Ismeretlen ismerősök
Batman egy megkeseredett vénember, féldisznónyi bicepsszel, Superman egy agresszív tuskó, aki akkor sem ismerne fel egy finom megoldást, ha az szemen köpné, Flash pedig nem tudja, hogy melyik felé köteleződjön el – más szóval a DC világában minden a megszokottaknak megfelelően zajlik. Legalábbis majdnem minden: Harley Quinn itt Jokert elutasítva a jó oldalon áll, és pozitív szándékait még a lakkruházat és a ritkán bekövetkező pszichotikus rohamok sem hátráltatják lényegesen. A Mortal Kombat X hatalmas sikere után a NetherRealm fejlesztői tehát egy még méretesebb verekedős játékkal tértek vissza, amely a 2013-as előd mintájára ismét a képregények őrült világába kalauzol.
Elsőként vélhetően mindenki a sztorimódnak esik neki, ami cirka ötórás hosszával kellemesen szórakozást nyújt. A történet elképesztően kuszának és felnőttesnek próbálja magát láttatni, gyakorlatilag percenként van árulás és pálfordulás benne, majd’ mindenki legalább háromszor legjobb érdekei ellen cselekszik, mivel azonban rémesen komolyan van előadva az egész, ettől mégis szórakoztatóvá, majdhogynem komikussá válik. A hangulatról és annak eredményéről talán elmond mindent, hogy a világpusztító Brainiac a legszórakoztatóbb figura az egész játékban, egyedül ő az, aki nem veszi komolyan az egész hacacárét. Miért is venné, ő áll nyerésre… A sztorimód kiválóan végzi feladatát: csaknem az összes karaktert odaadja pár ütközet erejéig (így segít megtalálni majdani kedvenceinket), és a jó hosszú átvezető jelenetekkel azt is prezentálja, hogy a stúdió mennyit fejlődött az elmúlt egy-két évben az Unreal-motor kihasználását illetően.
[+]
Igen, az Injustice 2 jól néz ki – és sokszor egyenesen fantasztikus a látvány. A szuperkombók megindulásakor bezoomoló kamera, az általában megdöbbentően jó arcmimika, vagy éppen néhány jobban kialakított csatatér egészen parádés látványt teremt. Technikailag legalábbis, mert stílus terén azért vannak komoly eltérések a játék és az én ízlésem között – a legtöbb szuperhős jelmeze nézett már ki sokkal jobban is, és például az alternatív kosztüm-színek is javarészt neonszín borzadályok. A nem teljesen humanoid karakterek is elég gyengén néznek ki, Swamp Thing például plasztikborítást kapott, de Gorilla Grodd szőrzete is az előző hardvergeneráció legelejét idézi fel…
A sztorimód végigverése egy nagy dérrel-dúrral beharangozott újításra is felhívja a figyelmet: minduntalan páncélokat és fegyvereket osztogat a játék, illetve Mother Box névre hallgató ládikákat, melyekben random jutalom lapul. Ed Boon, a Mortal Kombat egyik eredeti ötletgazdája nyilatkozta sok helyen, hogy már másfél évtizede is felmerült az akkori Midwaynél, hogy a verekedős játékokat az RPG-kkel keresztezzék, de csak most jutott erre idő és ember. Ezt a stíluskeverésről szóló kinyilatkoztatást csak óriási jóindulattal lehet elfogadni: a játék ugyan a Diablókhoz vagy a Niohhoz hasonlítható bőkezűséggel osztogatja a zsákmányt, de ezek játékmenetre gyakorolt hatása elenyésző. Nyilván jobb egy olyan páncél, amely mondjuk nem 15, hanem 25 védelmet ad, de mivel a számolt statisztikák így is ezer feletti értéknél mozognak, észrevehető hatása nincs ennek. Igaz, a 20. szintű, epikus fokozatú, egy szetbe tartozó szupercuccok már talán-talán azt jelenthetik, hogy egy ütéssel kevesebb kell a győzelemhez, de az a veszély nem nagyon fenyeget, hogy valaki ezért győz le minket. Viszont minden cucc módosítja a karakterek megjelenését, és ennek megfelelően lehet „vándoroltatni” egy látványos, de gyenge páncél vagy fegyver kinézetét egy sokkal jobb statisztikájú eszközre.
[+]
Már csak azért sem dönt el mindent pár tárgy, mert – egyelőre? – nem lehet valódi pénzen ilyen cuccokat vásárolni. Van ugyan eltérő valuta dögivel, de forintot csak Source Crystalra lehet váltani, azt pedig csak egy speciális boltban költhetjük el, ahol kozmetikai cuccok, extra kosztüm-színek és Prémium Skinek vásárolhatók. Utóbbiak mondjuk érdekesek, hisz ezek teljesen eltérő karaktert varázsolnak egy már meglevőből, módosítva mindent, csak épp a legfontosabbat nem: a harci lehetőségeket. Így aztán amikor Supergirlből Power Girl válik egy ruhacserétől, vagy amikor Captain Cold fizetős skinje Mr. Freeze-zé alakítja a harcost, kapunk teljesen új megjelenést, szinkront és szövegeket, a mozgáskultúra azonban nem változik. Aki ilyesmire vágyik, annak ott vannak a – DLC-ként megvehető – extra karakterek, akik közül Darkseid, Red Hood, Starfire és Sub-Zero alkotják az első csoportot.
[+]
Érdekes kérdés amúgy a karakter-felhozatal, számomra az bizonyosodott be, hogy a DC világaiban egyszerűen nincs 30-40 érdekes és egyedi figura, így érezhetően a hordó aljáról kellett válogatni, amikor az új harcosokra került a sor. Biztos lesz, akinek e véleményem szentségtörés-jellegű, de például Cheetah, Captain Cold, Doctor Fate vagy Atrocitus annyira érdektelen figurák, olyan satnya mozgáskultúrával, hogy lelombozó minden feltűnésük. Nem azzal van gond, hogy a nagyközönség számára ismeretlen karakterek tűnnek fel – sőt, az jó, éljen Black Canary és Gorilla Grodd! –, a baj, az, ha teljesen átjön, hogy miért nem lettek népszerűek ezek a figurák.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
