Naruto – Ultimate Ninja Storm 2 Teszt

Osore nai de...

Osore nai de... / Félelem nélkül...

Amik ismételten nem annyira szem, s szájnak ingerei; az ismétlődő hátterek, helyszínek és harcok, a dialógusok (melyekből akadnak eléggé amatőr megoldások is) ill. a szinkronhangok hiánya egyes esetekben (a hárompontos „…” gondolatmenetek ábrázolásáról nem is beszélve), ill. ahol jelen van, ott is érdekes lett megoldva. Ha Japán szinkronnal játszunk, a legtöbb részen az angol szöveghez igazított szájmozgással találkozhatunk, viszont érdekesség, hogy a nem átvezető videók alatt látható-hallható részeknél viszont már a Japán szinkronhoz megy a tátogás. Hm. Pozitívum azért ilyen téren is akad, lásd a meccsek végén elcsattanó beszólásokat, nevetéseket és győzelemittas ujjongásokat, nagyot dobnak a hangulaton és nem egyszer mosolyogtatnak meg miket, rajongókat és / vagy játékosokat.

Jiraiya és a két segítője, Mama (Shima) és Papa (Fukasaku) béka (nem vicc) a Pain elleni harc közepén, az Eső országában. Szintén izgalmas Boss Fight, főleg a Remete Mód miatt, s hát a jelenet befejezése se semmi…

Hirdetés

Kimi no koe ga! / A hangod!

Elérkeztünk hát a végéhez, nem csak képletesen, de szó szerint is. Az anime nem sokkal tart előrébb, mint a játék utolsó, Pain elleni harca Naruto-val, tehát ergo jó ideig nem kapunk majd új Storm részt, hacsak nem találnak ki valami frappánsat a fejlesztők. Esetlegesen a mozifilmek feldolgozása, vagy egy előzményeket feldolgozó játék, amiknek biztos, hogy hatalmas keletje lenne. Összességében, a rajongók örülhetnek is, hiszen az egyik legjobb feldolgozást kapják meg a pénzükért, ugyanakkor koránt sem lett olyan a játék, mint amit a témából egy kis plusz ráfordítással ki lehetett volna hozni. A mesélés korántsem teljes, ez a legfájóbb pontja az egésznek, viszont ennek ellenére is tud szívszorító és könnyfakasztó lenne, már ha egy vérbeli fan ül előtte.

A dühös Senjutsu-t használó Naruto és a meghökkent „Pain”. Nos, igen. Erre azért korántsem számított…

Ellenkező esetben csak vakargathatjuk a fejünket, mert egy kukkot nem értünk az egészből, miért nincs már harc, vagy merre vannak azok a látványos ninjás jelenetek, unom a feliratok elnyomogatását… Ugye. A fejlődés megtörtént, nagy lépésekben, kisebb botlásokkal, de örvendetes, mind a szép művészi kivitelezés, mint a trófeatámogatás és a multi megléte. Nem feltétlenül kötelező vétel, de erősen ajánlott a sorozat kedvelőinek, laikusoknak viszont csak kellő előismertekkel ajánlható, pont az említett hiányosságok miatt.

Rasenshuriken. Igen, eldobható, mint egy Shuriken, de azért jóval hatékonyabb!

Ha az Ubisoft Montreal Rise of a Ninja-ja és Broken Bond-ja, ill. a CyberConnect2 UNS szériája egyesülne, talán egy tökéleteshez közeli játék születhetne, interaktivitással, jó történetmeséléssel és ötletes technikatanulásokkal, de ugyebár, ez eleve esélytelen. Két kiadó, két külön célkitűzés, ráadásul az Ubisoft erősen Xbox 360 elkötelezett ilyen téren, viszont álmodozni, nemcsak hogy lehet, de ilyen esetben ajánlott is. Befejezésképpen még egy rövid, de szintén mély mögöttes tartalommal bíró vers következik.

„A Hős mindig az utolsó pillanatban érkezik!”

„Emberek, érzések, s kötelékek,
Mennyi boldog arc, mennyi ártatlan tekintet.
Senki, senki egy pillanatra sem gondol bele,
Ha egy Isteni erő, mindent elégetne,
Mi minden az, mit ennyi szív s lélek elveszíthetne?

A fájdalmam; mely haragot szül,
Mely befészkelte magát, s magányosan, egyedül szívemen ül.
Lelkemen a keserűség az, mi bekerít,
Nincs már senki, ki rajtam valaha is segít.

De talán, talán lehetséges lenne?
Mint „isten”, sohasem hittem benne…
Van, ki eljut idáig, ki ide hírtelen betoppan?
El sem hiszem, de ki kell, hogy mondjam:
- Te, igen! Te vagy az a valaki!
Én, én hiszek benned; Naruto… Uzumaki! "

Nagato
(“Teikansi Kami”)


Értékelés
7
Játékmenet:
A történetmesélés ismételten nem lett a játék erőssége, tulajdonképpen, ha nem vagyunk rajongók és nem ismerjük, legalább alap szinten ki-kivel van, mit-miért csinál, mik a motivációk és mi az alap szituáció, szinte semmit sem fogunk megérteni az egészből, csak kapkodjuk ide-oda a fejünket. Javult, de még korántsem az igazi. Végre van multiplayer is, igaz, a maga szarvas hibáival egyetemben, ill. sok-sok apróságot javítottak a fejlesztők, ennek ellenére még bőven van, ill. lenne hova fejlődnie.
7.5 Hangulat:
Már a menü is megadja a kellő alaphangot, a cutscene-ek gyorsasága és áll-leejtő mechanizmusa mindenkit a képernyők elé tapaszt, ezzel nincs semmi gond. Minden fan megtalálja benne a kellő Naruto-s életérzést, de vannak pillanatok, amikor ellaposodik az egész, újraismétlődnek a jelenetek, a harcok, egyszóval unalmasodik egészen addig, míg egy újabb, monumentálisabb jelenet fel nem csigázza a játékost. Tulajdonképpen egy hullámvasút sikításokkal és könyöklésekkel.gee
9
Grafika:
A játék leg kiemelkedőbb eleme. Ugyan nem tökéletes, mert vannak hibái a motornak, de a kézzel festett hátterek, a sokszor még magánál az anime-nél is szebb megjelenítés és az effektek a technikák alatt, mind-mind hihetetlenül magasra tettél a lécet. Tulajdonképpen bátran kijelenthető, hogy ennyire szép és részletes cell-shaded grafikájú játékot még soha senki sem csinált, nagy piros pont érte, a CyberConnect2 ismét kitett magáért ezen a téren!
8.5 Hangok:
A zenét Chikayo Fukuda írta, külön a játékhoz. Ez azért érdekes, mert maga a Shippuuden széria is rendelkezik saját, Takanashi Yasuharu által írt OST-al (Original Sound Track), ámbár korántsem rosszak a játék alá írt dallamok sem, sőt! A megszokott komor, szomorkás és a vele ellentétes vidám, pörgős muzsikák mind-mind beleillenek a játék világába, jól passzolnak az adott jelenetekhez, szituációkhoz. A szinkron csak is japánul élvezhető tökéletesen, az angolt mindenki hanyagolja, feliratozás bekapcsolása mellett persze. A hanghatások és effektek is mind-mid a helyükön vannak, de semmi extra.
7.5 Összességében:
Objektív szemmel nézve a játék tulajdonképpen nem más, mint egy szép és nyomokban meglehetősen hangulatos „verekedős játék”. Ami nem is lenne nagy probléma, ha ebbe a kategóriába próbálna csak beletartozni, épphogy valamicske történettel, ami nem igaz.
A játék próbál mesélni, de a legtöbb jelenetben nem megy neki. Viszont amikor ezt nem feliratos, szinkronmentes szöveggel teszi, hanem igazán belevaló cutscene QTE pillanatokkal, akkor jön át igazán az érzés és a történet maga, de sajnos csak ezekben a pillanatokban. Valahogy erre a szintre kellett volna felhozni az egész történetmesélést, sokkal interaktívabbá és szórakoztatóbbá tenni az egész valóját a játéknak, nem csak a harca és egyes kiemelkedő jelenetekre alapozni, mert így egy nagy hullámvasút lett a végeredmény, ami tartalmaz ugyan epikus részeket, de unalmas félórákat egyaránt.

A játék Xbox360-as verzióját a Konzolvilág konzol webáruház és szaküzlet biztosította a számunkra, ahol ti magatok is beszerezhetitek a legújabb játékokkal együtt.

Azóta történt

  • Super Meat Boy teszt

    A SNES megjelenésekor a Nintedo zászlóvivőjének számító Mario is szintet lépet, megkapva a Super előtagot. Vajon a Meat Boynak is sikerül-e az áttörés?