Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • ladybug

    őstag

    válasz Cy-clone #82 üzenetére

    Nagyon jól látod a dolgokat.

    Igen, mások a mai gyerekek és mások a felnőttek is. Más problémák foglalkoztatnak minket, mint anno a szüleinket. Ez persze mindenre kihat. A mindennapi gondjainkon keresztül a gyereknevelésre is.

    A gyermeknek is igénye, hogy a szüleivel legyen, de ez nem azt jelenti, hogy amikor van egy kis szabadidőnk, akkor minden percben a gyerekünk rendelkezésére álljunk. Foglalja el magát mellettünk, amikor mondjuk mi ebédet főzünk, vagy meccset nézünk. Viszont időnként üljünk le vele társasozni, kártyázni, menjünk el vele kutyát sétáltatni, vagy vásárolni. Ilyenkor felszabadultabban beszélhet arról, ami foglalkoztatja, és nem alakul ki az a faramuci helyzet, hogy anya vagy apa bejön a szobába, és megkérdi, hogy mi van vele, meséljen. Ez szerintem olyan vallatós szituáció a gyermeknek, és kényelmetlenül érzi magát.

    A gyerek önállóságra nevelése elsődleges kellene, hogy legyen. Ok, hogy figyelmeztetjük, hogy pl. pakoljon be a táskába, de nem kell lelkiismeretfurdalásból mindent megcsinálni helyette.

    A gyermek megütése pedig manapság óriási bűnnek számít, pedig aztán vannak helyzetek, amikor egy popsira ütés, fejbekoppintás észhez téríti a lurkót, nem kell fájdalmat okozni neki. Mondom ezt óvónőként és anyaként is.

    A lényeg, amit te is írtál: tudnia kell hogy bármilyen témában és problémával jöhet hozzánk, de azért azt ne felejtse el hogy nem vagyunk a haverjai...
    A másik ember tisztelete, főleg a felnőttekkel szembeni tisztelet veszített a súlyából. Mindenki letegez mindenkit. Sajnos ez sokszor tiszteletlenséget vonz maga után, és hamarosan elér a kapcsolat arra a szintre, amikor a fiatal dirigál a felnőttnek.

    Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

  • Robar

    csendes tag

    válasz Cy-clone #82 üzenetére

    Szia.

    Teljes mértékben egyetértek veled. És ott lehet a legjobban észrevenni a nevelési módszerek milyenségét, ahol nagyszülő is van a gyermek közelében és részt is vesz a nevelésben. Össze szoktam hasonlítani gondolatban a nagymama módszereit az enyémekkel. Meg is szoktuk beszélni a feleségemmel ezeket. Nagy a külömbség. A nagyi a régi jól bevált módszer szerint irányítja a gyermeket, ahogy annak idején őt nevelték, katonásan-fegyelemmel, tisztességre és becsületre. Ez működik is addig, amíg a feleségem vagy én haza nem érünk. Akkor a gyermek teljesen átalakul, nem fogad szót a nagyinak és velünk tartózkodik javarészt a nap hátralevő részében. Másnap megint egy metamorfózis, a gyermek szófogadó, megy rendesen oviba a nagyival és utána megint átalakulás. Mindenkihez alkalmazkodik de ugyanakkor ki is használja a gyengéinket, és sokszor teszteli a tűrőképességünket. Vissza is élne vele, ha nem "látnék át a szitán" és nem tudnám, hogy mire is megy ki a játék.
    Teljesen mások a mai gyermekek. Mi, a mi időnkben ilyeneket nem mertünk volna megengedni magunknak. Jobban tiszteltük szüleinket, nagyszüleinket és azt hiszem, hogy jobban oda is figyeltünk arra, amit mondani akartak nekünk.
    Más lett a világ, mások a környezeti ráhatások, szabadabbá vált minden, és sajnos nem a jó irányba szerintem.

    [ Szerkesztve ]

    Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki bármilyen célt, csak egyet ne. Magát a boldogságot.

Új hozzászólás Aktív témák