Régi ismerős

A közelmúltban már két olyan játékról is írtam, amelyek több éves tétovázást követően érkeztek el végre Xboxra – és most itt a harmadik, az eredetileg három éve megjelent, sok tekintetben egy remek animációs filmre hasonlító Kena. Mivel annak idején nem írtunk róla, most mindenképpen be akartam mutatni erényeit; mert bár újítani vágyásból akár több is elfért volna benne, így is igen kellemes szórakozást nyújt, arról nem is szólva, hogy a tálalása még ma is lenyűgöző. A Kena minősége még meglepőbb akkor, ha tudjuk, hogy azt egy elsőjátékos stúdió, mi több, egy korábban csak animációs reklámfilmek (és egy remek Majora’s Mask rajongói videó) készítésével foglalkozó stúdió hozta össze. Szinte kizártnak tartom, hogy a remek fogadtatásnak hála a fejlesztők a premier óta elsősorban ne a folytatás elkészítésén munkálkodnának – de itt és most az első részt vesszük szemügyre.

Bár azt nehéz elképzelni, hogy van olyan játékos, aki még ne hallott volna azokról a sztorielemekről, amelyeket a Kena is használ, önmagában ez még nem jelent gondot. Igaz, az idilli vidékre fenekedő, a világból még a színt is kiszívó idegen fertőzés, a magából az erdő anyagából összeálló girbegurba fagólemek, no meg az egykori ellenállást megtestesítő és a haláluk után is segítőkész szellemek már millió legendában, regényben és játékban megjelentek, de ezeket a Kena olyan igényesen tálalja, hogy nehéz lenne a klisésségre, és nem az érzelmekre és a küzdelemre koncentrálni. Bár végső soron a feladatunk néhány nagyon mérges szellem megnyugtatása, a fejlődéssel no meg kalandelemekkel telepakolt akciójátékok jó szokása szerint erre nincs azonnali lehetőség – képességek, szövetségesek és megfelelő tudás megszerzése lesz az első feladatunk. Az erdős-hegyes világ nem nyílt, sokkal inkább – általában egész széles – folyosók kusza hálózataként írható le, és ez a táj a következő helyszín szimpla elérése mellett a gyűjtögetést is szolgálja. Igen, van valami PlayStation 2-es egyszerűség a ládákkal, hordókkal, szélcsengettyűkkel, szobrokkal, gyümölcsökkel és más zsákmánnyal bőségesen megszórt ösvényekben és hegymászásban, de még ez is jól áll neki. A rengeteg mellékes tartalom a történet végének eléréséhez szükséges nagyjából 10-12 órás játékidőt akár meg is duplázhatja, még akkor is, ha ekkor a megnyitott teleportköveket már sűrűn fogjuk használni.

[+]

Szintén klasszikus játékdesignt tükröznek a harcoknál körénk záródó arénák, de még a harcrendszer is. Van kétféle támadásunk, a tökéletes időzítést jutalmazó pajzsbúránk, illetve egy kiválóan használható kitérő vetődésünk. Ezt az alapfelállást természetesen néhány aprócska képességfa (vagy hát képességvessző, ha őszinték akarunk lenni), valamint a történet fontosabb állomásain kapott új képességek dobják fel: először íjazni tanulunk meg, majd jönnek a gránátszerűen hajigálható energiagömbök, és végül a többi extra. Ezekre szükség is lesz, mert nézzen ki akármilyen Dreamworks-aranyosan is a játék valamennyi karaktere, a Kena még normál fokozaton is bőven kínál kihívást. Nem feltétlenül alapfeladataival, az előrejutással és a mászós-ugrós-csúszós akrobatikájával, hanem sokkal inkább a sűrűn érkező kiemelt összecsapásaival és gonosz főellenfeleivel – utóbbiak meglepően masszívakat ütnek és igen sok zaklatást kibírnak. Roppant valószínű, hogy mindenki számára lesznek olyan csaták, amelyeket féltucatnyi halál árán tud csak meghódítani, néhány kiugróan aljas bestia pedig már-már Dark Souls-mennyiségű gyakorlást kíván meg.

[+]

Kena nagy szerencséje, hogy nem egyedül indul a nagy kalandra: bár nevük rothadást jelent, a rot nevű aranyosan bumburnyák kis lények sok tekintetben hősnőnk segítségére lesznek. Rengeteg jól elrejtett sarokban találhatunk egy-egy újabb kis szőrmókot, és nemsokára már több tucat ilyen kis jószág jön velünk, lustán teleportálva körülöttünk, míg mi szívós munkával kapaszkodunk és úszunk és rohanunk. Ők nem csak a csatákban segíthetnek (például a gyógyító virágok aktiválásával vagy akár az ellenfelek lefogásával), de a kalandozás során is fontos a jelenlétük. Kidőlt szobrokat tudnak felállítani, nehéz köveket (értsd: platformokat) tudunk szállíttatni velük, a megfelelő helyen pedig a világot fertőző anyagot is el tudjuk tüntetni velük. És persze mindezek felett ott van az adu ász: a mafla jószágokra millió eltérő fejfedőt húzhatunk, hogy tarka jelenlétük még kaotikusabb legyen.

[+]

A Kena játékmenetéről tehát minden rosszindulat vagy túlzásba vitt lelkesedés nélkül elmondható, hogy szinte kizárólag jól ismert elemekből táplálkozik, de az is, hogy azokat olyan igényesen tálalja és keveri, hogy igazi élmény játszani vele. A gyászról és veszteségről és reményről és jövőépítésről szóló történet is olyan tanulságokkal kecsegtet, amelyeket gyermekkora óta mindenki ismer, de ez nem jelenti azt, hogy a játék mondanivalója ettől kevesebbet érne. A grafika az eredeti megjelenése óta is megőrizte lenyűgöző mivoltát, és lélegzetelállító panorámái, esőkoptatta állatszobrai, idilli erdőkkel teli hegyvidéki tájai még ma is csodálattal töltik el az embert. Bár a nagyon fiatal játékosokat egynémely kőkemény csaták talán elriasztják, az epikus kalandokhoz szokott játékosok pontosan ezért értékelhetik még inkább Kena első kalandját.

A Kena: Bridge of Spirits korábban már megjelent PC-re, valamint PlayStation 4-re és 5-re. Mostantól Xbox konzolokon is elérhető.

A tesztjátékot a fejlesztő Ember Lab biztosította.

Összefoglalás

Akció-kaland játékkoktél, egy hatalmas, de nem nyílt világban. A játék felépítése, a harcrendszer működése, a sztori alakulása terén nem sok igazi újdonságot találni, de a Kena van olyan igényes, hogy ennek ellenére is messzemenőkig szórakoztató darab maradjon. Ezt az élményt erősíti a még ma is kiemelkedően látványos grafika, illetve a bali és japán elemeket keverő zenei aláfestés.

A Kena: Bridge of Spirits legfőbb pozitívumai:

• A harcot és a platformrészeket is feldobják a rot lények;
• ismerős harcrendszer, amit maximálisan ki kell ismerni;
• erzelmes történet, remek karakterekkel.

A Kena: Bridge of Spirits legnagyobb hiányosságai:

• Néhány nehézségi tüske roppant hegyes.

Bényi László