MÁSODIK OLDAL

Ha már elegendő alkatrészt gyűjtöttünk össze jöhet az, ami egyeseket az unalomba fog fullasztani, mások viszont versenyszellemtől és kreativitástól hajtva imádni fogják. Kapunk egy butuska feladatot, például, hogy romboljunk le egy iglut. Először választunk egy ülést, megfelelő kereket majd, motort és üzemanyagot. Ezzel már van is egy működőképes jármű, ami ha jól vannak elhelyezve az alkatrészek, akkor nem borul fel (számít az egyensúly). Ez viszont még nem alkalmas a feladatra. Jöhet a formázás. Különböző kocka és rúd alakú darabokból egy nagy falat építünk az elejére, sőt még rakunk rá öklöket is, amik bármit arrébb löknek. A hátuljára súlyosabb dolgok kerülnek, hogy ne bukjon orra. Teszünk még rá egy rakétavetőt és egy doboz lőszert, hogy még veszélyesebbnek tűnjön, majd kifessük, hogy megfeleljen az ízlésünknek. Ezzel el is telt fél óra. Miért? Hogy egy 1 perces feladatot megoldjunk. Ez az arány nagyon könnyen torkán akadhat bárkinek, főleg egy olyan világban, ahol nem meglepő, sőt szinte már elfogadott az öt-hat órás játékidő.

Pedig az építkezés tényleg elkerülhetetlen, még a feladatok ismétlődésével is. Hiába kell harmadszor is labdát a kapuba juttatni, amikor a pálya kialakítása nem teszi lehetővé az előzőleg erre a célra szánt gépezet használatát. Ilyenkor vagy átalakítjuk a már meglévőt, vagy újat kezdünk. A harmadik lehetőség, hogy felkutatunk valakit, aki már túl van a feladaton és megkérjük, hogy küldje el a tervrajzát az általa használt járműnek. Ha szerencsénk van még visszajátszást is készített a feladat megoldásáról, így könnyítve meg a dolgunkat.

Itt válik fontossá a fizika is, amit a Rare nem nagyon használt Xbox 360 előtt. Saját motor hiányában a Havoc. mellett döntöttek, ami igencsak magas szintű realitást adott a kezükbe. A járművek úgy viselkednek, ahogy azt a beépített alkatrészek diktálják. Ha túl magas és nincs egyensúly, akkor eldől az első kanyarban, ha túl nehéz a hátulja, akkor hátra borul. Néha viszont nagyon is zavaró ez a szintű realitás, ez főleg akkor érezhető, amikor még nincsen meg a tapadós kerék, de még akkor is könnyen lehet olyat készíteni, ami jól néz ki, elvileg pont megfelel a feladatra, de gyakorlatban elbukik. Az viszont biztos, hogy a repülőgépek és helikopterek jól működnek és szerencsére többnyire ilyeneket fogunk használni.

A grafikáért a Viva Pinata motor felelős, de annál picit tovább mennek. Már említettem, hogy kiemelkedően részelt gazdag a játék. A városban a legeldugottabb házikó is gyönyörűen ki lett dolgozva, a pályák pedig hatalmasságuk ellenére is változatosak. Minden tele van élettel, mindig látni valami érdekeset, szóval ez egy igen erős pontja, akárcsak a zenék.
A zenék, amik talán egyedüli módon száz százalékig “Banjo-Kazooie-sak” maradtak. Ez köszönhető a régi dallamok újra értelmezésének is, de az új dallamok sorozat hűsége se elhanyagolható. Grant Kirkhope és Robin Beanland, a tőlük megszokott profizmussal írták meg dallamaikat.
Ugyan ez jellemző a hangokra is. Minden a Banjo-Kazooie univerzumra oly jellemző hangulatot áraszt. A karakterek továbbra is gagyognak, szinkron nincs (hagyomány, aminek megtartása kérdéses, de a rajongókat kielégíti). A tárgyak hangjai is mind megmaradtak, és ha nagyon magasra jutunk ugyan úgy elnémul a zene, mint régen. A játék eme aspektusával igencsak elégedett lehet minden rajongó... kár, hogy másban már nem annyira.

Összegezve elmondható, hogy egy igen jól összerakott, szép játék a Banjo-Kazooie Nuts & Bolts, de nem kiemelkedő és az újdonságként létrejött jármű építés se biztos, hogy túl sok embert győz meg kipróbálás után. Jól működik, az editor a lehető legegyszerűbb, de a kész járművek többsége ennek ellenére sem használható mindig megfelelően. Viszont ott a sikerélmény, mikor egy feladatot sikerül rekordidő alatt elvégezni. Aki szeret toplistákon helyezéseket elérni annak ez tökéletes játék, másoknak unalom tenger. A Banjo rajongók meg reménykedhetnek, hogy a következő rész visszatér az alapokhoz - a végkifejlet erre utaló jeleket tartalmaz.