Egy eladott cég és néhány szuperautó
A három Condor-alapító a karácsonyi szünetet a családi életből való maximális kivonulással töltötte, és egész nap a telefonon lógva egyeztettek – érdemes-e eladni a céget, és ha igen, melyik ajánlatot fogadják el? A 3DO jóval több pénzt adna – a Davidson & Associates viszont garantálja azt, hogy olyan platformra fejlesztenek, amilyenre csak akarnak. Mivel mindannyian tudjuk a választ, nem is húzom tovább az időt: január első munkanapján Adham, illetve a másik Blizzard-alapító, Mike Morhaime volt a vendég az északi stúdióban. Még néhány személyes találkozóra persze szükség volt ahhoz, hogy az utolsó pénzügyi és jogi részletet is megtárgyalják, de 1996 márciusában a Condor is a Davidson & Associates tulajdonába került. Ezt az alapítók nem csak egy burgersütős piknikkel, de egy gyors névváltoztatással is ünnepelték. Davidsonék szimplán azt javasolták, hogy vegyék át ők is a Blizzard nevet – ez azonban azt jelentette volna, hogy Brevikék elveszítik saját identitásukat. A Blizzard North kombinációt végül a három Condor-alapító találta ki; e név tökéletesen jelezte, hogy persze csapatjátékosok ők is, de azért nem azonosak a „nagytestvérrel”.
Egy 1996 eleji kép a Diablóból, amikor az ismét megváltozott kezelőfelületen már feltűntek az életerőt és manát kijelző gömbök [+]
A felvásárlás azonnali következményei pozitívak voltak: volt pénz a stúdió elektromos hálózatának kicserélésére, új hardvereket lehetett vásárolni és nagyteljesítményű belső hálózatot építettek ki – éppen időben a Quake júniusi megjelenéséhez. Egy kicsit még a fizetéseken is tudtak növelni, de ezzel kapcsolatban már nem ment minden tökéletesen. Akadt néhány alkalmazott, akik úgy érezték, hogy amikor az ő verejtékes munkájuknak köszönhetően a három alapító hirtelen milliomossá vált, őket cserbenhagyták – és ez az érzés csak keserűbbé vált, amikor Brevik egy Honda NSX-szel, pár héttel később pedig Erich Schaefer egy Porschéval érkezett meg az irodába.
A Honda NSX egy olyan szuperautó volt, aminek fejlesztésében még Aryton Senna is részt vett
A legtöbb fejlesztő megelégedett a stúdió anyagi helyzetének stabilizálódásával, és őszintén örült annak, hogy a Davidson & Associates részeként többet nem kell aggódniuk késedelmes fizetések és visszapattanó csekkek miatt. Voltak azonban néhányan, akik rosszul viselték ezeket a dolgokat, és közülük Brian Pilton programozó érezte magát legjobban becsapva. Ő hamarosan fel is mondott, ami főleg azért volt gond, mert ő volt az NFLPA Superstars kódjáért felelős személy, és a nehezen programozható, még mindig nem végleges hardverre igen nehéz volt lelkes fejlesztőket találni – főleg amikor a Diablo katakombái sokkal izgalmasabb munkát jelentettek. Igazából az egész projekt feleslegessé vált a Blizzard North számára – csak azért vállalták el, mert szükségük volt egy jól fizető munkára, de a felvásárlást követően már csak az értékes embererőt vitte el a Diablo elől.
Egy kép 1995 végéről és egy 1996 tavaszáról – bár az utóbbi minősége borzalmas, az még így is tökéletesen látszik, hogy a bevilágítás milyen elképesztő mértékben megdobta a Diablo hangulatát. [+]
A munkálatokat vezető Max Schaefer már hetek óta azon töprengett, hogy miként is lehetne kimászni a szerződésből – főleg úgy, hogy a munka másik oldalán álló Householder nemrégiben szó szerint megmentette a céget a fizetések átütemezésével. Megint váratlan telefoncsörgés segített a cégen: Householder telefonált, akit az utóbbi napokban ugyanez a kérdés emésztett. Merthogy a 3DO – részben pont a NFLPA Superstars látványos demójának köszönhetően – végre el tudta adni az elátkozottnak tűnő M2-projektet százmillió dollárért a japán Matsushitának, így nem volt már szükségük konzolos fejlesztőkre. Mivel a 3DO bontotta fel a szerződést, a Blizzard North kárpótlásként egy kis extra pénzt is kapott – de ennél sokkal fontosabb volt, hogy végre az egész stúdió egyesült erővel koncentrálhatott a Diablóra.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
