Új hozzászólás Aktív témák

  • proci985

    MODERÁTOR

    LOGOUT blog

    Sátántangó 1994

    Zseniális rendezői és operatőri munka, kivétel nélkül jó színészek, szuper díszlet, remek vágás.

    A "Show, not tell" iskolapéldája. Gyakorlatilag egy out-of-order elbeszélés 3+1 nap történetéről. Az első nap történéseit öt átlapolódó szemszögből vezeti fel a film négy és fél órában, majd a második és harmadik nap gyakorlatilag három szemszögből zár le három órában. Az utolsó napi epilógus 15 nappal később pedig keretbe zárja a sztorit.

    Sokan valós idejű filmként tekintenek rá: Néha szó szerint 5-10 percig időzik egy karakteren aki jegyzetel, máskor pedig simán valós időben mutatja, ahogy a szereplők esznek és isznak. Az elején lassúnak tűnik, de nem az: A kamera megbízható, a szereplők megszólalásai minimum szubjektívek, ugyanakkor volt, hogy meg kellett állítani és vissza kellett pörgetni a filmet, mert annyi minden történt egyszerre (!).

    Kb egy-másfél óránként tartottunk szüneteket, ami ahogy haladtunk a filmmel, egyre kitolódott. Kb észrevételek timeline szinten:
    - (1 óra): Oké, ez vizualisan szuper, de a doktor sztorija lassú volt azért.
    - (2 óra): Várj, akkor ez struktúrára gyakorlatilag a Pulp Fiction párja?
    - (3 óra): Valójában mi kukkolók vagyunk. Egyébként mégis, miért is vártunk erre négy évet, hogy megnézzük?
    - (4 óra): Ok, macskabarátoknak lehet pár percre jobb kimenni a filmről, két jelenet erős és hosszú. Lassan vége az első lemeznek és jön a második szünet.
    - (5 óra): Ez látványosabb, mint a Birdman nagyjelenete a követő kamerával
    - (6 óra): Ebben a tempóban hogy fogja lezárni az összes szálat?
    - (7 óra): Memories of a Murder volt ehhez hasonló, egyértelműen
    - (7:30): A doktor sztorija az elején pont tökéletes tempójú volt.

    Blu-rayen néztük a 4K remastert: A hangja gyakorlatilag mono (de a célnak tökéletes), a képminősége viszont szuper. Konkrétan az összes létező, apró részlet látszik. Itt jön be, hogy a díszlet valami eszméletlen, a szakadt ruhákkal, a borostákkal, ahogy gyakorlatilag a film egy képes tárlat. Akivel néztem, az 15 éve 45 perc után adta fel (laptop, rossz minőségű forrás), én kb fél óra után: Ennek a filmnek tér kell és precíz kontraszt. Elsőre egyébként a blu-ray kiadást félig viccből rendeltem meg, de a DVDnél a részletek fele egész biztosan elveszik. Paradox módon kevés filmet láttam, aminek ennyire kellett a vászon, hogy működjön. 90es évekbeli indie filmként pedig szinte felfoghatatlan, hogy ennyire kívánja és kihasználja a teret és a felbontást. Bónusz: Egy Benq W2000el vetítek, ECO lámpa módban, mert normál esetben kisüti az ember szemét világos jeleneteknél. Ennél a filmnél viszont annyira kellett az extra kontraszt (relatíve alacsony fényviszonyok mellett), hogy kifussa magát, hogy életemben először váltottam normálra.

    10/10. Ez életem egyik legnagyobb moziélménye. Ha imádod a mozit és a képalapú történetmesélest, szereted a jól beállított fekete-fehért képeket, és szeretsz kirakózni fejben a film közben, akkor tetszeni fog. Hasonló felépítésre, mint a Memories of a Murder, a Pulp Fiction, esetleg az Akira (a teljesen fragmentált történetvezetésével). Tempóra lassú, de pl Haneketől a Caché nagyon hasonló. Nyomokban a Trainspotting 2 is hasonlít a doktor jeleneteire. Filmtörténeti remekmű, ugyanakkor tényleg nagyon hosszú, és a felépítése miatt koncentrációt igényel. A Blu-Ray kiadás pedig elsőrangú.

    #értékelés

    [ Szerkesztve ]

    Don't dream it, be it. // Lagom amount.

Új hozzászólás Aktív témák