Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • ladybug

    őstag

    válasz Cy-clone #82 üzenetére

    Nagyon jól látod a dolgokat.

    Igen, mások a mai gyerekek és mások a felnőttek is. Más problémák foglalkoztatnak minket, mint anno a szüleinket. Ez persze mindenre kihat. A mindennapi gondjainkon keresztül a gyereknevelésre is.

    A gyermeknek is igénye, hogy a szüleivel legyen, de ez nem azt jelenti, hogy amikor van egy kis szabadidőnk, akkor minden percben a gyerekünk rendelkezésére álljunk. Foglalja el magát mellettünk, amikor mondjuk mi ebédet főzünk, vagy meccset nézünk. Viszont időnként üljünk le vele társasozni, kártyázni, menjünk el vele kutyát sétáltatni, vagy vásárolni. Ilyenkor felszabadultabban beszélhet arról, ami foglalkoztatja, és nem alakul ki az a faramuci helyzet, hogy anya vagy apa bejön a szobába, és megkérdi, hogy mi van vele, meséljen. Ez szerintem olyan vallatós szituáció a gyermeknek, és kényelmetlenül érzi magát.

    A gyerek önállóságra nevelése elsődleges kellene, hogy legyen. Ok, hogy figyelmeztetjük, hogy pl. pakoljon be a táskába, de nem kell lelkiismeretfurdalásból mindent megcsinálni helyette.

    A gyermek megütése pedig manapság óriási bűnnek számít, pedig aztán vannak helyzetek, amikor egy popsira ütés, fejbekoppintás észhez téríti a lurkót, nem kell fájdalmat okozni neki. Mondom ezt óvónőként és anyaként is.

    A lényeg, amit te is írtál: tudnia kell hogy bármilyen témában és problémával jöhet hozzánk, de azért azt ne felejtse el hogy nem vagyunk a haverjai...
    A másik ember tisztelete, főleg a felnőttekkel szembeni tisztelet veszített a súlyából. Mindenki letegez mindenkit. Sajnos ez sokszor tiszteletlenséget vonz maga után, és hamarosan elér a kapcsolat arra a szintre, amikor a fiatal dirigál a felnőttnek.

    Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

  • ladybug

    őstag

    válasz ladybug #83 üzenetére

    Még annyi, hogy a következetességet felejtik el a szülők. Ha mondanak a gyermeknek valamit, akkor ahhoz tartsák is magukat. Ha megígérnek valamit, akkor azt tegyék is meg. És ne ígérjenek lehetetlent.

    Az óvodában is sokszor hallom azt, hogy a síró gyereknek azt mondják, hogy csak a boltba mennek, maradjon ott az óvónénivel, mert mindjárt jönnek érte. Ez hazugság, nem szabad a gyereket becsapni. El kell neki magyarázni mindent, mert így alakul ki a bizalom közte és szülő közt.

    Vagy ha rászólnak a gyermekre, hogy pl. pakoljon el, akkor ne hagyják ott, hanem igenis legyenek vele ott, amíg elpakol.

    Még egy dolog felmerült bennem. Annyira meg akarják óvni sokan a gyerekeiket, hogy a halálról is hazudnak neki. Akár egy kisállatról, akár egy rokonról van szó. Tessék ráfodítani azt az időt, amíg elmagyarázzuk neki, hogy mi is történt.

    A gyerek nem hülye, csak gyerek.

    Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

  • ladybug

    őstag

    válasz Robar #86 üzenetére

    Ez nem azért van, mert a nagyi vagy ti más nevelési módszert követtek, hanem azért, mert a gyerek annak fogad éppen szót, akivel van. És ezt írtad te is. Ha ti megjelentek, akkor a nagyinak sem fogad szót a gyerek.
    Egyszerűen arról van szó, hogy keresi a maximális figyelmét annak, aki éppen aktuálisan vele van, legyen ez a nagyi vagy ti.

    Egyébkéntvalószínűnek tartom, hogy hasonló nevelési módszereitek vannak, mint a nagyinak, mert a tiétekről nem írtál.

    Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

  • ladybug

    őstag

    válasz proof88 #94 üzenetére

    Csak azért szólnak bele, mert jót akarnak. Tényleg. Mint szülő biztos én is majd beleesek ebbe a hibába, amikor már nagyobbak lesznek a gyerekeim, de hidd el, ez csak azért van, mert törődnek veletek.
    Örülnek nektek, de mégis szeretnék, ha a lányukat nem zavarnád meg a tanulmányaiban. Hétvégén pedig azt szeretnék, ha együtt töltenétek az időt. Ők másképp látják, hogy nektek hogyan kellene együtt lennetek, mint ti.

    Véleményen szerint azonban egy megbeszélés során elmondhatná mindenki a nézőpontját, kéréseit, és biztos vagyok benne, hogy meg lehetne egyezni. Csak nekik is lehetőséget kell adni erre.

    Ti még fiatalok vagytok, ráadásul egy olyan korban, amikor még gyerekek is vagytok, meg nem is, felnőttek is, meg nem is. Teljesen normális a te!/ti részedről is, amit érzel, viszont az ő részükről is a féltés, aggódás. Ti már önállósodni szeretnétek, a magatok feje után menni. Ők viszont még mindig a gyereket látják bennetek, és gondoskodni szeretnének rólatok.

    Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

  • ladybug

    őstag

    válasz sasa311 #96 üzenetére

    Ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki mennyire begyepesedett. Szülők. Ennyi.
    Egy szülő mindig másképp látja a dolgokat, mint egy gyerek. Legyen az történetesen a 18 éves lányuk. Akkor is a gyerekük.
    Nem eltiltva vannak egymástól, mert nem ezt írta le proof88, hanem csak meg szeretnék szabni a találkozások idejét.

    [ Szerkesztve ]

    Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

  • ladybug

    őstag

    válasz proof88 #100 üzenetére

    A gyerekekek háborognak, a szülők meg aggódnak, és beleszólnak a gyerekeik életébe. Tetszik vagy sem, de ez így lesz mindig. Gyerekként én is dühös voltam a szüleimre, amikor ilyeneket mondtak. Nem értettem, puffogtam magamban, és duzzogtam a szobámban. Ma azonban szülőként ezt teljesen másképp látom.

    A gyerek egy ideig szófogadó, aztán jön a prepubertás és pubertás kor, amikor aztán a szülők nagy zöme nem is nagyon tud olyanokat mondani és cselekedni, amit a gyereke elfogad és megtesz. Szinte olyan érzésem van, mintha "kötelező" lenne ez az ellenszegülés.
    Egyszer hallgattam egy műsort a rádióban, és akkor ezt mondta az anya a tinédzser fiáról:
    "- Fiam, miért veszekszel te velem mindig? Hisz tudod, hogy jó akarok neked.
    - Tudom anya, és nem tudom, miért veszekszem. Egyszerűen kell."

    Na, most az az érzésem, hogy te is ebben a fázisban vagy.

    Ne haragudj, de szinte már megmosolyogtat, hogy ennyire dacosan fogod fel ezt az egészet. Holott, te is tudod, hogy mi az oka annak, hogy a barátnőddel kapcsolatban beleszólnak a dolgaitokba.

    A barátnőd még középiskolás, idén végez. Fontos az idei év a továbbtanulás szempontjából. Márpedig gondolom, továbbtanul. Ilyenkor érettségi vagy más viszgái lesznek, sőt, ha továbbtanul, akkor még felvételiznie is kell. Akkor nem értelek, hogy miért ez a nagy felháborodás. Nem neked vagy nektek akarnak a szülők rosszat, hanem a lányuknak jót.

    Egyébként a barátnődet is ennyire zavarja a dolog, mint téged? Igényelné a többszöri találkozást?

    Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

  • ladybug

    őstag

    válasz proof88 #102 üzenetére

    Tudod, erről az a helyzet jut eszembe, amikor megismertem a férjem szüleit. Kedvesek, aranyosak voltak, egy hullámhosszon voltunk a beszélgetésekben. Szóval nagyon jól megértettük egymást. Ez jó darabig így is volt, aztán miután egyre többször találkoztunk untam a kérdéseiket, mert szinte mindig ugyanaz jött elő, zavart az állandó kedvességük, mert álarcnak tűnt, és még sok más apróság, amikre természetesen csak azután derült fény, mikor egyre többször találkoztunk.

    Szerintem most értél el te is erre a szintre. Kiismerted őket, és egyre több hibájukat veszel észre. Sajnos ezzel együtt kell élned, mert megváltoztatni nem fogod őket. Viszont tartom magam ahhoz, hogy beszéljetek velük. Te és a barátnőd gondoljátok át, hogy mi az, amik zavarnak benneteket, és üljetek le velük beszélgetni.

    Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

Új hozzászólás Aktív témák