Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Cy-clone

    csendes tag

    Hello, én "egy-két lépcsővel" fentebbi korosztály vagyok - nekem már kisiskolás gyerekem van - bár én is folyton tanulok, igaz ez már kicsit más és az anyukám sem kérdezi meg hogy hányas lett a vizsgám :D Viszont nagyon érdekel a téma és amit a szülőkről és a hozzájuk fűződő viszonyról itt olvastam az megriaszt és figyelmeztet hogy én ne kerülhessek ilyen helyzetbe később .... ez segítség a hozzászólóktól, és tőlem is jöhetne esetleg a "másik oldalról"...

    "Soha ne harcolj disznókkal - koszos leszel és a disznók élvezni fogják!"

  • Cy-clone

    csendes tag

    válasz Robar #81 üzenetére

    Szia,

    a mai gyerekek teljesen mások! A társadalmi normák is változnak - nekünk szülőknek ott jelent ez problémát amikor felsejlik hasonló szituáció gyerekkorunkból és rádöbbenünk hogy: na mi ezt ugyan nem tehettük volna meg! S ilyenkor megérthetjük saját szüleinket amikor azzal jöttek hogy: bezzeg az én időmben....
    Egy valami tény: mi sokkal többet problémázunk mint a szüleink tették - ez 100%. Hajlamosak vagyunk túlgörcsölni dolgokat, túl nagy jelentőséget tulajdonítunk olyan dolgoknak ami saját gyerekkorunkban teljesen természetes volt (sőt ciki lett volna ha ennyire ránkszállnak... :( ), viszont amit ösztönből meg kellene tennünk (pl. néha egy jól irányzott fenékbe billentés) azon meg azért görcsölünk mert mit szólna ehhez a többi szülő ha megtudná...és egyáltalán milyen szülő vagyok éééén...! :O
    Én még valamit észrevettem magamon: nem nevelem a gyereket önállóságra - lelkiismeret-furdalásból. Kevés idő jut a gyerekre (sztem emiatt hülyeség a "minőségi időtöltés") abban is koncentráltan gondoskodunk róla (megcsináltad a leckét, mi volt a suliban, pakold be a cuccod, faragd ki a ceruzád - ja hagyd csak míg fürdesz majd megcsinálom stb) nem tanul meg felelősséget vállalni magáért, és emiatt bizalmatlanok leszünk vele szemben. ( :W éppen dolgozom ennek helyrehozásában)
    Viszonylagos lazítás szükséges, sokat kell velük beszélgetni + sok-sok időt tölteni velük, még akkor is ha csak egymásnak dőlünk a kanapén és olvasgatunk.
    Még valami nagyon fontos - tudnia kell hogy bármilyen témában és problémával jöhet hozzánk, de azért azt ne felejtse el hogy nem vagyunk a haverjai... :N
    Nem vagyok szakember - tapasztalat beszél belőlem. :))

    "Soha ne harcolj disznókkal - koszos leszel és a disznók élvezni fogják!"

  • Cy-clone

    csendes tag

    válasz ladybug #84 üzenetére

    Hát igen, nagyon egyetértek - és örülök hogy egy "szakemberrel" :) .
    Amikor az én gyerekem óvodás volt, azt vettem észre hogy (az öltöztetésnél például) a szülők, nagyszülők, érezve magukon a másik tekintetét: szerepet játszanak. Hisztizik a hülyegyerek - erre nekiállnak pátyolgatni, tutujgatni holott lerí a gyerekről hogy most egy kicsit "bepróbálkozik", mert a mami/papi/anya/apa úúúgyse mer rászólni eeennyi fontos felnőtt előtt...
    Kezd a gyerek is hozzásimulni a szerepjátékhoz - ha mami...stb. ezt játssza, akkor nekem itt most ezt célszerű csinálnom stb.
    Ez is a görcsök miatt van.. én nem "verem" a gyerekemet, már idejét sem tudom mikor billentettem fenéken, de bizony volt hogy nem szívbajoskodtam popsin csapni az óvónéni előtt amikor utánozva a másik gyereket úgy szólt vissza ahogy nem illett volna.

    A tegezéssel szerintem addig nincs baj amíg a másikat nem sérti, sőt sok idős ismerősöm kéri hogy tegezzem mert ettől ő fiatalabbnak érzi magát :) .
    Viszont ha sértő a tegezés, hát abból bajok lehetnek...
    A lépcsőházunkba nemrég költözött egy hölgy (50-re saccolom), természetesen magázódva üdvözöltem előre, fiatalabbként ugye... erre ő úgy le-hellózott, holott a gyerekkel voltam, hogy csak pilláztam. Engem ez így ebben a formában sértett. Azt gondolván hogy ő szintén a tegeződés híve, következő alkalommal letegeztem, előre - ahogy illik :D Azóta nem köszön.... :F

    Viszont ha a kisgyerekek felnőtteket kapásból letegeznek és anyuka mégcsak fel sem háborodik (mindegy hogy szerepjátszásból vagy sem...) hát az azért faramuci.

    Mondják hogy magázódva is le lehet marházni valakit és tegezve is meg lehet hajolni valaki előtt - nagyon sok múlik mindkét fél beállítottságán, de első a tisztelet.
    Kicsit komolyabban kellene vennünk ismét az illemtant, mert a gyereknevelés mellett az is nagyon sokat változott.

    "Soha ne harcolj disznókkal - koszos leszel és a disznók élvezni fogják!"

  • Cy-clone

    csendes tag

    válasz Robar #86 üzenetére

    Óó ez ismerős:)
    Ezt én a "furdal-a-lelkiismeret-nehogyaztgondold-hogy-a-nagyit-jobban-szeretem" szindrómának hívtam anno :))
    Egyszerűen arról van szó hogy a gyerek úgy érzi mindenképpen "választania" kell: és persze hogy a szülő!!! (na persze jó szülő-gyerek kapcsolatban)
    Ilyenkor mi a mamival mindig különlegesen kedvesen bántunk (akkor meg pláne ha a kicsi bumfordian viselkedett vele), éreztettük vele hogy a mamit szeretni kell és igenis a mami mindig számít!
    Persze a gyerek nagyon hamar kiismeri ám hogy kivel mit lehet..." mami úgyis beköti a cipőnket, nem kell fáradnunk (bár neki szegénynek majd letörik a dereka ha lehajol), mami felcikkelyezi az almát és behozza a tévé elé - ja, anyával ezt már nem lehet, anyának harapom az almát és kimegyek a konyhába enni (na jó, nem mindig :B )"

    Szóval van eszük, nem kell őket félteni... :N
    Csak nekünk szülőknek kell résen lennünk:)

    Az hogy a mai gyerekek nem olyanok mint mi voltunk, nem feltétlenül jelenti ám hogy rosszabbak - csak mások.
    Szerintem sokkal tájékozottabbak, talpraesettebbek - és tudják mondani hogy:szeretlek :DD

    "Soha ne harcolj disznókkal - koszos leszel és a disznók élvezni fogják!"

  • Cy-clone

    csendes tag

    válasz proof88 #90 üzenetére

    Szia,

    köszönöm hogy mindezt leírtad - tanulságos, remélhetőleg mindenkinek...

    Ahogy szavaidból kiveszem azért jobban vagy már, ennek örülök - rosszabbul is elsülhetett volna.
    A körülmények nagyon sokat számítanak és ha jól értelmezem rengeteget befolyásolt édesanyád házasságának "becsődölése" is: Benned látta a visszaigazolást hogy azért ő még képes valamire, ha másra nem hát színötös szófogadó mintagyereket "kitermelni".
    A Te lázadásod a hazudozás volt, anyukád ezt nem ismerte fel és 100% bizalmatlanság volt a válasz.
    Egyik szépen a másik után amíg frankón belegabalyodtatok... de a lényeg hogy most okénak érzed az életed és ennél nincs fontosabb. Na meg a tanulság...

    Én is megkövetelem a 4. osztályos gyerekemtől az ötösöket - ennyi idős korban ha tehetséges a gyerek sztem kötelező! Ha négyest hoz haza, az nem általános érvényű katasztrófa - mindig tudom hogy miből lesz dolgozat, mennyire tudja érti a gyerek és tudom mi az ami nem megy neki akkor sem ha még az apja is elmagyarázza és én is.
    De ha olyan tárgyból jön négyes amiről tudom hogy a kislábujjából kirázná álmában - csak éppen figyelmetlenségből, nemtörődömséggel ír felmérőt, na abból buli van. Verés nincs!
    Ha nem ért valamit - akkor szól nekünk és mindent megteszünk hogy rendben legyen nála fejben.
    Sok foglalkozásra járatjuk (na de azért mert ő is szeretné!) de mivel egyke ezért kell is a korabeliek társasága - különben hogyan szocializálódjon??
    Majd kiderül hogy mi mellett ragad meg ,mihez van tehetsége ... (de kikötés hogy semmit nem hagyhat félbe évközben - legfeljebb köv. évben már nem iratkozik fel arra a foglalkozlásra ami nem érdekli).

    Félteni mi is féltjük, de ezen a mai világban nem kell csodálkozni ... annyi borzalmat hall az ember - és időben hazajönni, vagy ha mindenképpen maradni szeretne vhol akkor telefon, egyeztetés, körülményektől függően pedig érte megyünk, ezt természetes.

    ÉN nem szeretném elrontani, persze minden szülő ezt mondja. Anyukád sem szerette volna eltolni ... ezt egy szülő sem akarhatja.

    Szerinted jó tanuló lettél volna a nem macerálnak? Magadtól is akartad volna? Minek örültél volna, ha hogy reagál a tanulással és a hazugságaiddal kapcsolatban? Mi hiányzott ahhoz hogy a bizalmadba fogadd? Mennyire eresztetted volna el magad (pl. későn hazaérni, buli.. nagy bulik stb.) ha nem tartasz anyukádtól? Milyennek szeretted volna őt, most hogy képzeled el milyen szülőt szeretnél? (tudom hogy már felnőtt vagy, de azért a szülő az szülő marad...)

    Engem mindez nagyon érdekel, mert bár nem vagyunk egyformák és nem egyformán reagálunk dolgokra, azért ok-okozat mindenhol megvan...

    "Soha ne harcolj disznókkal - koszos leszel és a disznók élvezni fogják!"

  • Cy-clone

    csendes tag

    válasz proof88 #92 üzenetére

    Szia,

    na ez azért megerősítés nekem mint szülőnek... :)) a keretek közti macerálást illetően...

    A hazugság, kijátszás azért nagyon tud fájni az embernek - de hát annak is oka van ha egy gyerek hazudik.
    (A szeretet-megvonás csak tovább stimulálja ezt.)

    Ezt az egy dolgot kivéve sztem anyukád inkább büszke lehetne rád. Most valamiért az jutott eszembe hogy vajon milyen anyós lesz belőle.... :U

    "Soha ne harcolj disznókkal - koszos leszel és a disznók élvezni fogják!"

  • Cy-clone

    csendes tag

    válasz sasa311 #98 üzenetére

    Hát lehet hogy éppen attól (is) szeretnék egy kicsit visszatartani - csak hát mégsem mehetnek a fiatalokhoz konkrétan úgy ahogy leírtad:"kislányom, csak szombat-vasárnap sexelhettek"... :Y
    Na de kérlek - ezt finoman, ha nem is éppen megfelelőképpen tálalva, de mégis tudtukra adták.... így-úgy-amúgy :))

    Valószínűleg nem a szülők táborát gyarapítod (még :K ) de majd ha apaként (csak sejtem mit rejt a zacsi - boccs! :) ) azért nem hiszem hogy olyan nagy nyugalommal fog eltölteni a gondolat hogy saját édes otthonod egy zárt ajtaja mögött apa egyetlen pici lánykája nagyon is tudod miben "mesterkedik"... és hiába kedveled majd a srácot és oké lenne minden, nem vagy nyugodt és hivatkozol majd mindenre hogy ne így, meg tanulás és miegyebek... és már meg is van a képlet proof88 problémájára.

    De most zökkenjünk vissza hozzád (még nem apaként), vagy hozzám (már anyaként, de hát az én lánykám remélhetőleg még egyhamar nem ad fel ilyen leckét :F ) és máris jól jöttünk ki a dologból - mi nem így adjuk majd elő, mert Te megtudtad milyen kényelmetlen helyzet lehet ez egy szülőnek és már most kitalálod hogy lehet ezt jobban, én pedig azt hogy milyen szánalmas tud lenni ha a szülő káposztamesékkel próbálja kimagyarázni magát. (bár az érettségi minden szülőnél nagy mumus, tehát azért abban van ám némi igazság, még ha tényleg okos és szorgalmas is a gyerek (?))

    proof88: azért ne légy túl szigorú a barátnőd szüleihez - szerintem már az is nagy dolog hogy szívesen látnak... érzik hogy vész el a kontroll, ezért próbálják visszaszerezni azzal hogy korlátokat, szabályokat állítanak. Ez is a szeretet ám, csak jól be van bugyolálva:)

    "Soha ne harcolj disznókkal - koszos leszel és a disznók élvezni fogják!"

  • Cy-clone

    csendes tag

    válasz proof88 #104 üzenetére

    Ó hát azért vagyunk ám így ezzel páran ... :K nem kell aggódni - 21 évesen azért még elég képlékeny az ember, menni fog!

    Csak egyet nem szabad elfelejteni és akkor a problémák nagy hányada "magától" megoldódik: ökölbe szorított kézbe nagyon nehéz ajándékot csempészni! :N

    [ Szerkesztve ]

    "Soha ne harcolj disznókkal - koszos leszel és a disznók élvezni fogják!"

Új hozzászólás Aktív témák