Cél a BL!

Kétféle játékos van: aki már játszott a Football Managerrel korábban és aki csak most vágna bele. A harmadik kategóriába azok tartoznak, akiket hidegen hagy a foci, vagy nem attól kapnak játékélményt, hogy Mbappe hisztizik nekik az öltözőben, hogy szerinte nem jó poszton játszatjuk, és természetesen őket is tökre meg lehet érteni, mert a Football Manager azoknak való, akik a csapattal kapcsolatos összes teendővel személyesen óhajtanak foglalkozni.

Edzői karrierem kezdetén ilyen nagyon csinos voltam [+]

Nekem azonban rengeteg élményem volt. Miután az angol harmadosztályú Doncaster Roversnél nem éreztem a klubot magaménak, inkább a hazai közegben próbáltam szerencsét, hogy rövid idő alatt összevesszek a sajtónyilvánosság előtt a Lipcseivel, elküldjem a vérbe a hazai játékvezetőket és visszaküldjek a Puskás Akadémiához valami kölcsönbe kapott kretént, aki azon pampogott, hogy nem kap elég játékidőt, miközben a Csákvár hétről hétre lenyűgözte a hazai publikumot a Tersztyánszky Ödön Sportközpont gyepén.

Nem titkolom, hogy milyen remek ajánlatot kaptam [+]

Mert hosszas töprengés után a Csákvárt választottam, ott elég jó a főutcán a fagyi, illetve érdekelt, hogy van-e annyi realizmus a játékban, hogy egy idő után Lőrinc ajánlatot tesz a klubra, ha jól megy a csapatnak. Az is tény, hogy a fél gárda a felcsúti “topcsapatból” érkezett kölcsönbe, egyébként is közel a golfpálya, hátha a második idényben már nem nulla forintból kell megoldani a védelem erősítését mindenféle jöttmentekkel, akik szabadon igazolhatók. De nem, ennyire nem folyik bele még a Football Manager sem a való életbe, ám az összes név (még az edzőké is) stimmel, noha a játékban jelentős szerepet kapó szaksajtó teljesen fikciós vonalon mozog olyan kitalált médiumokkal, mint amilyen a The Csákvár Football Daily, amely szerintem egy fenntarthatlan lap lenne napi két olvasóval, de hát a magyar fociban elég sok fenntarthatatlan dolog éppenséggel fent van tartva, csak kár, hogy mi fizetjük.

Kérdésekkel provokál az újságíró [+]

Akárhogyan is, még a húsosfazékhoz közel eső Csákvár edzőjének sem fenékig tejfel az élete, bár a heti 900 eurós fizetésemmel elégedett vagyok. Aztán elkezdenek jönni csőstül a problémák, mert nem elég, hogy az első számú kapusom lesérült, de közben a magyar kupából instant kihullottunk egy megsemmisítő vereséget követően, amit a Ceglédtől szenvedtünk el, a Mezőkövesdről kölcsönbe hozott sztárcsatárom a lábát törte a második meccsen, szóval mehetett is vissza, az utánpótlás-edző lelépett, a management pedig többszöri nyafogásom után is ragaszkodott hozzá, hogy az átigazolási büdzsé konkrét zéró. Ráadásul kiderült, hogy az öltözőben a hangadó, vagyis a leginkább a többieket befolyásoló játékos már rég kiöregedett, de mégsem lehet kitenni a kispadra, mert akkor rontja a morált.

Ez egy kemény meccs lesz [+]

Szóval egyrészt lecsaptam Stoiacovici Dávidra, aki ingyen igazolt egy osztállyal lentebbről hozzánk és erős egyéniség, de még fiatal, ő lesz majd itt a vezér, ha minden jól megy. Aztán szintén ingyen hoztam egy fiatal kapust, Ásványi Balázs pedig egész jól bevált, a diósgyőri, egyébként is Csákváron focizó Hornyákot pedig feltoltam középcsatárnak, iszonyú jó hatékonyságú góllövő, csak hát el is kéne hozzá jutnia a labdának. Oké, akkor átdolgoztam a taktikát a kontrákra alapozva, mert hát a Csákvár az előző szezonban egy osztállyal lentebb volt, szóval minden ellenfelünk arra készült, hogy lenyomnak, mint a gombot, szóval kicsit magunkra húztuk az ellenfelet, aztán mégiscsak találtunk gólokat, szóval féltávnál a hetedik helyen állt már a csapat és a sajtó is elkezdett minket magasztalni. Csak hát a Football Managerben benne van az a faktor, hogy az ellenfelek is kiismerik a taktikát, szóval folyamatosan variálni kell, adatokat böngészni, kikérni a másodedző tanácsát, figyelni, hogy edzésen ki és hogyan teljesít, éppen milyen a kedve, hogy aztán meccs előtt az öltözőben a levegőbe öklözve lehessen buzdítani a srácokat. Mecss közben pedig ordibálhatunk a partvonalról, de fogalmam sincs, hogy ezek mennyire befolyásolják a gárda teljesítményét.

Velük kell jóban lenni, ők csinálják a hangulatot [+]

Viszont kapásból azzal elmegy egy fél nap, hogy felkészülünk a szenzonra, barátságos meccsek jönnek egymás után, alkudozunk játékosokról, a kiküldött megfigyelőim meg olyanokat tudnak mondani egy-két arcra, hogy mindenáron szerezzük meg, csak hát ha a büdzsé zéró, akkor ezt kenhetem a hajamra. Oké, én választottam ezt a melót, tudtam, hogy nem lesz sok pénz, de hátha majd a Gyurcsó kinevel az utánpótlásból egy-két tehetséget, ha már idecsábítottuk Csákvár nyüzsgő metropoliszába. Szóval féltávnál úgy voltam vele, hogy valószínűleg nem jutunk fel az NB1-be, de azért derekasan helyt fogunk állni. De persze kipukkadt a Csákvár az idény második felére, mint Illés Béla a válogatottban, szóval azt mondhatjuk, hogy várakozáson felül szerepeltünk, ez a 12. hely korrekt eredmény, fel is hívott a Debrecen, hogy menjek már át egy interjúra. Hát elmentem, de nem engem választottak, mert azt mondtam, hogy több lóvé kéne a csapat megerősítéséhez.

Ezt a melót sem hirdették meg a LinkedInen [+]

Sebaj, jött a második szezon, 19 játékost igazoltam és/vagy hoztam el kölcsönbe, két “sztárral” álltunk fel a következő szezonra, a szenegáli Oumar Diakhité a német másodosztályból érkezett a védelem tengelyébe, az ukrán Vladyslav Buhay egyenesen Lvivből jött középcsatárnak. De több ponton is papíron jobb játékossal indultunk neki a küzdelmeknek, hogy aztán egyik pofára esés után jöjjön a másik, tíz meccses nyeretlenségi széria után már pedzegették, hogy talán nem kéne edzősködnöm, az öltözői hangulatra a letargia volt a jellemző, a játékosok pattogtak és tojtak a fejemre, szóval tartottunk egy “összetartást”, utána rögtön nyertünk kettőt, de hát a második meccset a nagy hírű Répcelak ellen vívtuk a kupában. A szenegáli fixen magas szinten játszott, de ez a Buhay az összes labdát fölérúgta egy az egy ellen is a kapussal.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!