Déjà vu
Megjelent hát az FC 25. Ami egyébként szinte teljesen olyan lett, mint amilyen az FC 24 volt. Ami pedig nagyon hasonlított a FIFA 23-ra vagy a 22-re. Vagy mondjuk a 21-re... Szóval nincs új a nap alatt, és jól szemlélteti az EA Sports sorozatának fejlődési ütemét, hogy a FIFA 98 óta én a legnagyobb újításnak a mai napig azt tartom, hogy néhány évig volt magyar kommentár, amelyben Hajdú B. István és Faragó Richárd szórakoztatta a játékosokat. Az FC 25 is inkább egy ráncfelvarrás lett, a 24-nek afféle javított verziója, és bár vannak új módok és nyilván minden picit jobb és szebb lett, ez a kiadás is bebizonyítja, hogy felesleges évente teljes áron megvenni a következő generációt. Erős a felütés, tudom, szóval lássuk, miért is így kezdtem az egész tesztet.
Rögtön bevallom, hogy én nem vagyok egy nagy gamer. Nem LOL-ozom, nem COD-ozom, nem nyomom naphosszat a Valorantot, igazán a nevükön kívül nem is sokat tudok ezekről. Viszont tény, hogy több mint 25 éve az egyetlen játék, ami elé azért még ma is odaülök, az a FIFA-sorozat. Oppardon, most már ugye EA Sports FC a neve. És amikor felkértek, hogy ugyan írjak már az új kiadásról, elkezdtem utánaolvasni, hogy a fejlesztők vajon megint ugyanazokat a klasszikus mondatokat puffogtatják-e, mint régen. És igen! Megint jobb fizika, valósághűbb mozgások, okosabb AI vár ránk és még sorolhatnánk az ismerős frázisokat. Igaz, idén legalább ezek mellett ott van a Rush játékmód, ami legalább tényleg friss dolognak mondható.
Kezdjük is talán ezzel, mert talán ez az az újítás, ami miatt egyáltalán érezhető különbséget tapasztalunk majd a 24 és a 25 között. Habár 5v5 ellen meccsekről van szó, a kapust mindenképpen a gép, pontosabban az AI vezérli, de szuper hír, hogy az egyszeri meccsektől kezdve a karrier módon át az Ultimate Teamig mindenhol elérhető ez a lehetőség, ami főleg azoknak lehet kellemes meglepetés, akik limitált számú baráti körrel ugranának fejest a küzdelmekbe. A karriert elindítva ez például jól jöhet a fiatal tehetségek kipróbálásában, plusz valamilyen szinten friss élményt garantál, hiszen más taktikára van szükség a győzelemhez, mint a 22-fős meccseken. Persze ilyenkor eszébe jut az embernek, hogy régebben az efféle kis extrák nem óriási újításként voltak beharangozva, hanem tényleg kis ajándékok voltak a rajongóknak; hol vannak azok az idők, amikor egy kóddal óriásivá lehetett varázsolni a játékosokat, vagy minden gólnál vesztett egy játékost valamelyik fél, vagy csak szimplán csak egy szót bepötyögve egy UFO vitt el valakit a pályáról?
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!