Boku wa michi wo nakushi.

Konoha. A falu, ahol minden emberben, szülőben és gyermekben, harcosban és civilben ott lappang valami, amit csak azok érhetnek meg, akik átélik. Valami, amit ők úgy hívnak; a Tűz Akarata. A Tűzé, amely erőt, magabiztosságot és az összetartást lobbantja lángra minden avarrejteki szívében. Abban a faluban, ahol főhősünk is megszületett, akkor, amikor a kilencfarkú rókadémon szinte mindent és mindenkit elpusztított, immáron cirka 16 éve. Bebörtönzése és elzárása a negyedik Hokage, Minato Namikaze életébe és Naruto fájdalmasan nehéz gyerekkorába került.

„Egyedüllét, kitaszítottság és megvető pillantások mindenkitől, mindenhol. Tudjátok milyen az, amikor egy gyerek ilyen érzések és indulatok szorításában nő fel, szerető szülők nélkül egy ilyen kegyetlen világban? Mennyire nehéz kötelékeket, barátságokat szőni egy ilyen érzelemgombolyagból? Milyen érzés az, mikor valaki emberként néz rád, s nem a szörnyet látja benned?”- Naruto.

Nos, Naruto tudja, mert mindezt átélte, rengeteget szenvedett, de sosem adta fel. Immáron minden konohai ismeri, s nem csíntevései vagy bosszankodást okozó viselkedése miatt. De ami még az ismeretségnél is fontosabb; elismerik.

Igen, ez az ő; Naruto Uzumaki és az ő Ninja Útja!

Ramen imádó, szexi jutsu-val orrvérzést gerjesztő, bajkeverő, s nem utolsósorban leghangosabb ninjánk visszatért! A Shippuuden részeket felölelő Ultimate Ninja Storm
(a továbbiakban UNS), immáron sorozattá alakult történetét folytatva, hogy multiplatform megjelenéssel még több anime és manga rajongót tegyen boldoggá.

Dióhéjban; a játék szinte minden téren, nagyon impozáns módon tovább fejlődött, de ugyanakkor még mindig sok olyan hiányossággal küzd (harcol?), amik felett egy fanatikus rajongó (mint a cikkíró is), nem tud szemet hunyni.

Boku wa michi wo nakushi. / Teljesen elvesztettem az utam.

Mielőtt mélyebben belemerülnénk az UNS 2 „rejtelmeibe”, jobb, ha néhány dolgot kifejtünk és ismertetünk. Mit is jelent az anime, ill. a manga, mint fogalom? Leegyszerűsítve tulajdonképpen Japán rajzfilmekről és képregényekről beszélünk, érdekességük a tipikusan nagy szemek, fura és színesebbnél-színesebb hajviseletek, ill. a nyugatias gondolatvitelnek szintén nehezen megszokható emóciós jelek és jelbeszédek, egyes esetekben a kanjis jeleffektek.

Hazánkban leginkább a Dragon Ball, az Inuyasha, Pokemon vagy a Sailor Moon anime-k a legismertebbek, sokunk ezeken nőtt fel, majd akik kíváncsisága nem nyughatott, további Japán eredetű rajzolt kalandok után néztek. Manapság szerencsére egyre elterjedtebbek ezek a művek, a Naruto az egyik legnépszerűbbek közé tartozik, játék sem egy készült már a témából, ennek ellenére még azért sokan nem ismerik, nem találkoztak vele semmilyen formában.

Konoha és a fő utca. A hegyoldalba vésett öt Hokage arcképe, ha tippelni kellene, szerintetek ki lesz a hatodik? :)

A történet alap szituációja már a monológból is nagyjából leszűrhető; adott a nehéz sorsú szöszke Naruto, a testébe zárt rókadémonnal és több száz manga és anime résszel, amelyből most a Shippuuden (Hurrikán) néven összefoglalt fejezet (mondhatni az egész anime-s történet második nagy felvonása, az előző UNS volt az első) az, amelyet végigjátszhatunk, megismerve és irányítva nem egy karaktert a sorozatból. Velük immáron szociális kapcsolatot is kialakíthatunk, attól függően mikor, mennyit segítünk az adott karakternek, hogyan bánunk velük, szép, pici szívecskéket kaphatunk az albumunkba, mintegy gyűjthető szeretetpontot.

A kézzel festett hátterek egyik tipikusan szemet gyönyörködtető példája a folyót átívelő híd; a víz csobogása, a békák ugrándozása és a halak fickándozása mesés és nagyon hangulatos!

Iki Wo Shitakute Koko Wa Kurushikute, / Lélegezni akarok, de itt nagyon fájdalmas,

A program érdekessége, amit már ugyan láthattunk pár játéknál (mint pl. a Ninja Gaiden Sigma 2-nél is), de annyira sajnos még nem elterjedt, hogy a Playstation HDD-jére való telepítés közben tőmondatokban, röviden, Naruto mosolygósabbnál-mosolygósabb arcokat vágó jelenlétével, a feliratozás mellett elmeséli az eddig történteket. Ahogy belépünk a játék menüjébe, a kék égen úszó felhők után jön az első megdöbbenés; nagyon pofásan és stílusosan tálalva, fantasztikusan jól adja vissza a játék menüje a mese hangulatát, tágra nyílt szemekkel és boci nézéssel tapasztva a játékost (főleg a rajongókat) a képernyő elé. Az első benyomások mindig nagyon fontosak, szerencsére már itt meglátszik, hogy jó irányba terelődik az Ultimate Ninja sorozat (a Storm nem az egyetlen mellékág).

Pain és a „Shinra Tensei” (Mindenható Csapás); csak por és hatalmas kráterek maradnak a technika után, igazán lenyűgöző, de korántsem barátságos és környezetbarát…

A nyitány is hasonlóan mellbecsapó érzéssel kezd; egyből a sztori végére, nem is a közepére vágja a nézőt. Pain „Shinra Tensei” jutsu-ja (technikája) porig rombolja Konohát és rengeteg életet küld a túlvilágra egyetlen, hatalmas „isteni” csapásával, csak hogy érvényesítse akaratát, s hogy megszerezze a Naruto-ba zárt Jinchuuriki-t (egy vagy több farokkal rendelkező démon), a Kyuubi-t (a kilencfarkú rókadémont).

A story ugyanis esetünkben két és fél évvel a „sima” Naruto cselekményei után folytatódik, amikor is Jiraiya a viccesen emlegetett Ero-Sennin (a három legendás konohai harcos egyike, aki nem mellesleg egy hihetetlenül "perverz-remete", amit „Ero” jelzője és "Sennin" személyisége is sugall :) visszatér hősünkkel a faluba, Konohába. Kishimoto (a manga rajzoló és történetíró Sensei) tulajdonképpen újrarajzolta a fiú külsejét (sok már szereplővel egyetemben), ruhája ugyan maradt narancssárga és fekete, de más dizájnt kapott, jóval magasabb lett, viszont sok tekintetben ugyanolyan idióta és lassú felfogású maradt, mint ~13 éves énje.

Az Akatsuki, a teljesség igénye nélkül a játékban (balról jobbra haladva); Hidan, Sasori, Kakuzu, Deidara, Itachi, Kisame, Konan és „Pain” (akik nincsenek a képen, de a csapat tagjai: Zetsu és „Tobi, a jófiú”)

Az Akatsuki (vörös felhő) miatt hosszú útra induló kétfős csapat hazatérésével indul be a játék; találkozunk régi-új arcokkal, ill. azonnal szembe tűnik pár radikális változtatás is.

A program ugyebár nem kevés részt egyesít egy nagyjából 10-12 órás kalandba, ami mellé természetesen mellékküldetések (filler részek?) is társulhatnak, mint a 37 baba-szobrocska begyűjtése folyamatosan a story előrehaladtával (gonosz másolatokkal való harc, nehezített feltételek mellett). Ami már ezen a meghatározott és alapvető ponton is kritikus hiba; a történetmesélés. Ugyan sokat fejlődött és javult ez a rész is az előzményhez képest, de még így sem elég bő, kimért, jól adagolt és kreatív ahhoz, hogy teljes mértékben elégedettek legyünk a kivitelezéssel.

Naruto vs. Sasuke; a játék egyik leglátványosabb és legizgalmasabb cutscene összecsapása. Ha a történetmesélés ilyen ütemesen és hangulatosan lett volna kivitelezve az egész játék alatt, egy szavunk sem lehetne a hiányos, néhol a fővonaltól eltérő és sokszor érthetetlen mesélésre

A cutscene-ek és az egyéb átvezető videók, QTE-kkel (Quick Time Event) megspékelt jeleneti egyszerűen bámulatosan szépek és kellően akciódúsak, mondhatni felpumpálják az adrenalint az emberben, plusz extraként, ha jól és ügyesen csináljuk amit kell, titkos jelenteket is megnyithatunk a történetben (un. Secret Factor-t). Ezt egy csillagokat osztogató rendszerrel oldották meg a készítők, igazán ötletes és nosztalgikus pillanatokban lehet részünk, ha ügyesen csináljuk a QTE-ket. Példának okáért, a Sasuke elleni harc (ill. tulajdonképpen az összes nagy „Boss Fight” ilyen, mint a Gara vs. Deidara, a Sakura és Chyo-Baa vs. Sasori összecsapás, vagy, hogy a Pain elleni végső küzdelmet ne is említsük…) egyszerűen fenomenális ezzel a megvalósítással, a belassítások, a folyamatos visszaemlékezést és a beszéd, az újrajátszható harci jelenetek az előző UNS-ból; egyszerűen mesések!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!