Prérifarkasok a madarak ellen
A sajátos harcrendszer alapvetően jól működik, azonban boss harcok esetén olyannyira kitávolít a kamera, hogy se egy 7,4 hüvelykes Steam Deck OLED-en, se egy 215 cm-es TV-n nem lehet látni szinte semmit a motorból – főleg, ha azt csak a szemünk sarkából figyeljük, mert a nagy izgalmak közepette inkább a felénk száguldó lövedékekre fókuszálunk. Ilyen esetekben rettenetesen nehéz megállapítani, hogy a motor milyen szögben áll, és vagy azért fogunk meghalni, mert nem kétkeréken landolunk, vagy azért, mert nem az alváz van a lövések irányába fordítva, és miszlikbe aprítanak minket. A harcrendszert érintő frusztrációt pedig tovább fokozza, hogy bizonyos mechanizmusok semmilyen elmagyarázásra sem kerülnek, így rengeteg elhalálozás után elég érdekes volt felfedezni, hogy nem csak az apró lövedékeket lehet hárítani, hanem valamilyen furcsa módon a motornál nagyobb rakétákat is. Még akkor is, ha elvileg már elhasználtuk a hárítási képességünket.
[+]
Mindemellett sajnálatos, hogy a harcokra kihegyezett játékmenet miatt erőteljesen csorbult a felfedezés élménye. Nem nagyon vannak megszerezhető eszközök, amik új területeket nyitnának fel előttünk, a legtöbb hely elérhető a kezdetektől, a többi pedig inkább adott sztorimomentumokhoz van kötve. A bebarangolható világ felépítése is problémás, hiszen számos helyen, ahol ésszerű volna egy gyorsutazási pont – vagy legalább egy átkötő útvonal – ezek egyike sem lelhető fel, melyek hiánya bő 10 órával elhúzza a tényleges, valós játékidőt. Szintén rossz húzás, hogy bizonyos tárgyak csak akkor vehetőek fel, ha a hozzájuk tartozó küldetésben előrehaladtunk, függetlenül attól, hogy korábban már jártunk a fellelési helyükön. Térképjelölő korongból is csak egyfajta van, az érdemi felfedeznivalókból is hiányt szenved a játék (bár a csodaszép számokat rejtő, gyűjthető kazetták emlékezetesek), így egy idő után rémségesen monotonnak hat ugyanazokon a területeken újra, meg újra átvágni, némi előrehaladás reményében.
[+]
Összegzés
A Laika: Aged Through Blood egy sokszor kimondottan brutális, nyers, erőszakos mű, mely némileg rajzfilmszerű vizualitása mögé képes komoly témákat felsorakoztatni – legyen szó például a születési jogról, az áldozathozatalról, vagy a háború szörnyűségeiről. A disztópikus világa és játékmenetének jellege miatt kitűnik a tömegből, és már csak ezért is megéri egy próbát tenni vele – hiszen ki látott ezelőtt motorral száguldó, halálából folyton visszatérő prérifarkast, aki a rámpákon való ugratások közben revolverével ossza az áldást rosszakaróira? A játék erősebb pillanataiban kifejezetten szórakoztató tud lenni. Mindemellett viszont azt is tudni kell, hogy a foghíjas felfedezési elemei, az olykor frusztrációba torkolló harcrendszere, illetve a rémségesen elnyújtott játékideje miatt könnyen megfeküdheti az ember gyomrát, emiatt pedig nehéz hosszabb időkre leülni játszani vele. A Laika kis adagokban fogyasztva és egy apróbb leárazás fényében ajánlott.
A Laika: Aged Through Blood október 19-én jelent meg PC-re, december 5-én pedig PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, és Xbox Series konzolokra. A Switch-es megjelenés január 11-én várható.
A Laika: Aged Through Blood legjobb vonásai:
- Hangulat, világ, és zene;
- történet és feldolgozott témák;
- többnyire erős harcrendszer.
A Laika: Aged Through Blood legrosszabb vonásai:
- Rossz optimalizáció (60 fps alá tud esni Steam Decken);
- foghíjas felfedezési elemek és elnyújtott játékidő;
- olykor frusztráló harcrendszer, különösen bossoknál.
Koncz Dávid
