Új hozzászólás Aktív témák

• #11193 kymco veterán

  Új Válasz 2011-10-17 10:52:15 #11193

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kymco

  veterán

  Nem könnyű egyértelműen sem nemet sem igent mondani a "házalásra".
  Az "igen" érvei , hogy az individualizmus korában nem jut el az örömhír az emberek nagy részéhez, mert nincs aki elmondja nekik. Nemrég hallottam, hogy megkérdezett fiatalok közül volt, aki azt sem tudta, hogy ki Jézus Krisztus (nem Jézuska), vagy sokan már a húsvéti ünnep keresztény vonatkozásaival sincsenek tisztában.
  Nincs hívő osztálytársa, nincs hívő munkatársa, rokona. Persze, a mai világban becsengetni egy idegen helyre túl intim dolog mindkét fél számára. Régen nem. Régen a vendég megbecsülést jelentett, a pusztai (keleti) ember szeretett vendégeket fogadni, és keleten ma is nyitottak az idegenekre ilyen téren. Bár nem keleti a példám, hanem balkáni... egy misszionárius mesélte, hogy ott vadidegen emberek érdeklődve hallgatták a bizonyságtételét, mert az ő gondolkodásuk szerint a misszionárius megtisztelte őket, hogy beszélt az életéről. És részükről sértés lett volna oda nem figyelni, vissza nem kérdezni stb...

  Ami a "nem" mellett szól. A "házalás" lejáratódott, megjelennek képeslapokkal, zoknikkal, késkészletekkel házalók az evangélium terjesztői mellett. Nem szívesen nyitok ajtót senki ismeretlennek. Mit akarhat rám sózni? És még a rablástól való félelemről nem is beszéltem.
  És valljuk be, hogy személytelen is. Nem ismerjük a meglátogatott embert, családot, semmit nem tudunk róluk, és lehet, hogy ők aznap már a harmadik család, ahol jártunk.
  Nem ismerem őt, jövök olyan kapcsolódó pontokkal, hogy mit szól a világ végéhez, felkészült-e... és ezt kérdezem mindenkitől, mert nem ismerem.
  Ennél már egy fokkal jobb az utcai evangelizáció, mert ott azt kérdezem aki arra jár, meghallja és odajön.

  A Lk 10.1-10. Engem se pro se kontra nem győzött meg.

  Szvsz vannak különleges alkalmak, mikor házalni is lehet, de ezt én reformátusként hívogatásnak nevezném, evangelizációra, gyülekezeti rendezvényre.
  Amikor a gyülekezetünk megalakult, hívtuk a környékbelieket, hogy megismerjenek minket, mert itt fogunk élni közvetlen közelükben, nyitott kapukkal és vacsorával vártuk őket.
  De nem tartanám személy szerint jónak a futószalag kérdésekkel futószalag módjára végiglátogatott utcákat, amit a központban is adminisztrálnak pro és kontra.
  Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy a környezetünkben, ahol élünk, ott legyünk örömhírvivők. Munkahely, iskola, szomszédság stb... ez nehezebb, mert ott ismernek minket, ismernek úgy is, ahogy mi nem szeretnénk "házalóként" sohasem viselkedni...
  A "házalóként" elmondott szavainknak nem ad hitelt az életünk, míg a közelünkben élőknél a tetteink tehetik súlytalanná a szavainkat...
  Ez utóbbinak a rendbetétele számomra fontosabb...

  www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák