Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Cy-clone

    csendes tag

    válasz proof88 #90 üzenetére

    Szia,

    köszönöm hogy mindezt leírtad - tanulságos, remélhetőleg mindenkinek...

    Ahogy szavaidból kiveszem azért jobban vagy már, ennek örülök - rosszabbul is elsülhetett volna.
    A körülmények nagyon sokat számítanak és ha jól értelmezem rengeteget befolyásolt édesanyád házasságának "becsődölése" is: Benned látta a visszaigazolást hogy azért ő még képes valamire, ha másra nem hát színötös szófogadó mintagyereket "kitermelni".
    A Te lázadásod a hazudozás volt, anyukád ezt nem ismerte fel és 100% bizalmatlanság volt a válasz.
    Egyik szépen a másik után amíg frankón belegabalyodtatok... de a lényeg hogy most okénak érzed az életed és ennél nincs fontosabb. Na meg a tanulság...

    Én is megkövetelem a 4. osztályos gyerekemtől az ötösöket - ennyi idős korban ha tehetséges a gyerek sztem kötelező! Ha négyest hoz haza, az nem általános érvényű katasztrófa - mindig tudom hogy miből lesz dolgozat, mennyire tudja érti a gyerek és tudom mi az ami nem megy neki akkor sem ha még az apja is elmagyarázza és én is.
    De ha olyan tárgyból jön négyes amiről tudom hogy a kislábujjából kirázná álmában - csak éppen figyelmetlenségből, nemtörődömséggel ír felmérőt, na abból buli van. Verés nincs!
    Ha nem ért valamit - akkor szól nekünk és mindent megteszünk hogy rendben legyen nála fejben.
    Sok foglalkozásra járatjuk (na de azért mert ő is szeretné!) de mivel egyke ezért kell is a korabeliek társasága - különben hogyan szocializálódjon??
    Majd kiderül hogy mi mellett ragad meg ,mihez van tehetsége ... (de kikötés hogy semmit nem hagyhat félbe évközben - legfeljebb köv. évben már nem iratkozik fel arra a foglalkozlásra ami nem érdekli).

    Félteni mi is féltjük, de ezen a mai világban nem kell csodálkozni ... annyi borzalmat hall az ember - és időben hazajönni, vagy ha mindenképpen maradni szeretne vhol akkor telefon, egyeztetés, körülményektől függően pedig érte megyünk, ezt természetes.

    ÉN nem szeretném elrontani, persze minden szülő ezt mondja. Anyukád sem szerette volna eltolni ... ezt egy szülő sem akarhatja.

    Szerinted jó tanuló lettél volna a nem macerálnak? Magadtól is akartad volna? Minek örültél volna, ha hogy reagál a tanulással és a hazugságaiddal kapcsolatban? Mi hiányzott ahhoz hogy a bizalmadba fogadd? Mennyire eresztetted volna el magad (pl. későn hazaérni, buli.. nagy bulik stb.) ha nem tartasz anyukádtól? Milyennek szeretted volna őt, most hogy képzeled el milyen szülőt szeretnél? (tudom hogy már felnőtt vagy, de azért a szülő az szülő marad...)

    Engem mindez nagyon érdekel, mert bár nem vagyunk egyformák és nem egyformán reagálunk dolgokra, azért ok-okozat mindenhol megvan...

    "Soha ne harcolj disznókkal - koszos leszel és a disznók élvezni fogják!"

  • Cy-clone

    csendes tag

    válasz proof88 #92 üzenetére

    Szia,

    na ez azért megerősítés nekem mint szülőnek... :)) a keretek közti macerálást illetően...

    A hazugság, kijátszás azért nagyon tud fájni az embernek - de hát annak is oka van ha egy gyerek hazudik.
    (A szeretet-megvonás csak tovább stimulálja ezt.)

    Ezt az egy dolgot kivéve sztem anyukád inkább büszke lehetne rád. Most valamiért az jutott eszembe hogy vajon milyen anyós lesz belőle.... :U

    "Soha ne harcolj disznókkal - koszos leszel és a disznók élvezni fogják!"

  • ladybug

    őstag

    válasz proof88 #94 üzenetére

    Csak azért szólnak bele, mert jót akarnak. Tényleg. Mint szülő biztos én is majd beleesek ebbe a hibába, amikor már nagyobbak lesznek a gyerekeim, de hidd el, ez csak azért van, mert törődnek veletek.
    Örülnek nektek, de mégis szeretnék, ha a lányukat nem zavarnád meg a tanulmányaiban. Hétvégén pedig azt szeretnék, ha együtt töltenétek az időt. Ők másképp látják, hogy nektek hogyan kellene együtt lennetek, mint ti.

    Véleményen szerint azonban egy megbeszélés során elmondhatná mindenki a nézőpontját, kéréseit, és biztos vagyok benne, hogy meg lehetne egyezni. Csak nekik is lehetőséget kell adni erre.

    Ti még fiatalok vagytok, ráadásul egy olyan korban, amikor még gyerekek is vagytok, meg nem is, felnőttek is, meg nem is. Teljesen normális a te!/ti részedről is, amit érzel, viszont az ő részükről is a féltés, aggódás. Ti már önállósodni szeretnétek, a magatok feje után menni. Ők viszont még mindig a gyereket látják bennetek, és gondoskodni szeretnének rólatok.

    Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

  • ladybug

    őstag

    válasz proof88 #100 üzenetére

    A gyerekekek háborognak, a szülők meg aggódnak, és beleszólnak a gyerekeik életébe. Tetszik vagy sem, de ez így lesz mindig. Gyerekként én is dühös voltam a szüleimre, amikor ilyeneket mondtak. Nem értettem, puffogtam magamban, és duzzogtam a szobámban. Ma azonban szülőként ezt teljesen másképp látom.

    A gyerek egy ideig szófogadó, aztán jön a prepubertás és pubertás kor, amikor aztán a szülők nagy zöme nem is nagyon tud olyanokat mondani és cselekedni, amit a gyereke elfogad és megtesz. Szinte olyan érzésem van, mintha "kötelező" lenne ez az ellenszegülés.
    Egyszer hallgattam egy műsort a rádióban, és akkor ezt mondta az anya a tinédzser fiáról:
    "- Fiam, miért veszekszel te velem mindig? Hisz tudod, hogy jó akarok neked.
    - Tudom anya, és nem tudom, miért veszekszem. Egyszerűen kell."

    Na, most az az érzésem, hogy te is ebben a fázisban vagy.

    Ne haragudj, de szinte már megmosolyogtat, hogy ennyire dacosan fogod fel ezt az egészet. Holott, te is tudod, hogy mi az oka annak, hogy a barátnőddel kapcsolatban beleszólnak a dolgaitokba.

    A barátnőd még középiskolás, idén végez. Fontos az idei év a továbbtanulás szempontjából. Márpedig gondolom, továbbtanul. Ilyenkor érettségi vagy más viszgái lesznek, sőt, ha továbbtanul, akkor még felvételiznie is kell. Akkor nem értelek, hogy miért ez a nagy felháborodás. Nem neked vagy nektek akarnak a szülők rosszat, hanem a lányuknak jót.

    Egyébként a barátnődet is ennyire zavarja a dolog, mint téged? Igényelné a többszöri találkozást?

    Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

  • ladybug

    őstag

    válasz proof88 #102 üzenetére

    Tudod, erről az a helyzet jut eszembe, amikor megismertem a férjem szüleit. Kedvesek, aranyosak voltak, egy hullámhosszon voltunk a beszélgetésekben. Szóval nagyon jól megértettük egymást. Ez jó darabig így is volt, aztán miután egyre többször találkoztunk untam a kérdéseiket, mert szinte mindig ugyanaz jött elő, zavart az állandó kedvességük, mert álarcnak tűnt, és még sok más apróság, amikre természetesen csak azután derült fény, mikor egyre többször találkoztunk.

    Szerintem most értél el te is erre a szintre. Kiismerted őket, és egyre több hibájukat veszel észre. Sajnos ezzel együtt kell élned, mert megváltoztatni nem fogod őket. Viszont tartom magam ahhoz, hogy beszéljetek velük. Te és a barátnőd gondoljátok át, hogy mi az, amik zavarnak benneteket, és üljetek le velük beszélgetni.

    Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

  • Cy-clone

    csendes tag

    válasz proof88 #104 üzenetére

    Ó hát azért vagyunk ám így ezzel páran ... :K nem kell aggódni - 21 évesen azért még elég képlékeny az ember, menni fog!

    Csak egyet nem szabad elfelejteni és akkor a problémák nagy hányada "magától" megoldódik: ökölbe szorított kézbe nagyon nehéz ajándékot csempészni! :N

    [ Szerkesztve ]

    "Soha ne harcolj disznókkal - koszos leszel és a disznók élvezni fogják!"

Új hozzászólás Aktív témák