Két hét Providence Oaks-ban

Mi történik, ha a nagyváros szüntelen nyüzsgéséből hetekre kiszakadunk, és egy lassabb, nyugodtabb életvitelre váltunk? Az unalmas kisvárosi élet után visszavágyunk a pörgésbe, vagy épp úgy megszeretjük az új életformát, hogy inkább ott is maradnánk? Olyan kérdések ezek, melyekkel a Lake főszereplője, Meredith Weiss szembesül a Gamious és a White Thorn Games új, narratív kalandjátékában. A produkció nem több, mint aminek mutatja magát, mégis egy kifejezetten kellemes élmény az elejétől a végéig – még ha nem is mindig áll sziklaszilárd lábakon.

1986-ban járunk, történetünk főszereplője pedig egy számítógépes programon dolgozik, egy igazi nagyvárosi multinál, amikor úgy adódik, hogy két hétre elutazhat szülővárosába, Providence Oaks-ba. Ha már ott van, édesapja helyett beáll helyi postásnak, és egy kicsit kikapcsolódik. A kisváros egy gyönyörű, valóban festői tó partján áll, valahol Oregon államban, több ezer kilométerre onnan, ahol Meredith dolgozik. A környezetváltozás és a szülői ház emlékei persze nem hagyják hidegen az embert, a levél- és csomagkihordás során pedig régi és új ismerősök bukkannak fel, esetleg sebek is felszakadnak... Egy komolyabb feszültségek nélküli, igazán emberi történet ez, amivel mi, nagyvárosi „modern” emberek is könnyen azonosulhatunk.

Játéktechnikai értelemben tehát kapunk egy tulajdonképpen „nyílt világú” kalandot, és egy postásautót, amivel napról napra leveleket és csomagokat fogunk kiszállítani a megadott címekre. Közben pedig emberekkel beszélgetünk, hol élőben, hol telefonon. Mivel Meredith 22 év után tér vissza szülővárosába, érthető, hogy többen ismerik, sokan viszont nem, ami a történet során lehetőséget ad arra, hogy többféle érdekes karaktert is megismerjünk, a maguk problémáival és drámáival. Apró, kisvárosi drámák ezek: az öreg hölgy, akinek beteg a macskája, a régi barátnők, akik sok év után nehezen találják a közös hangot, a moziőrült, aki videótékát szeretne üzemeltetni az isten háta mögött, vagy a magányos favágó, aki a hatóságok miatt vakarja a fejét… Egyszerű emberek egyszerű történetekkel, amiket mégis élmény megismerni. A Lake a videójátékok között is üdvözlendő tempóváltást képvisel: világmegmentés, versengés, lövöldözés helyett egy abszolút nyugodt, kockázatmentes pihenést kínál – ahogy Meredith számára üdítő változás ez, úgy a játékos is hasonlóan pihentetőnek érezheti.

Bár az oregoni erdős, kisvárosos környezetet látva a videójátékos ösztönök azonnal valami baljós fordulatot várnak, ez nem történik meg. Itt nem bukkan fel a baltás gyilkos, nem derül ki senkiről, hogy vámpír, nem kísértenek az erdőben földönkívüliek. A Lake valóban, az, aminek az első pillanatban mutatja magát: egy kedves utazás, amelynek a végét azonban mi határozzuk meg. Bár a párbeszédekben adott reakcióink nem sokat változtatnak a cselekményen, a játék végére eldönthetjük, hogyan folytatódjon Meredith élete. Ahogy a fejlesztők fogalmaznak, itt nincs jó vagy rossz döntés – van háromféle befejezés, néhány mellékes fejlemény, de csak rajtunk múlik, hogyan éljük meg az eseményeket. Mintha egy békés családi filmet néznénk, amelynek mi határozzuk meg a végső felvonását.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!