Ostorcsapás a múltból
Régóta vallom, hogy az én ízlésem szerint a metroidvania az egyik legélvezetesebb játékműfaj, köszönhetően annak, ahogy az jutalmazza és támogatja a felfedezést. Az ilyen játékok összekapcsolt világaiban szabadon közlekedhetünk, és akárhányszor egy-egy új akrobatikus képességre teszünk szert – a legegyszerűbb példa talán a dupla ugrás –, visszatérhetünk korábbi helyszínekre, hogy azok új szegleteit barangolhassunk be. Ahogy a név is utal rá, a játékmechanikai és formai sajátosságok létrejöttében kulcsszerepet játszott a Castlevania-sorozat: azon belül is a Koji Igarashi designerhez köthető, úgynevezett „Igavania” epizódok. Ezek három, korábban kizárólag Nintendo DS-en elérhető fejezete jelent most meg végre modern konzolokra, kiszabadulva a már nyugalmazott kézi konzol béklyóiból, hogy – remélhetőleg – fennmaradhassanak az örökkévalóságnak játszható formában.
A pakk fő attrakciói az eredetileg 2005-ben, 2006-ban és 2008-ban megjelent Castlevania: Dawn of Sorrow (a GBA-s, 2003-as Aria of Sorrow közvetlen folytatása), a Castlevania: Portrait of Ruin (az 1994-es Bloodlines/The New Generation kvázi-folytatása), valamint a Castlevania: Order of Ecclesia. A csomag részét képezi még kellemes ajándékként az első egyedi játéktermi Castlevania, a Haunted Castle, valamint ennek M2 általi igényes újraalkotása, a Haunted Castle Revisited. Utóbbi páros még az Igarashi nélküli, hagyományosabb, lineáris stílust képviseli: az eredeti verzió aktívan szívatja a játékost, aki a továbbjutáshoz a maga idejében zsáknyi aprópénzzel etethette a masinát, a felújított változat viszont nem csak szebb, de barátságosabb, és az alapfegyver kard ostorra cserélése nyomán a Castlevania-érzete is jelentősen megnőtt.
[+]
A fő trió ugyanarra a sémára épít – vagy a visszatérő Drakulát, vagy ördögi követőit kell más-más korokban megállítani –, de mindegyikben van pár olyan egyedi játékmechanika, ami megkülönbözteti a többitől. A Dawn of Sorrow-ban például bármely legyőzhető ellenség lelkét megkaparinthatjuk, hogy aktív vagy passzív formában bevessük azokat. Ez elképesztően élvezetessé teszi az élményt, hiszen minden gonosz lény egyben egy potenciális új, hasznos eszköz is lehet. A Portrait of Ruinban egyszerre két hőst irányítunk, szabadon váltogatva köztük – a másik társat utasítgatni is lehet, de a gépre is bízhatjuk az ő harci aktivitását. Az Order of Ecclesiában dolgozó glyph-rendszer hasonlít a Dawn of Sorrow megoldására, de itt különféle, akár kincsként, akár az ellenségektől megszerezhető szimbólumokkal oldhatunk fel újabb képességeket, támadásokat.
Hirdetés
[+]
Míg a Dawn of Sorrow hagyományosabb felfedezős élményt kínál, és Drakula újra megjelenő kastélyát járhatjuk be benne, addig a másik két fejezet igyekezett valamennyi csavart vinni a sokszor látott képletbe. A Portrait of Ruinban festményekbe lépve egyedi, kisebb világok várnak az alaphelyszínként szolgáló vár mellett, míg az Order of Ecclesia több, kisebb helyszínből áll össze, és csak a végén jutunk el a vérszívó úr erődjéhez. A térképen választhatunk a zónák között, bázisként pedig egy falu szolgál, amelyben a helyiek megmentésével nyithatjuk meg az üzleteket vagy juthatunk hozzá új feladatokhoz. Mindhárom játéknak pazar a pályatervezése, és elképesztően szórakoztató felfedezni ezeket a helyszíneket, még ha néha kissé önismétlővé is válhatnak – illetve így, egyben fogyasztva, töménnyé. Ezzel együtt is azonban hangulatos képi világok, és fantasztikus sikerélményt kínáló játékmenet várnak. (Érdekes egyébként, hogy – elvileg sokkal jobban igazodva az eredetihez – újrafordították a szövegeket, de ezekbe többször is helyesírási hibák kerültek.)
[+]
Az új kiadás igazán hasznos extra funkciókkal érkezik. Eredetileg a két- és érintőképernyős Nintendo DS-re jelentek meg, így ezeket valahogy helyettesíteni kellett. A program így két vagy három részre osztja a kijelzőt, ahol a játékmenet, a térkép, illetve az ellenségekről elérhető hasznos extra infók is mindig láthatók. Emellett válthatunk „érintő” módra is, ami szimulálja az eredeti inputokat: ezeket ritkán kell alkalmazni, de néhol elkerülhetetlenek. Ezek mellett most már bármikor lehet menteni, plusz vissza is lehet tekerni a játékmenetet jópár másodperccel, ami jóval fogyaszthatóbbá és teljesíthetőbbé teszi a játékokat. Minden élvezetük ellenére az eredeti verziók időnként kifejezetten nehezek tudtak lenni, így azonban minden baklövésünket helyrehozhatjuk egy idő-visszapörgetéssel. Így a játékidő is – ha csak a lényegre fókuszálunk – nagyjából öt-öt órát jelenthet epizódonként, ami persze tovább duzzasztható annak függvényében, hogy élünk-e a könnyítés lehetőségeivel, illetve, belevetjük-e magunkat a rengeteg extra tartalomba, a 100%-os teljesítmény eléréséhez.
[+]
A fő játékok mindegyikéhez tartozik egy galéria is korábban kiadatlan grafikákkal, rajzokkal, promóciós anyagokkal és több nyelven beszkennelt használati útmutatókkal. Ezek szuper kis extrák – főleg játéktörténeti viszonylatban –, bár kár, hogy az eredeti japán szövegeket nem fordították le azon a pár, humoros illusztráción, hogy fogyaszthatóvá váljanak a nemzetközi közönségnek is. A fő hármas mellett a játéktermi kaland és annak újrázása jópofa kis extra, ami körülbelül fél óra alatt teljesíthető; az új változat jóval élvezetesebb, mint a gyötrelmes, szadista eredeti. Egy biztos: a Castlevania Dominus Collection a széria igazi gyöngyszemeinek remek csomagja, ami a műfaj kedvelőinek és a sorozat szerelmeseinek kötelező csomag, akár most először játszana ezekkel valaki, akár régi veteránja az eredeti platformokon mára méregdrágává nemesedett kiadásoknak.
A Castlevania Dominus Collection PlayStation 5-re, Switch-re, PC-re, valamint és Xbox Series konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega biztosította.
Összefoglalás
Remek, élvezetes, szórakoztató játéktrió, ami – pár apróságtól eltekintve – a mai napig megállja a helyét. A modern funkcióknak köszönhetően jóval egyszerűbb teljesíteni a kalandokat, de még így is rengeteg tartalmat kínálnak. Klasszikus metroidvaniák szuper játékélménnyel, míg az extra játéktermi móka és újrázása, valamint a rajzok és grafikák bónusza játéktörténeti szempontból lehetnek érdekesek. Kiváló csomag kiváló játékokkal, így, ha kicsit is szereted a műfajt, nem nyúlhatsz mellé.
A Castlevania Dominus Collection legfőbb pozitívumai:
- Időtlen játékélmények most már nagyobb eséllyel fennmaradó formában;
- kifejezetten hasznos modern funkciók;
- játéktörténeti szempontból érdekes extrák.
A Castlevania Dominus Collection legnagyobb hiányosságai:
- Az új lokalizáció időnként hibás;
- egyben fogyasztva irtózatosan töménnyé válhat.
Georgiadisz Leonidas
