Új hozzászólás Aktív témák

  • liszi70

    nagyúr

    Tegnap délután megjött a csere 65ST50 csere-készüléke, így azon kevesek közé tartozom, aki rekordidő alatt, bekötött szemmel is be tud üzemelni egy panasonic plazmát. Mintegy 7 órai akklimatizálás és a melóm után tudtam áram alá helyezni, éjszaka. Remegő térdekkel kapcsoltam be, az egyébként teljesen originál csomagolású tévét. A nyelvválasztásnak már nagyon örültem, mert az előző esetben már ott látszott a komoly a gond. Az otthoni üzemmód kiválasztása és az alapbeállítások elvégzése még jelentős gyomorideg kíséretében történt, de az üzemidő lecsekkolása után (3 perc 1 bekapcs.) és egy B-vitamin-gazdag, így nyugtató hatású sör elfogyasztását követően oldódott a feszültség, de azért szükségem volt pár perc meditáló pihenésre. Aztán erőt vettem magamon (nem volt könnyű), és tovább folytattam az idegölő munkát. A médialejátszó bekapcsolása és a Színek mappa kikeresése nehezen ment a kezem reszketése miatt, tudniillik az első készülék pixelhibájával az első szín bekapcsolásakor szembesültem és ez életre szóló, idegi alapú görcsöket okozott mozgásszervi szinten...... Húúú, az első színt megúsztam. Második, harmadik, negyedik. Már képes voltam koordinálni a mozgásomat, elkezdtek működni az ujjaim, a görcs kezdett kimenni a végtagjaimból, mert sehol nem láttam egy árva pixelhibát sem. Természetesen nem hittem el, újra és újra végignyomkodtam az összes színt, mert olyan "nem valóságos" volt az élmény. Gondoltam meg is csípem magam, hogy hátha álmodom, de inkább egy második, nyugtató hatású sör elfogyasztása mellett döntöttem. Kezdtem ismét embernek érezni magam egy meghasonlott, bizalom-vesztett véglényből.
    De még nem volt vége megpróbáltatásaimnak. A nagy mumus, a félelmetes ellenség, a kispolgári nyugalmunkat feldúló, képernyőn keresztül az otthonainkba és tudatunkba beköltöző sávosodás (jaj, még e szó leírása is fizikai fájdalmat okoz) jelenlétét még tesztelni kellett. Nem bíztam a sikerben. Nyilván lehetetlen, hogy se pixelcsík, se pixelhiba, se semmi ne legyen. Ááááá, nem lehet nekem ekkora szerencsém. Sajnos elvesztettem az önbizalmamat, meg a társadalom és a technika vívmányaiba vetett hitemet is. A pszichológusom mondta, újra fel kell építeni a személyiségemet a nagy csalódások után. Tudniillik telefonon tartottuk a kapcsolatot az egész beüzemelés alatt, ezt nem is mondtam. Úgy éreztem, nem menne egyedül.
    Szóval IPTV-re direkt e célból felvett gyorskorcsolya-verseny bekapcsol, a jégpálya és a sportolókat követő kameramozgás még a legalattomosabban megbújó, önmagát csak később, 8 munkanap után aktiváló, aljas sávokat is kimutatja......Nem hittem a szememnek.....Nem, ez lehetetlen......Ugye csak álmodom???.... Semmi komoly, határozott kontúrú, látványos ocsmányság nem rondította el a sportesemény élvezetét!.... Ilyen nincs vagy mégis van?....Ez tényleg velem történik? A pszichológusom mondta a telefonba, most nagyon figyeljek oda, mert az én eddigi idegállapotom és a hirtelen jött eufória veszélyes elegyet alkothat. Leültem, ütemesen, lassan vettem a levegőt, figyelve a légzésemet sikerült megnyugodnom. Talán meggyógyultam!

    (Aki komolyan veszi az írásomat mert nem használtam szmájli jeleket, az virtuális fejberúgást érdemel! Például pszichológusom sincs. Viszont végre van egy kurva jó, hibamentesnek számító 65ST50-em! )

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák