Az igazi játék
(Fontos: Az NBA 2K15 PC-s, PS4-es és Xbox One-os változata jelentősen eltér a PS3-as, illetve Xbox 360-as verzióktól – a tesztünkben kizárólag az első három kiadással foglalkozunk.)
A kosárlabda igen régóra a sportjátékok egyik kedvelt alanya, az NBA pedig nyilvánvalóan az egyik legfontosabb partnere volt a fejlesztőknek. A hivatalos jogokat megannyi más sportágtól eltérően sosem adták exkluzív módon oda valamelyik kiadónak, így aztán volt olyan év, hogy 5 hivatalos feldolgozás is megjelenhetett. Persze a bőség ideje rég volt, jó fél évtizede már csak két cég terméke csap össze a parketten: az EA kanadai szárnyai által készített NBA Live, illetve a Visual Concepts által előbb a Segának, majd a 2K kiadónak fejlesztett NBA 2K. A két sorozat sokáig fej-fej mellett haladt népszerűség terén, de az eladások terén idővel kijött a 2K-s széria fölénye. Az NBA 13 végül nem is jelent meg, és a 14 sem volt egy igazán jól sikerült darab, ami az NBA 2K15 mellett még tisztábban látszik.
Az idei borítón Kevin Durant díszeleg.
A 2K-széria tavaly, vetélytárs nélkül, újabb csúcsra ért tehát. Amit az akkori konzolokból ki lehetett hozni grafika és tartalom terén, azt kisajtolták, és a játékosok mozgásától a meccseket körülvevő show-elemekig minden pazarul volt megjelenítve. A 2K14 volt az első cím a szériában, ami az újgenerációs konzolokra is megjelent, és bizony a LeBron James nevével fémjelzett produkció lélegzetelállítóra sikeredett. Az idei küldetés tehát elég komoly volt: megugrani a tavalyi szintet, valamint érezhető fejlődést hozni a legerősebb hardvereken is.
A játék menüje hozza a megszokottakat, első ránézésre még nem is látszik, hogy azért minden játékmód megkapta a maga kisebb-nagyobb újításait, bővítéseit. Az NBA Today menüpontnál egyből láthatjuk, hogy milyen meccseket játszottak a csapatok legutóbb, illetve mi lesz a következő mérkőzésük (nyilván netkapcsolat nélkül ez nem annyira működik). A játék követi az ünnepeket, tehát a teszt során épp Halloween-díszítés volt az ablakok alján, kis faragott tökökkel, karácsonykor pedig biztos vagyok benne, előkerülnek a fenyőágak, csengettyűk, piros sapkák is. E menüpontban találhatjuk a tréningvideókat is Kevin Durant, Paul George és Stephen Curry tolmácsolásban, de ugyanitt vásárolhatunk különböző kiegészítőket a saját játékosunknak. Sőt, itt találhatjuk meg a már korábban megismert Blacktop lehetőséget, azaz az 1v1 módot és számos más opciót a gyakorlásra.
Természetesen a MyLeague menüpontban bajnokságot indíthatunk; akár valósághű felépítésűt, akár teljesen fiktívet. Kismillió beállítási lehetőségünk van: koncentrálhatunk csak a játékra is, de aki úgy akarja, az a draftolást is teljesen intézheti maga. Persze ha igazán, de tényleg igazán bele akarnánk nyúlni a csapat működésébe, a MyGM funkciót érdemes választani, ahol egy franchise teljes menedzsmentjét kell ellátni. A pénzügyektől a játékosok igazolásán át az edzők irányításáig minden a mi felelősségünk lesz. Egyszerűen elképesztő, hogy mennyi opció várja itt minden héten, minden nap a csapatirányítókat; csak ennek a játékmódnak a kielemzése megtöltene három-négy oldalt is, de ehelyett inkább összefoglalnám. Ha szereted az igen változatos kihívásokat, ha belülről is megnéznéd, hogy miként működik egy sokmillió dollár költségvetésű kosárlabda-csapat, hogy milyen belső viszályok, egók nehezítik a dolgokat a kulisszák mögött, ezt nem lehet kihagyni!
A menüben az első igazi újítást a MyPark pont bevezetése hozta. Itt, ahogy talán a nevéből is kitalálható, a saját, általunk létrehozott játékossal tudunk részt venni egy kis utcai kosarazásban, streetballban a barátokkal. Három parkhoz van lehetőségünk csatlakozni, de jól gondoljuk meg, hogy hova tesszük le a székhelyünk, mert ez a döntés egy „életre szól”. Minden park egyedi kinézetet képvisel és idővel biztosan eltérő játékstílust is megkíván. A parkokban a játékosok összeverődnek és meccseket játszanak egymás ellen, nagyjából úgy, ahogy az kint a téren is annyiszor megesik. A játék figyeli, hogy mennyire vagyunk ügyesek adott meccsen és ennek függvényében VC nevű valutát kapunk, amiből később vásárolhatunk az NBA2K boltban. Ruhák, bónuszokat adó kiegészítők, sőt, igazi NBA-relikviák is megtalálhatóak a bolt virtuális polcain, így érdemes minden játékmódban termelni a pénzt.
Azonban itt nem áll meg a közösségi élet, hiszen a fejlesztők rendszeresen szerveznek parkok közti csatákat, egyedi minibajnokságokat. Ez nem csak a többi park szabad meglátogatására ad lehetőséget,a győztes nem csak fejlődési bónuszokat kap, de a vesztes csapat pályáján is megjelenik a győztesek diadalmas logója, fantasztikus ösztönzésként a visszavágásra. Minden játékos érdeke, hogy a legjobbak képviseljék a parkot, viszont, hogy kik a legmenőbbek az már a flaszteren dől el. Kifejezetten látványos küzdelmek zajlanak itt, valamint rendkívül gyorsan lehet barátokat (esetleg ellenségeket, ha szeretsz önzőzni) szerezni.
A Sunset Beach nyerte az aktuális bajnokságot. A rivális parkok logója átfújásra kerül.
A MyCareer mód nem más, mint egy általunk kreált játékos történetének a végigkövetése, ahol a sztori minden fordulata a mi döntéseinken, teljesítményünkön múlik. Ez egy rendkívül jól felépített, filmszerű betétekkel tarkított játékmód, ahol abszolút nem csak arról van szó, hogy a pályán helyt kell állnunk – ez csak az alapot, a kiindulópontot jelenti. Fontos, hogy miként kommunikálunk csapattársainkkal, a médiával, az edzővel vagy éppen, hogy miként viselkedünk edzésen. Könnyen lehet, hogy mondjuk egy gyakorlás során összeveszünk csapatársunkkal, aki a következő meccsen majd csakazértsem ad passzokat és egyszerre árt nekünk és az egész csapatnak. Rivalizálások, összeveszések, drámával teli, vagy épp nyugis időszakok váltják egymást, ami mindenképpen egyedi színt jelent a sportjátékok között!
Lenn a pályán, kinn a téren
No de a játékmódok leírása után végre kitérek a játékmenetre a hangulatra is, hiszen végeredményben ezektől vált a sportág vitathatatlan bajnokává a sorozat. Az újgenerációs verzióban a fejlesztési fókuszt idén az animációk bővítésére és tökéletesítésére, valamint a közösségi élmény fokozására helyezték. Minden mérkőzés indulása előtt Ernie Johnson és Shaquille O’Neal köszönt minket a stúdióból. Ismertetik a csapatok felállását és kiragadnak mindig egy-egy gondolatot, amin elmorfondíroznak. Shaq persze minden alkalmat megragad a humorizálásra, ami tényleg szórakoztatóvá teszi ezeket a kis bevezetőket. Aztán jöhet a bevonulás: az arénában teljes a sötétség, majd hirtelen lézerfények szegeződnek a középkörre. A hangosbemondó zengi a játékosok neveit, a közönség a sztárjátékosok fejét ábrázoló kartonpapírokkal hadonászik. A hangulat frenetikus, ahogy a játékosok egyesével érkeznek a pályára. Kisvártatva pedig jelentkezik megszokott kommentátor-hármas: Kevin Harlan, Clark Kellogg és Steve Kerr. Valahogy így kell ezt csinálni…
Ha már kezünkben a labda, az élmény még tovább nő, hisz a játék egyszerűen fenomenális! Az irányítás megmaradt a korábbi részekből már ismert ProStick rendszernél, vagyis a jobb karral dobhatunk és határozhatjuk meg a dobásunk típusát, valamint cselezhetünk, míg a bal kar a játékos mozgatására koncentrálódik. Ez eddig is jól működött, most pedig néhány okos újítással még játszhatóbbá tették az egészet - bevezettek például egy újfajta kijelzőt, amely megmutatja, hogy adott játékos mennyire van jó dobási pozícióban képességeihez mérten. Ez továbbá azt is jelzi, hogy hol kellene ideális esetben elengednünk a gombot egy-egy dobásnál, hogy az jól sikerüljön. Fontos újítás, hogy a játék most már figyeli, kivel mennyiszer dobunk, hisz azok a játékosok, akik a valóságban is rengetegszer kerülnek játékba, mint LeBron vagy Kobe, egyszerűen kihűlnek, ha nem támadunk velük eleget, ami azt eredményezi, hogy pontatlanabbul dobnak. Ellenkező oldala is van persze a dolognak: ha egy kevésbé erre szakosodott játékossal erőltetjük a dobálást, hamar dekoncentrálttá válik és elkezd hibázni.
Az animációk száma tovább bővült cselezési technikákkal, zsákolásokkal és trükk mozdulatokkal. A fejlesztők nagyon odafigyeltek, hogy a sztárok mozgása a lehető legpontosabban kövesse a valóságot, így közel 100 olyan mozdulatot is felvettek, amelyek kizárólag egyetlen sztár saját specialitásai, így például Kyrie Irving vagy Derrick Rose ugyanolyan látványos crossovereket tud előadni itt is a labdával, mint az életben. A passzolási és dobási animációkon is frissítettek a fejlesztők, ezzel tovább növelték a játék életszerűségét.
Változott a testek fizikája is. A játékosok sokkal valóságosabban ütköznek a földön és levegőben egyaránt, így minden korábbinál nagyobb szerepe van annak, hogy miként helyezkedünk. Egy lepattanóért vívott csata a palánk alatt komoly odafigyelést igényel, mint ahogy a gyors játékosok elleni védekezés is. Ennek köszönhetően a palánk alatti támadó játék is kibővült újfajta dobásokkal, manőverekkel, így a nagyemberek csatái rendkívül látványossá és életszerűvé váltak. A 2K14-ben még zavaróan korlátozottan tudtunk közlekedni a palánk közelében, gyakran nem azt csinálta a program, amit szerettünk volna, ha éppen „nem talált” oda illő animációs fázist. Ellenben most, ha azt szeretnénk, hogy a játékos beinduljon ziccerbe vagy zsákoljon, akkor ez annak rendje és módja szerint meg is történik – nagyon örülök, hogy ezt a bakit kijavították. Természetesen a végkimenetel már függ az épp irányított játékos tehetségétől és fizikai erejétől no meg a védők cselekedeteitől, így könnyen lehet, hogy mellézsákol vagy teljesen homályt dob, mert meglökik. A döntésünkön és gyors helyzetfelismerésünkön múlik, hogy megtaláljuk-e a helyes döntést és egy akció látványos kosárral, vagy bődületes bakival zárul.
A nagyok megbeszélik a taktikát.
A mesterséges intelligencián is javítottak idén. A legmagasabb nehézségi fokozaton a játék már ultrarealisztikusan és nagyon keményen játszik. Bünteti a legapróbb hibákat és folyamatosan keresi a gyenge pontjainkat a védekezésben. Kevés játéknál éreztem ezt a fajta kihívást, ami nem csalásra épül a gép részéről. Mindenki könnyen megtalálja a neki való szintet a kezdőktől az igazán profiig, és persze az online csatákban gyakorlatilag bárki találhat hozzá hasonló képességekkel rendelkező játékosokat is. Már ha ez működik, merthogy egyértelműen a játék legnagyobb hibája, hogy az online kapcsolat, hát, rogyadozó lábakon áll. A szerverek néha órákra is lehalnak, egyszer az online mentésekkel dolgozó MyCarrier móddal nem enged játszani a játék, másszor a streetball lehetőség nem él, vagy egy késhegyre menő éles netes összecsapás válik játszhatatlanná az eszelős lag miatt. Az első héten mindez még rosszabb volt, némelyik napon szinte játszhatatlan volt a játék, mára három patch-nek köszönhetően sokat javult a helyzet, de a tökéletestől, vagy akár az elfogadhatótól még messze van.
A játékosok képességeit pontok határozzák meg, azonban az előző részekhez hasonlóan mindez kiegészül a kitűzők rendszerével. Ezek egyik része a játékosok tudására hat, míg a másik a személyiségükre. Egy jobb játékos, mint Kobe Bryant, akár 20-nál is több kitűzővel rendelkezhet, olyan jelvényeket viselhet, mint például a messzi dobó, visszafogott személyiség, remek passzoló és hasonlók.
A grafikán természetesen idén is fejlesztettek egy kicsit, de mivel már a tavalyi rész is parádésan nézett ki, ezúttal azért kisebb az észrevehető előrelépés. Most már az összes tetoválás, hajszerkezet és jellegzetes kiegészítő a helyén van, az arcszőrzettől a hónaljszőrzetig minden pontosan követi a valóságost, és a bőrszínek terén is kijavították a néhány tavalyi téves árnyalatot. Nagyon aprólékos figyeltek minden részletre az arénák kialakítása során is, amik az utolsó parkettaszögig lekövetik az eredetijüket. A felvezető szöveg, a hármas kommentár mellett még Doris Burke, a TNT jól ismert személyisége is szerepel a játékban, mikor a meccs végén interjút készít a játékosokkal. A szünetekben és időkéréseknél pedig jöhet a show. A kommentátorok is elhallgatnak, ahogy a cheerleader lányok megkezdik táncukat, ami nagyon látványosra sikerült. PC-n a grafika ráadásul nagyon jól skálázható, ha esetleg nem rendelkeznénk megfelelő erőgéppel, hogy mindent a legmagasabb szintre állítsunk.
A showelemek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az NBA bizony egy drámával teli hely, amit a 2K15 is tökéletesen átad. Egy-egy nagyobb zsákolás után ünneplik magukat a sztárok, integetnek, pózolnak a közönségnek. A kispadon felugranak a csapattársak egy szép akció után, míg az edzők folyamatosan mozognak és magyaráznak, ha valami nem tetszik nekik. Egy időkérésnél a játékosok megbeszélik egymással az akciókat, vagy éppen pacsiznak, egymásnak ugranak, bíztatják egymást. Ha a vendégcsapat jut büntető dobáshoz, a közönség egyből elkezdi zavarni integetéssel és bekiabálásokkal, természetesen arénáról arénára eltérő énekek közepette. Számtalan kis hangulat elemmel bővült még a játék. Megtörtént, hogy egyik gyors meccsem alkalmával, hogy a chicagoi Darren Rose egyszerűen eltűnt a pályáról. Pár másodperc keresgélés után mutatta a játék, ahogy két csapattársa a vállán viszi le a pályáról. A sérülés okát akkor még nem értettem, hiszen senki se bántotta. Kicsivel később a kommentátorok, akárcsak egy tévéközvetítés során, rákérdeztek, hogy mi is van Rose-zal. A pályán tartózkodó Doris Burke jelezte, hogy sajnos a legnagyobb félelmük vált valóra, mert Rose keresztszalag-szakadást szenvedett és ma már biztosan nem tér vissza, de vélhetően a szezonja is ugrott. Nyilván nem örül az ember, amikor ilyesmi történik az egyik játékosával, ugyanakkor értékelni lehet a játék realizmusát.
Steve Kerr, az NBA 2k15 szakkomentátora.
A kommentátorok területén domborít még igazán nagyot az NBA 2K15. A Steve Kerr, Kevin Harlan valamint Clark Kelloggból álló trióból egyértelműen Steve Kerr a szakértő, aki szinte minden játékosról hosszan ecseteli véleményét. A taktikai elemzéseket valamint az előző szezonban történteket sokszor percekig taglalják. Rendkívül színessé teszik a játékot, főleg mikor egy óriási zsákolás vagy nagy akció után mondandójukat megszakítva ordítanak fel közösen és dicsérik a megmozdulást. Érdekesség még, hogy Doris Burke a meccs végén interjút készít a győztes csapat egy emberével, aki valóban a saját hangján válaszol. Szintén pozitívum, hogyha éppen tényleg NBA-forduló van, miközben mi is játszunk, a játék beszámol a valós eredményekről a meccs közben.
Ernie Johnson és Shaqullie O’Neal munka közben.
Mindent összefoglalva az NBA 2K15-nek sikerült egy olyan mércét átugrani, amit tavaly már nagyon magasra helyezett a sorozat. A játék összetett és minden részében látszik az odafigyelés. Az MyPark játékmód tovább növeli a játékidőt, de a már ismert módok is biztosítják, hogy sose unjuk meg a játékot, ráadásul a sportág szerelmesei azt is imádni fogják (én legalábbis azt tettem), hogy a program végre összekapcsol minket az igazi NBA szinte összes történésével és kiemelt híreivel. A látványvilág továbbra is az újgenerációs konzolok egyik csúcsteljesítménye; a gesztusok, mimikák és a mozgások hibátlanul folynak egybe, így alig lehet észrevenni, hogy nem egy TV-közvetítést nézünk. Ha a szerverekkel nem lenne baj, méltán lehetne az égbe dicsérni a játékot, így azonban a kihagyott ziccer és más klisék jutnak az ember eszébe. A MyCarrier mód egészen egyedi élményt jelent; sportjátékban ritkán utálja meg az ember egyik vagy másik játékost, itt viszont alaposan feltüzel, amikor megint, sokadszorra az önzőző, szinte ellenünk dolgozó „társ” lesz a csapat legjobbja.
Pro:
- A jelenlegi leglátványosabb sportjáték!
- Mind a pályán, mind azon kívül tökéletes-közeli a szimuláció
- A MyCarrier mód igazi érzelmeket szabadít fel az emberben
Kontra:
- Bármi, ami online kapcsolatot használ, hajlamos órákra lehalni, elérhetetlenné válni
- Kisebb játékmenetbeli hibák (pl. játékvezetőnél beragad a labda)
85
BugBeaR
