Új hozzászólás Aktív témák

• #130401 Peterhappy őstag vond #130341

  Új Válasz 2020-01-07 18:56:31 #130401

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Peterhappy

  őstag

  válasz vond #130341 üzenetére

  Nem vártunk Még este meg is néztük az On the Edge-t. (ENG DUB, HUN SUB)

  Megmondom őszintén, nálam talán nem ütött akkorát a film, mint nálad, de ez kb. annyit jelent, hogy nálam a 10/10-t nem érte el. Ami viszont nem jelenti azt, hogy nem egy kiemelkedő mű, főleg annak tükrében, amit anno Te írtál és engedelmeddel spoiler alatt idéznélek is:
  "Elszomorító érdekesség, hogy Carney azért írta a forgatókönyvet és készítette el a filmet, valamint a színészek is azért vállalták el a szerepeket, hogy felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy Írországban akkoriban messze a nemzetközi átlag alatt volt a fiatalok mentális egészségi állapota, és nem igazán tudta már akkor sem megfejteni a társadalom ennek az okait. Nagyon sokan kíséreltek meg öngyilkosságot 20 éves koruk előtt, rengeteg volt a lelkileg elveszett fiatal. És hát kicsit utánaolvasva, ez sajnos még napjainkban is így van. "

  Szerencsére alapvetően csak annyit tudtam a filmről, amennyit tőled olvastam (Feleségem pedig még ennyit sem), így kb. fogalmunk sem volt, mi vár ránk. Már a nyitójelenet is nagyon eltalált volt, meg nem mondtam volna, hogy ez a rendező első grandiózusabb munkája. A történet szépen kidolgozott, és jól átgondolt, ugyanakkor távoltartja magát jóformán mindenféle filmes klisétől. A színészek valóban parádésak, és rendkívül jól hozzák a szerepüket - hogy mennyire, arról lejjebb írok. Ma utánanézve tudtam meg, hogy a pszichiátert megformáló Stephen Rea-t néhány évvel azelőtt Oscar-ra (legjobb férfi főszereplő*), majd pár évvel később Golden Globe-ra jelölték.
  Mind a benti, mind a kinti jelenetek zseniálisak és gyakran szívmelengetőek. Apránként kerekedik a történet, teljesednek ki a karakterek, amivel engem könnyen meg lehet venni kilóra.
  A három kulcsszereplő (értsd: a szerelmi háromszög tagjai) között elképesztő mód működött a kémia (más értelemben ugyan, de Toby és Jonathan között is kvázi vibrált a levegő), minden együtt töltött másodpercük aranyat ért.
  Mind a tetőpont, mind a végkifejlet magától értetődő, kiszámítható volt, de mindkét jelenetnek így és ebben a formában kellett megvalósulnia, hogy a film elérhesse célját, ezért azt nem lehet kárhoztatni.

  Ismerve Carney filmográfiáját (létezik ilyen magyar szó? ) , nem különösebben lepett meg, hogy a zenék is nagyon eltaláltak voltak.
  Ha nagyon akarna az ember, találhatna hibákat a filmben, de ez tipikusan az a mozi (különösképp Vond, spoiler alá rejtett sorainak ismeretében), ami után az embernek nem e körül járnak a gondolatai, nem szabad, hogy azok e körül járjanak. Szeretem, ha egy film komolyabb mondanivalóval bír, és sajnos itt aztán bőven volt mit "szeretni".

  Az egyetlen, ami miatt a filmet nem tudtam maximálisan élvezni, az volt, hogy nehezen tudtam megérteni, hogy lehetnek a betegek ennyire maguknál, hogy mozoghatnak ennyire szabadon, miért nincsenek jobban leszedálva, nem tűnt feltétlenül hitelesnek az alakításuk. Feleségem azonban épp a vége felé tette szóvá, hogy a rendező biztos, hogy nagyon alaposan utánajárt mindennek és nagyon részletesen és alaposan dolgozta ki a forgatókönyvet, merthogy rendkívül hitelesen formálják meg a főszereplők a betegeket (és mivel egy húsz éve, más országban játszódó filmről beszélhetünk, bőven előfordulhat, hogy ott mások a gyakorlatok, akár még napjainkban is). Márpedig Ő harmadéves pszichopedagógia hallgató, és épp az előző félévben töltött rengeteg időt pszichiátrián, szakmai gyakorlaton), így kész vagyok hinni neki

  Ez egy rendkívüli alkotás, nüanszok választják el a tökéletes filmtől, az én skálámon ez 9/10-t ér.
  A kiváló kedvcsinálót pedig külön köszönöm

  *Rea-t 1993-ban jelölték a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-ra, a The Crying Game-ért. A többi jelölt Robert Downey Jr. (Chaplin), Clint Eastwood (Unforgiven) és Denzel Washington (Malcolm X), míg az Oscar-t egy bizonyos Al Pacino (Scent of a Woman) nyerte. Nívós mezőny volt.

  #értékelés

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák