Amint leszáll az éj…

Az Elden Ring olyan kolosszális sikert aratott, hogy Hidetaka Miyazaki fővezér még a korábbiaknál is szabadabb kezet kaphatott a From stúdió jövőjét illetően. Ő pedig ezúttal nem elégedett meg egy minőségi kiegészítő elkészítésével, de valami olyat is húzott, amire stúdióvezetőként korábban nem volt példa: designerei kérésére jóváhagyta egy multiplayerre fókuszáló játék tervét! Sőt, a Nightreign a lassan minden műfajt meghódító roguelite koncepció mentén készül. Noha a mellékszál bemutatója megosztotta a rajongókat – különösen miután kiderült, hogy Miyazaki nem vesz részt aktívan a fejlesztésben –, sokan attól tartottak, hogy ezzel a koncepcióváltással elvész minden, ami az Elden Ringet (és a korábbi Souls-játékokat) oly naggyá tette. Én azonban továbbra is izgatottan vártam a lehetőséget, hogy ismét elmerülhessek a From Software e világában. Úgy tűnik, az Elden Lord meghallgatta imáimat, ugyanis a megjelenés előtt néhány hónappal egy hálózati teszt keretében lehetőségem nyílt kipróbálni a játék egy korlátozott verzióját, amely azonban a vártnál mégiscsak jóval több tartalommal szolgált.

Már a játék indításakor felcsendülő főcímdal dallamai azonnal megerősítettek, hogy bizony a megfelelő helyen járok. Ez a helyszín egész pontosan a Roundtable Hold volt, hiszen minden kaland innen, a fő történetszálból már jól ismert kerekasztalos helyszínről indul. Ez igazi bázisként működik: itt lehet gyakorolni, itt nyílik lehetőség rúnáink módosítására – erről később még bővebben is szót ejtek –, és itt választhatjuk ki, hogy melyik Nightlord, vagyis főellenfél ellen indulnánk háromnapos háborúba. Noha a tesztidőszak során csupán egyetlen főellenség állt rendelkezésre, a teljes játék megjelenésekor már nyolc félelmetes bestia várja majd, hogy próbára tegye a játékosokat. Természetesen az ellenfelekig el is kell jutni, ami nem kevés kihívást tartogat: két teljes napon át kell életben maradni, erőt gyűjteni, és legyőzni az őrzőket. A hagyományos formulától eltérően azonban ezúttal nem feltétlenül egyedül (bár ez is lehetséges), hanem két társunk oldalán kell szembenéznünk a ránk váró megpróbáltatásokkal. További újdonság a veteránok számára, hogy itt kizárólag előre generált karakterek közül lehet választani – a teszt során összesen négy ilyen opció állt rendelkezésre. Első alkalommal mindenféle útmutatás nélkül a madárszerű, de kiválóan páncélozott Guardiant választottam, aki hatalmas pajzsával és masszív alabárdjával kifejezetten szimpatikus és hatékonynak tűnő karakternek bizonyult.

[+]

Ezúttal nem az Elden Ringből jól ismert Limgrave-ben, hanem annak egy kompaktabb, remixelt változatában, Limveldben találtam magam. Roppant hangulatos módon óriási madarak ragadják el a három karaktert, hogy aztán a világ egy meghatározott pontján dobjanak le minket – ezt követően viszont teljes szabadságfokkal járhatjuk be a birodalom e szeletét. A bejelentéskor megosztott információk alapján tudtam, hogy a háromnapos ciklus nagyjából 40-45 percet ölel fel, ezért a gyors fejlődés reményében azonnal a legközelebbi építmény felé vettem az irányt. Ami rögvest feltűnt, hogy sokkal gyorsabbak, dinamikusabbak a karakterek, valamint ezúttal a bal analóg lenyomásával tudunk sprintelni, a korábban megszokott kör helyett – az megmaradt a karakterenként eltérő animációt jelentő kitérésekre. Tele önbizalommal rontottam neki az első ellenfeleknek, ám hamar csalódottan tapasztaltam, hogy még a maroknyi kutya és zsémbes öregasszony ellen is elhasználtam mindhárom gyógyító flaskámat. Azt hittem, karakterem erősebben indul, de hamar világossá vált, hogy az alapfelszereléssel még igencsak gyengék és sebezhetőek első szintű harcosaink. Sebaj, az épület megtisztítása után azonnal a legközelebbi Grace felé vettem az irányt, hogy megszerzett pontjaimat szintekre váltsam. Ekkor azonban egy újabb, még radikálisabb változással szembesültem: a Nightreign világában nincs lehetőség szabadon elosztani az attribútumpontjainkat. Ehelyett a játék automatikusan növeli statisztikáinkat szintlépéskor, mivel az idő túlságosan korlátozott ahhoz, hogy a karakterfejlődést részletesen testre szabjuk.

[+]

A pályát egy folyamatosan szűkülő kör határolja, hasonlóan a battle royale játékok mechanikájához. Ahogy telik az idő, a tér egyre kisebbé válik, végül pedig egy meghatározott pontra terel bennünket – oda, ahol az első komolyabb főellenfél vár ránk. Első próbálkozásom során inkább kerültem a nagyobb ellenfeleket, így viszonylag alacsony szinttel értem el társaimmal a hatalmas Demi-Human Queen és szolgája, az apró Demi-Human Swordmaster elleni összecsapáshoz. Mondanom sem kell, az ütközet katasztrofálisan végződött: pillanatok múlva a Roundtable Hold ismerős bútorai közt találtam magam – nagyon csúnyán elbánt velünk a kettős. A harc során több problémával is szembesültem. Egyrészt nem tudtam, hogy hogyan is kell a képességeket használni, másrészt fogalmam se volt, hogy miként segíthetem fel társaimat a földről. Ebben a játékban ugyanis egy új mechanika is szerepet kap: ha egy csapattársunk elesik, félholt állapotban várja a segítségünket. Mint kiderült, feltámasztásuk meglehetősen egyedi módon történik – szó szerint addig kell ütni őket, amíg a felettük látható kör alakú csík teljesen ki nem ürül. Az esti bossok esetén más módon nem is éledhetnek újra a játékosok, viszont minden más időpontban még játékosi segítség nélkül is felkelnek a legközelebbi grace mellett, igaz, ilyenkor egyel kevesebb szinttel, mint amivel rendelkeztek. Miután sikerült kiismernem a képességek használatát, ideje volt mélyebben megvizsgálni, hogy melyik karakter milyen egyedi adottságokkal rendelkezik. Minden szereplő két különleges képességgel bír: egy sűrűbben alkalmazható aktív képességgel és egy rendkívül erőteljes ultimate támadással, amelyek a megfelelő helyzetekben döntő jelentőségűek lehetnek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!