szüksége van, amelyek mind speciális „otthont” követelnek: a szélerőművet csak sziklára telepíthetjük, a hőerőműnek lávatóra van szüksége, a hullámok erejét hasznosító generátor pedig csak mély vízben termel. Eszközeink között természetesen lesznek olyan specializált épületek, amelyekkel a tájat tudjuk vágyainknak megfelelően alakítani, klíma finomhangolása miatt pedig olyan laborok is rendelkezésre állnak, amelyek a hőmérséklet, az oxigénszint vagy épp a páratartalom mértékét befolyásolják.
[+]
A második fázisban kell nagyjából végleges állapotúra alakítani a felszínt, ami egyszerűen szólva az adott pályához előírt életterek létrehozását jelenti. Erdő például csak korábban felégetett, hamuval teli részeken nő, korallt pedig csak előnövesztés után, máshonnan áthelyezve tudunk létrehozni. Lápterületek csak folyók mellett alakíthatók ki, a párás őserdők növekedését gigászi hálók kifeszítésével gyorsíthatjuk meg, homokos strand pedig nyilván csak tengerparton teremthető elő. E logikusnak hangzó felépítéssel két probléma akad: egyfelől az, hogy ezekről a kihívásokról a játékos semmit sem tud előre, így nem tud az első fázis folyamán ennek megfelelően terraformálni, másfelől pedig a random pályageneráció sem mindig bánik kesztyűs kézzel velünk. Igaz, a tájon később is lehet exkavátorokkal új irányba terelni a folyókat (és lávacsatornákat), és vannak megoldások új szigetek létesítésére is, de így is többször kellett a nulláról újrakezdenem a pályákat csak azért, mert kiderült, hogy az első fázisban hozott döntéseim a második fázisban lehetetlenné tették a feladat végrehajtását. (A gazdasági rész roppant gyenge, de létezik, és ha elfogynak az erőforrások, hát nem tudunk több épületet letenni.)
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
