Új hozzászólás Aktív témák
-
proof88
addikt
Hát nem tudom, én azon a véleményen vagyok, hogy minden gyerek képes sok mindenre, de aztán hogy a tanulás hogy fog menni pl, az nagyon múlik a suli előtti és a suli kezdetén, hogyan foglalkoznak vele.
Az biztos, hogy én meg fogom követelni a gyerekemtől a rendet, ahogy anyám csinálta: elpakoltuk együtt a dolgokat, később ment magamtól is, persze ha nem akartam, akkor mérges volt és biztos sírtam is, de talán ez természetes pár éves korban.
Kis koromban apám is nevelt, később nem igazán, mert jobban elszakadtunk egymástól, heti 1 alkalomra kb különböző okok miatt.
Mindig jó tanuló voltam, de anyám kb ezt meg is követelte tőlem. Leírtam máshol részletesen ezt, most bekopizom ide:Első osztályban megtanultam fütyülni, fütyültem az órán, beírást kaptam, otthon anyám meg úgy ordítozott velem, mintha én rúgtam volna szét a 4-es reaktort Ukrajnában.
Aztán mikor jó eredményeim voltak, anyám rászállt arra h mindig jó jegyeim legyenek.
Már a 4-es sem volt jó. Tantárgytól függetlenül. Persze tudtam teljesíteni, évvégi átlagaim mindig 4.5 felett voltak, 1x voltam színötös, 8.-ban asszem. De többségében 4.7 körül voltam.
Egyébként az a lol, hogy 2 szülinapom is tönkre......, mert 2x is az volt, hogy szülinapomra kaptam rossz jegyet. Tisztán emlékszem, amikor hazamentem délután, anyámnak elmondtam a 3-ast töriből (reméltem, hogy szülinap van, ezért nem lesz kiakadva, tévedtem), hát kiakadt, nem gépezhettem, kiabált velem stb. Aztán fújjam el a gyertyát, ja mondom kösz.
De mindig az volt, ha 4-est is kaptam, már nem volt jó. Talán ezért is kezdtem el hazudni, bár ezt korán elkezdtem. Realizáltam, hogy ha később mondom meg a rossz jegyet, akkor később nem kell gépeznem. Persze sajnos kiderültek a dolgok sokszor, anyám már telefonon is érdeklődött többször is a tanároknál, mi a helyzet.
De nagyon durván csináltam ám.
Sokszor olyat is csináltam, h ha tanár írta be a jegyet, akkor utólag átjavítottam meg ilyenek.
Egyébként sokszor verést is kaptam, viszont már akkor is makacs voltam.
Gondolom senkit nem kell kiokosítani, hogy azért a nők is szét tudják verni a gyerek fejét, főleg ha tárgy van a kezükben. Rengetegszer volt az a tipikus "ahol érem, ott ütöm" típusú cirkusz.
Sosem a fájdalomért bőgtem, hanem a tettért. Meg amúgyis, anyám nő és nagyon azt érezem, h uralkodott felettem. Visszaütni nem lehet ugyebár, mert nem szabad ... pedig sokszor úgy éreztem már h önvédelemből jogosan meglökhettem volna legalább, de az eléggé olaj lett volna a tűzre.
Szerintem békésebb életünk lett volna, ha lejjebb adja az igényeit és nem kellett volna sokszor kiküzdenem magamból az 5-ös jegyet olyan anyagokból, amiket nehezen fogtam fel. Már felére nem emlékszem, sok értelme volt.
Hangsúlyozom, nem arról van szó, h akit valami nem érdekel, abból bukjon meg, de legalább engedte volna a 3-4-est néhány tárgyból... ez olyan, mint a proci tuning. Már agyon kell feszelni h mondjuk elérje az 5 GHz-et. A 4.5 meg megvan lazán.Az egy érdekes téma szintén, hogy előfordult, hogy napokig csak vaj volt otthon meg kenyér.
Apám nem élt velünk. Anyám egyedül nevelt, 4x éves korában már csak keveset dolgozott.
Szerintem azért volt idegbeteg még, mert ösztöndíjat kaptam a tanulmányi eredményért. Valahogy meg kell élni ugye.
Szerintem meg ne az általános iskolás gyerek keresse meg a kenyérre valót ösztöndíjjal, ha lehet.
Szerintem.
Középsuliban uez ment, csak romlottak az eredményeim. Ott sikerült elfogadtatni vele, hogy azért nem úgy megy, hogy mindent szín ötösre meg lehet csinálni.
Ja egyébként sosem voltam elengedve buliba sem, max úgy h késő estére haza kellett mennem. Ezért kérem szépen, éjjeli lan partiban sem volt részem, pedig lehetőségem lett volna rá. Menni is akartam, de nem lehetett, mert éjjel az ágyban kell csicsikálni.
4.-ben nagyon elhatalmasodott a hülyesége, állandóan jött azzal, hogy nem fogok leérettségizni, meg hogy mikor tanulok, ő nem lát engem tanulni, stb. Hát persze, hogy nem, mivel a szobámban tanulok, lol.
Lementek az írásbeli érettségik, elmentem dolgozni, gondoltam szóbelire már mit tanuljak, írásbelire is kell mindent tudni úgyis. 1 hónap múlva igazán felszabadító érzés volt az orra alá dörgölni az érettségi bizit. Igaz, hogy a töri 4-es volt, de a többi mind 5-ös. Infóból meg angolból volt emelt szintűm, bár egyikből sem érettségiztem, mert 3.-ban angolból középszintű nyelvvizsgát csináltam a fél osztállyal (emelt angolosok), 4.-ben meg volt SZÉTV verseny (Szakmai Érettségi Tárgyak Versenye vagy talán hasonló xD), informatikai ágban lettem országos 3., az adta az emelt érettségit.
Egyetemre is felvettek, bár halasztottam, mert még a programozói okj-t meg akartam csinálni ötödéven a suliban.
De előtte, azaz nyáron megismerkedtem első barátnőmmel, azóta is vele vagyok. A legszebb nyaram volt és ráadásul sikerült szerezni egy jó munkát is. 1 hétig adatrögzítő voltam a diákigazolványos cégnél, meguntam, hogy éhbérért megy a monoton meló, sokszor előbb hazaküldtek, mert elfogyott az anyag, tehát aznapra még 8 órányi bér sem jött ki. Váltottam és sikerült egy olyan melót szereznem, ami fejlődést is adott számomra, sokkal jobban fizetett, több köze volt a szakmához, és közelebb is volt a lakhelyemhez. Flash-es animátori meló volt, szerettem nagyon, hogy kamatoztathatom a tutorialokból meg netről összeszedett tudásomat. Persze sokat is tanultam ott. Egész nyáron ott dolgoztam, napi 9 órát, de vittem hétvégére is, mert annak nagyobb volt az órabére.
Emellett barátnőztem, és iszonyatosan nagy lecseszést kaptam anyámtól, amikor egyszer sokáig nem értem haza. Egy júliusi este volt, Margit-szigeten voltunk, akkor történt az első csók. Sajnos nem időben indultunk ki a Szigetről, totál nem tudom hogy történt, este 10 körül indultunk kifelé, mikor kiértünk a Margit-hídra, éjfél után volt.. hát igen, a hormonok ...
Abban igaza volt anyámnak, hogy nem valami jó ötlet hajnali 2-kor hazaérni, mikor másnap dolgozni kell menni, de mint mindig, most is túllihegte a dolgot. Szerintem magamtól is tanultam belőle, SZERINTEM.
Elkezdődött az ötödév. Anyám továbbra is állandóan csesztetett. Egyébként nagyon nem jó, ha otthon van anyátok állandóan, túlságosan sokat foglalkozik az emberrel. Amíg én pörgök az élet ritmusán, ő otthon van és cseszeget mindenért.
Emlékszem, mikor már fél éve együtt voltam barátnőmmel, amúgy is csak 2x találkoztunk egy héten, na egyik ilyen nap is az volt, h elkísértem Őt a buszig, vártunk a buszra, megcsörren a telefonom, anyám az, h ideje hazamenni. Hát lol. Ez este 7 körül volt.
Megint mentek a szokásos körök, hogy nem lát engem tanulni, lol.
Aztán megvolt ötödév is, okj-s bizonyítvány, jött egyetem.
No akkor már kezdett lenyugodni. Szerintem, ha lehettem volna rosszabb tanuló kicsit, nem éltem volna meg annyira drasztikusan az egyetemi eredményeimet. Most már persze hozzászoktam ahhoz, hogy mi van az egyetemen, de első félévben akkor is állandóan gyomor égésem volt, később még hasmenéseim is, és nem vágtam, mi ez a rendszer.
Szerencsére anyám felhagyott a csesztető szokásával, ja és elfogadta, hogy számomra nem ő a fő nőstény, hanem másvalaki, úgyhogy boldog lehetek.Ja egyébként, volt általánosban egy oszttársam, akinek hasonló anyja volt. Uccsó óra után mindig rohant a kb 100 méterrel arrébb lévő lakásukba, mert pár perc késésért már csúnya nézés járt. Sokan nem értették, miért kell ennyire sietnie. Én tökéletesen megértettem őt is. Hasonló sorsunk volt, bár középsuli alatt ő megunta az egészet, egy alkalommal felpofozta az anyját és elköltözött otthonról.
Nem tudom, hogy ki csinálta jobban, én vagy ő, de őbelőle sem lett valami sarki gyilkos, legalábbis az eset után sikerült érettségiznie, ahogy látom fősulira jár és már neki is van barátnője.
19 évesen megdöbbenve emlékeztem vissza kamasz koromra, miért hazudtam anyámnak annyit a jegyeimről, miket műveltem, állandó taktikázás az ellenőrzővel, stb... meg volt néhány dolog, amit nem értettem így visszagondolva magamról, de mindegy is.
Én nem fogom ennyire csesztetni a gyerekem, az biztos. Sokszor tiszta horror volt az egész.
Meg fogom követelni tőle, hogy jó jegyei legyenek, és szenvedjen csak a tárgyakkal, de hogy ennyire tönkretegyem a fiatalságát, no azt nem.Köszönöm, hogy meghallgattatok, jó buli volt.
Új hozzászólás Aktív témák
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest