Happy and, végszó

Az Electronic Arts kiadásában és a Climax fejlesztésében 1998-ban megjelent a Diablo az elsőgenerációs PlayStationre is. Ekkoriban a Blizzardok egyike sem akart konzolokkal foglalkozni, így kicsivel a játék megjelenése előtt eladták az Electronic Artsnak mind a Warcraft II, mind a Diablo konzolos jogait. A Saturn idő előtti bukásának köszönhetően a Diablo végül csak a Sony gépére jelent meg, mégpedig egész igényes portként. A karaktert közvetlenül lehetett irányítani, a varázslatok és támadások pedig automatán célra álltak, így a játék még az analóg karok nélküli kontrollereken is jól játszható volt. Igaz, a hardverkorlátok miatt grafikailag finoman szólva sem volt tökéletes ez a port (az animációkból sok frame hiányzik és a kamera is bezoomolva, vagyis kisebb területet mutatva szemléli az eseményeket), de amúgy semmi nem hiányzott belőle, ráadásul az L1 és az R1 gombokkal a hátizsákból azonnal felhörpölhető gyógy- és manaitalok is remek újításnak számítottak.

A PlayStation-verzió, és annak ritkán látott, kellemetlenül csúnya tárgykezelő felülete. Ez a változat mentései 10 blokkot ettek a 15 blokk helyet tartalmazó memóriakártyákról, és sok teszt ezt rótta fel fő negatívumként.

Persze mire a Macintosh- és a PlayStation-verziók megjelentek 1998 tavaszán, addigra a világ már nem az első résszel törődött – az esztendő elején mutatkozott be ugyanis a világnak a Diablo II, amely ugyan át kellett, hogy éljen pár halasztást, de végül jelentősen nagyobb sikert aratott, mint az első rész. Ez szinte teljesen ugyanannak a csapatnak a munkája volt, mint az előd, de a hosszú fejlesztésben itt is volt néhány meglepő kanyar – de erről majd egy későbbi írásban lesz szó. És persze azt sem felejthetjük el, hogy a Diablo III elkészülte sem volt éppen egy lineáris történet – no de az a cikk már tényleg a távoli jövőben van…

A Diablo 3 egyik eseményében visszatérhetünk Tristramba, kicsit pixelesebb grafikával és vékonyabban szóló hangokkal, lelassított karakterekkel és rengeteg egyéb módosítással. Lényegében csak a rettegés nem tér vissza. [+]

Az első Diablo új fejezetet nyitott a számítógépes szerepjátékok történetében és milliókat tett kiszámíthatatlan lootrendszerével és egyszerű, mégis élvezetes harcaival a sorozat rajongójává. A multiplayer játékok egyik úttörőjeként a Diablo a Battle.net máig tartó útjának is az egyik legfontosabb állomása volt. Noha a játék vagy másfél évtizeden keresztül szinte játszhatatlan és legálisan beszerezhetetlen volt, ma már csak egy könnyed letöltéstől van mindenki attól, hogy először látogasson le a Tristram alatti katakombákba – vagy persze attól, hogy hevesen nosztalgiázva térjen vissza ezekbe a jól ismert, mégis kiismerhetetlen labirintusokba.

A cikk eredetileg a retro.land oldalon jelent meg, ahol további, ehhez hasonlóan rendkívül részletes elemzéseket lehet olvasni. A cikkíró a Diablo Wiki és Fandom oldalain kívül a Stay Awhile and Listen (David L. Craddock) című könyvet is felhasználja.

Grath