Új hozzászólás Aktív témák

  • Cy-clone

    csendes tag

    válasz proof88 #90 üzenetére

    Szia,

    köszönöm hogy mindezt leírtad - tanulságos, remélhetőleg mindenkinek...

    Ahogy szavaidból kiveszem azért jobban vagy már, ennek örülök - rosszabbul is elsülhetett volna.
    A körülmények nagyon sokat számítanak és ha jól értelmezem rengeteget befolyásolt édesanyád házasságának "becsődölése" is: Benned látta a visszaigazolást hogy azért ő még képes valamire, ha másra nem hát színötös szófogadó mintagyereket "kitermelni".
    A Te lázadásod a hazudozás volt, anyukád ezt nem ismerte fel és 100% bizalmatlanság volt a válasz.
    Egyik szépen a másik után amíg frankón belegabalyodtatok... de a lényeg hogy most okénak érzed az életed és ennél nincs fontosabb. Na meg a tanulság...

    Én is megkövetelem a 4. osztályos gyerekemtől az ötösöket - ennyi idős korban ha tehetséges a gyerek sztem kötelező! Ha négyest hoz haza, az nem általános érvényű katasztrófa - mindig tudom hogy miből lesz dolgozat, mennyire tudja érti a gyerek és tudom mi az ami nem megy neki akkor sem ha még az apja is elmagyarázza és én is.
    De ha olyan tárgyból jön négyes amiről tudom hogy a kislábujjából kirázná álmában - csak éppen figyelmetlenségből, nemtörődömséggel ír felmérőt, na abból buli van. Verés nincs!
    Ha nem ért valamit - akkor szól nekünk és mindent megteszünk hogy rendben legyen nála fejben.
    Sok foglalkozásra járatjuk (na de azért mert ő is szeretné!) de mivel egyke ezért kell is a korabeliek társasága - különben hogyan szocializálódjon??
    Majd kiderül hogy mi mellett ragad meg ,mihez van tehetsége ... (de kikötés hogy semmit nem hagyhat félbe évközben - legfeljebb köv. évben már nem iratkozik fel arra a foglalkozlásra ami nem érdekli).

    Félteni mi is féltjük, de ezen a mai világban nem kell csodálkozni ... annyi borzalmat hall az ember - és időben hazajönni, vagy ha mindenképpen maradni szeretne vhol akkor telefon, egyeztetés, körülményektől függően pedig érte megyünk, ezt természetes.

    ÉN nem szeretném elrontani, persze minden szülő ezt mondja. Anyukád sem szerette volna eltolni ... ezt egy szülő sem akarhatja.

    Szerinted jó tanuló lettél volna a nem macerálnak? Magadtól is akartad volna? Minek örültél volna, ha hogy reagál a tanulással és a hazugságaiddal kapcsolatban? Mi hiányzott ahhoz hogy a bizalmadba fogadd? Mennyire eresztetted volna el magad (pl. későn hazaérni, buli.. nagy bulik stb.) ha nem tartasz anyukádtól? Milyennek szeretted volna őt, most hogy képzeled el milyen szülőt szeretnél? (tudom hogy már felnőtt vagy, de azért a szülő az szülő marad...)

    Engem mindez nagyon érdekel, mert bár nem vagyunk egyformák és nem egyformán reagálunk dolgokra, azért ok-okozat mindenhol megvan...

    "Soha ne harcolj disznókkal - koszos leszel és a disznók élvezni fogják!"

Új hozzászólás Aktív témák