Wasteland 2 teszt

Régi történet

Brian Fargo kitartó ember, nem egykönnyen adja fel terveit. Az 1988-as, általa megálmodott Wasteland mindig is egyik kedvenc programja volt, ám hiába vágott neki a többször is a következő rész elkészítésének, valami mindig félrement. Az egyik – nélküle készült – folytatás annyira rossz lett, hogy végül más néven adták ki (ez volt a Fountain of Dreams), a másik elkészült, de sosem jelenhetett meg, mert eddigre a célplatform Apple II kihalt (ennek Meantime lett volna a neve), amikor pedig mégiscsak visszalátogathatott a harmadik világháború utáni Amerikába, jogi kérdések miatt kellett más címet keresni, más világot alkotni. (Igaz, ez azért elég jól sült el; a Fallout alaposan túlnőtt elődjén.) Azóta finoman szólva is változott egy s más a játékvilágban, és végül 2012-ben eljött Brian Fargo ideje: a Kickstarter segítségével közel hárommillió dollárt kalapozott össze, amivel nem csak az eredeti nevet tudta visszavenni a Konamitól, de az eredeti gárda egy részét is össze tudta terelni, így végre megjelenhetett az igazi Wasteland 2!

A Wasteland 2 legnagyobb erénye, hogy úgy tud nosztalgikus emlékeket ébreszteni a játékosokban, hogy közben nem tűnik porosnak, avíttasnak, elhasználtnak. Az első két Fallout nyomán elkészült játék telis-tele van sötét humorral, kőkemény ellenfelekkel és felfedezhető, átkutatható helyszínek egész tömegével. Nukleáris istenben hívő szekta, kannibál családok, skorpióból drogot főző hajléktalanok, háború előtti önsegítő könyvekre társadalmakat építő militáns társaságok és persze mutáns állatok, elvadult humánok, ki-tudja-miért küzdő robotok lepik el ezt a világot, ami azonban szerencsére örökölte a régi előd és a jóval ismertebb Fallout humorát, így még a legsötétebb szituációban is mindig akad valami vidám beszólás, szarkasztikus tárgyleírás, groteszk párbeszéd, ami megmosolyogtatja a játékost.

Wasteland 2
Sötét garázsban Keselyűrikoltás nevű seftesekkel alkudozni nem feltétlenül életbiztosítás… [+]

Sötét helyzetekből pedig lesz bőven, hisz ez a világ meglehetősen kemény hely. Ezerszer láttuk már (majdnem) ezt filmekben, könyvekben, játékokban: valamikor a harmadik, nukleáris világháború után járunk, amikor az emberiség maradéka vagy próbálja újraépíteni a régi világot, vagy egyszerűen bőrszerkót ölt, shotgunt ragad és minden más tekintetben is próbál a Mad Max legbrutálisabb rablóihoz hasonulni. Egy, csak egy láng ég fényesen ebben a sötétségben, ez pedig a Rangerek rendfenntartó csapata, akik megpróbálják a rendet fenntartani ebben a helyzetben. Természetesen mi is egy ilyen Rangert alakítunk, illetve rögtön négyet, hisz a játékban végig egy szakaszt fogunk irányítani (sőt, csapatunkat a toxikus sivatag fura lakosaival akár hétfősre is feltornászhatjuk).

Wasteland 2
Bezoomolva néha egész jól néz ki a játék, de persze játszani ebből a nézetből nem igazán lehet. [+]

Minden a karakterkreálással kezdődik (lehet előre elkészített karakterek közül is választani, de sokkal élvezetesebb és hatékonyabb, ha saját specialistákat képzünk ki), és itt már fel is tűnnek az örvendetesen összetett játékrendszerek. Az alaptulajdonságok és a képzettségek organikusan függenek össze, és bizony beletelik egy kis időbe, mire minden lehetőséget kiismerünk, mire kiderül, mire érdemes pontokat költeni, és mire nem. Én úgy kétórányi játék után újra is kezdtem a játékot, mert kiderült, hogy első csapatom nem igazán életképes, többen is értettek feleslegesen ugyanahhoz, sokan használták ugyanazt a fegyvercsaládot, így a lőszer is állandóan szűkös volt. Van egy rakat képesség, ami leírás alapján nem tűnik fontosnak, pedig a gyakorlatban igencsak annak bizonyulnak – a vezetőkészség például elengedhetetlen a vendég-karakterek kordában tartásához, a robbantás skill pedig a valóságban a csapdák hatástalanítására jó. Szintén említésre méltó, ahogy a különféle képzettségek változatos módon használhatók: a számítógép-ismerettel robotokat is hackelhetünk, ha kritikus kudarcot vallunk a széftörés skillel, puszta erővel is felfeszíthetjük a beragadt mackót, az állatismeret pedig, ha nem is jár olyan extrém hatásokkal, mint a Divinity: Original Sinben, meglepően hasznos időszakos társak szerzésére. A rendszer igen jól működik, az egyetlen panaszom a Fallout perkjeinek – vagy valami más, hasonló rendszernek – a hiánya volt, így karaktereinket nem lehet igazán színessé tenni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

  • Risen 3: Titan Lords teszt

    Hiába az elavult grafikus motor és az előző évezredet megidéző megoldások, a Risen harmadik részének minden másodperce aranyat ér, valahogyan így kell egy sorozatot befejezni.

  • Divinity: Original Sin teszt

    A Divinity: Original Sin olyan szintű vegytiszta szórakozás, amelyre a szerepjátékok között nemhogy az elmúlt évtizedben, de talán még sohasem volt példa.

  • Wasteland 2 - Itt a nyitófilm

    Bemutatták nekünk a játék kezdő filmjét.