Új hozzászólás Aktív témák

• #81 Robar csendes tag Cy-clone #79

  Új Válasz 2009-02-09 06:52:45 #81

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Robar

  csendes tag

  válasz Cy-clone #79 üzenetére

  Szia.
  Én is szülő vagyok, van egy hat éves fiam, aki óvodás és engemet is ugyanígy érdekel ez a téma, mivel már most észrevettem, hogy jelentkeznek bizonyos problémák a szülő-gyermek kapcsolatban. A mai gyermekek már sokkal eltérőbb nevelési módszereket igényelnek szerintem, mint annak idején a mi generációnk. Mi a véleményed erről?

  Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki bármilyen célt, csak egyet ne. Magát a boldogságot.

• #83 ladybug őstag Cy-clone #82

  Új Válasz 2009-02-22 10:39:58 #83

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ladybug

  őstag

  válasz Cy-clone #82 üzenetére

  Nagyon jól látod a dolgokat.

  Igen, mások a mai gyerekek és mások a felnőttek is. Más problémák foglalkoztatnak minket, mint anno a szüleinket. Ez persze mindenre kihat. A mindennapi gondjainkon keresztül a gyereknevelésre is.

  A gyermeknek is igénye, hogy a szüleivel legyen, de ez nem azt jelenti, hogy amikor van egy kis szabadidőnk, akkor minden percben a gyerekünk rendelkezésére álljunk. Foglalja el magát mellettünk, amikor mondjuk mi ebédet főzünk, vagy meccset nézünk. Viszont időnként üljünk le vele társasozni, kártyázni, menjünk el vele kutyát sétáltatni, vagy vásárolni. Ilyenkor felszabadultabban beszélhet arról, ami foglalkoztatja, és nem alakul ki az a faramuci helyzet, hogy anya vagy apa bejön a szobába, és megkérdi, hogy mi van vele, meséljen. Ez szerintem olyan vallatós szituáció a gyermeknek, és kényelmetlenül érzi magát.

  A gyerek önállóságra nevelése elsődleges kellene, hogy legyen. Ok, hogy figyelmeztetjük, hogy pl. pakoljon be a táskába, de nem kell lelkiismeretfurdalásból mindent megcsinálni helyette.

  A gyermek megütése pedig manapság óriási bűnnek számít, pedig aztán vannak helyzetek, amikor egy popsira ütés, fejbekoppintás észhez téríti a lurkót, nem kell fájdalmat okozni neki. Mondom ezt óvónőként és anyaként is.

  A lényeg, amit te is írtál: tudnia kell hogy bármilyen témában és problémával jöhet hozzánk, de azért azt ne felejtse el hogy nem vagyunk a haverjai...
  A másik ember tisztelete, főleg a felnőttekkel szembeni tisztelet veszített a súlyából. Mindenki letegez mindenkit. Sajnos ez sokszor tiszteletlenséget vonz maga után, és hamarosan elér a kapcsolat arra a szintre, amikor a fiatal dirigál a felnőttnek.

  Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

• #86 Robar csendes tag Cy-clone #82

  Új Válasz 2009-02-23 10:41:10 #86

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Robar

  csendes tag

  válasz Cy-clone #82 üzenetére

  Szia.

  Teljes mértékben egyetértek veled. És ott lehet a legjobban észrevenni a nevelési módszerek milyenségét, ahol nagyszülő is van a gyermek közelében és részt is vesz a nevelésben. Össze szoktam hasonlítani gondolatban a nagymama módszereit az enyémekkel. Meg is szoktuk beszélni a feleségemmel ezeket. Nagy a külömbség. A nagyi a régi jól bevált módszer szerint irányítja a gyermeket, ahogy annak idején őt nevelték, katonásan-fegyelemmel, tisztességre és becsületre. Ez működik is addig, amíg a feleségem vagy én haza nem érünk. Akkor a gyermek teljesen átalakul, nem fogad szót a nagyinak és velünk tartózkodik javarészt a nap hátralevő részében. Másnap megint egy metamorfózis, a gyermek szófogadó, megy rendesen oviba a nagyival és utána megint átalakulás. Mindenkihez alkalmazkodik de ugyanakkor ki is használja a gyengéinket, és sokszor teszteli a tűrőképességünket. Vissza is élne vele, ha nem "látnék át a szitán" és nem tudnám, hogy mire is megy ki a játék.
  Teljesen mások a mai gyermekek. Mi, a mi időnkben ilyeneket nem mertünk volna megengedni magunknak. Jobban tiszteltük szüleinket, nagyszüleinket és azt hiszem, hogy jobban oda is figyeltünk arra, amit mondani akartak nekünk.
  Más lett a világ, mások a környezeti ráhatások, szabadabbá vált minden, és sajnos nem a jó irányba szerintem.

  [ Szerkesztve ]

  Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki bármilyen célt, csak egyet ne. Magát a boldogságot.

• #92 proof88 addikt Cy-clone #91

  Új Válasz 2009-02-24 23:09:20 #92

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  proof88

  addikt

  válasz Cy-clone #91 üzenetére

  Szerinted jó tanuló lettél volna a nem macerálnak? Magadtól is akartad volna?
  Egyetértek veled odáig, hogy általánosban legyen megkövetelve sok minden, szerintem ilyenkor könnyebb rávenni és rászoktatni a gyereket dolgokra. 7.-ben meg 8.-ban meg magától is tudja mindenki, hogy számít a jegye, hogy felvegyék gimibe/középsuliba, és a felvételin is jól kéne produkálni, bár nem tudom, mostanában hogyan mennek azok a dolgok. Én klasszikusan csináltam, 8 általános után mentem középsuliba, nem 4 vagy 6 osztály után.
  Szerintem, ha általános sulit sikerül végigvinni 4-es 5-ös jegyekkel, az nagyon jó alap a jövőre nézve. Én amellett is vagyok, hogy igenis a kémia is legyen jó, meg más is. Lehet, hogy a gyerek soha többé nem fog foglalkozni kémiával (persze középsuliban úgyis előjön megint), de nem csak arról van szó, hogy tanuljon meg dolgokat, amiket aztán elfelejt. A bölcs ember sokat látott és tapasztalt ember, ezzel azt akarom mondani, hogy ha megérti a logikáját a kémiának, akkor azzal szintet lép. Oké, hogy bonyolult meg minden, nehezen érthető, stb., de rááll az agya egy más gondolkodásmódra, ebből profitálhat is később indirekt módon, tehát lehet h elfelejti a kémiát, ami nem baj, de esetleg évek múlva egy számára is fontos tárgyból könnyebben értheti meg az anyagot, mert könnyebben összeáll benne a kép... remélem érted, hogyan értem.

  Lehet, hogy általánosban nem lettem volna jó tanuló, ha nem macerálnak. Ezért vagyok amellett, hogy a gyereket igenis ilyen korban macerálni kell. Magamtól nem biztos, hogy akartam volna pl kémiát 4-5-re megtanulni, de sikerült és utólag örülök is neki, hiába felejtettem sokat belőle.

  Minek örültél volna, ha hogy reagál a tanulással és a hazugságaiddal kapcsolatban?
  A fizikai bántalmazást sosem kellett volna elővenni - az nálam nem vezetett semmire, neki biztos jó volt, hogy kiélhette magát rajtam, levezette a feszkóját, stb. Én amellett vagyok, hogy szükség lehet 1-2 pofonra, de ahogy ő csinálta, pff... Én ettől csak makacsabb lettem, sőt a lényeg az, hogy az első 1-2 kiadósabb verés után kb örökre elvesztette a bizalmamat. Ez nagy megalázás, innentől kezdve nagyon megutáltam. Én sosem próbáltam ki a cigit, sosem drogoztam, sosem voltam verekedős, nem tettem kárt más tulajdonában, nem ittam, nem tudom miket írjak még le, mit nem tettem, ami egy szigorúbb szülőnél verést válthat ki. A verések többsége azért volt, mert kiderült, hogy hazudtam. Persze azért hazudtam, mert ahogy leírtam fent, nagyon szemétül reagált rosszabb jegyekre. Amúgy 8.-ban sikerült összeszednem egymás után 2 db 1-est kis dogákból matekból... valahogy nem állt össze a kép a függvények jellemzésénél, de mindegy is, mert a nagy dogára már összeállt és év végén 5-ös lettem. De a lényeg, hogy ezt a 2 1-est is halasztottam megmondani, megvolt a tervem: egyik nap délután volt a kerületi angol verseny. A terv az volt h hazamentem suli után, beírtam a 2 1-est és otthagytam az asztalon az ellenőrzőt, hogy megnézhesse, amíg én már versenyen vagyok. Ha jó helyezést érek el, nem lesz nagy balhé otthon, gondoltam. Végül első lettem, így boldogan mentem haza, hehe. Így nem volt nagy lecseszés.
  Meg nem csak az a lényeg, hogy fizikailag bántalmazott, de maga a tény, hogy ő nő, én meg fiú, és megver, én meg hagyom magam, mert hagynom kell, ez tovább súlyosbította nálam a dolgot.
  A hazugságoknál csak annyit kellett volna tennie, hogy megígérhette volna, hogy oké, nem fog nagy balhét csinálni a rossz jegyből, majd kijavítom. Meg azt is utáltam, hogy ilyenkor nem csak megtiltott dolgokat, de általánosan rossz volt a hangulat, én meg ettől nem éreztem jól magam, stb. Tiszta rossz volt ilyenkor otthon lenni. Nyilván ha az ember sorozatosan rossz jegyeket kap, az lehet azért, mert nem tanul. De nálam az volt a dühítő, hogy volt mondjuk 3 db 5-ösöm egy tárgyból, aztán ha mondjuk kaptam egy 3-ast belőle, akkor nem játszhattam a gépen. Persze lényegtelen, hogy ha mondtam neki, hogy következő jegy már jobb lesz, stb., nem érdekelte. Asszem hétvégén már megengedte, hogy gépezhessek.

  Mi hiányzott ahhoz hogy a bizalmadba fogadd?
  Hiány nem volt, a plusz dolgok miatt vesztette el a bizalmam: folyamatos eltiltás dolgoktól, azt is megtiltotta h lemehessek a játszótérre, amikor rossz jegy volt. Kb szobafogság. Aztán ugye a verés. A szélsőséges módszerei miatt vesztette el a bizalmam.

  Mennyire eresztetted volna el magad (pl. későn hazaérni, buli.. nagy bulik stb.) ha nem tartasz anyukádtól?
  Én biztos nem próbáltam volna ki a cigit, mert nem vagyok rá kíváncsi, ugyanígy vagyok a drogokkal is. Az alkohol italok fogyasztását talán előbb próbáltam volna ki, bár legalább lan partyzni engedett volna el, ott meg nem feltétlenül ez megy. Sok embert elengedtek úgy, hogy elég volt reggel hazamennie. Igazad van abban, hogy mai világ, stb., de szerintem nem kell annyira félteni a gyereket, ha olyan helyre megy délután, ami rendes családi ház és ott vannak egész végig és reggel megy haza. Ez nem olyan, hogy bemegy a diszkóba és verekedés lesz vagy ilyesmi.
  Talán miatta sem vagyok nagyon bulizós egyén. Pedig amúgy valami olyasmi lennék, lehet, nem vagyok semmi jónak az elrontója, csak nem tudtam ezen a téren "kiteljesedni".

  Milyennek szeretted volna őt, most hogy képzeled el milyen szülőt szeretnél?
  Úgy, ahogy volt, csak ne lett volna ennyire makacs, ennyire főnökösködő, állandóan az én dolgaimmal foglalkozó, mindenbe beleszóló. Meg felesleges előjönni felvilágosítással 15-16 éves koromban ehh... miközben látom mennyire ideges.
  Meeeg suliról nem kell folyton kérdezősködni, mit mondjak róla. Azt nem fogom elmondani nyilván, hogy mit csinálunk szünetekben meg stb., meg órán, az anyagot meg minek mondjam el, lassan asse tudja h miről van szó.
  Kérdezte minden nap, mit ebédeltem... mittudoménmár, nem emlékeztem, ezen is kiakadt h h nem lehet emlékezni... hát lol, hagyjon már...
  Amúgy látod milyen arrogáns vagyok én is?

  (tudom hogy már felnőtt vagy, de azért a szülő az szülő marad...) - alig 21 évesen azért...

• #94 proof88 addikt Cy-clone #93

  Új Válasz 2009-02-25 10:37:43 #94

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  proof88

  addikt

  válasz Cy-clone #93 üzenetére

  Több, mint 2 és fél éve van barátnőm, eleinte ahogy mondtam folyton beleszólt mindenbe, de most már szerencsére nem. Most meg inkább bnőm szülei szólnak bele mindenbe, mert most fog érettségizni. Pff, mindig 5-ösöket kap, most félévkor is mindenből 5 lett, de folyton beleszólnak h hétköznap nem aludhatunk együtt... mert akkor nem tanul (szerintük), mi meg közben szenvedünk attól h nem lehetünk normálisan együtt. Én hétfőtől szerdáig reggeltől este 6-8-ig egyetemen vagyok, ha legalább kedden együtt aludhatnánk, az jó lenne.
  Aztán mindig beszólnak h hétvégén nem megyünk sehova... hát persze, örülök h végre nem kell mennem sehova. Majd ha jobb idő lesz, akkor ok talán, több kedvem lesz fáradtan is.

Új hozzászólás Aktív témák