Alkotók és műveik
Ennél is szórakoztatóbbak a fejlesztőkkel készült interjúk: ezek parányi része régi felvétel, az egyik nagyon korai videóban például a fiatal Nolan Bushnell próbálja elmagyarázni a tisztelt nézőközönségnek, hogy mi is az a videojáték, és hogy e foglalatosság miben is jelent újat a tévénézéshez képest. Ezeknél sokkal több új, direkt e gyűjteményhez készült interjút kapunk, amelyben a teljesen eltérő személyiségű egykori programozók mesélik el, hogy ők miként élték meg saját Atari-korszakukat. Mesélnek a hardver-trükkökről, a füvezésről, a Warner által a nyakukba ültetett (és láthatóan mindenki által utált) vezérigazgatóról, a fejlesztési nehézségekről, és persze a személyes dicsőségekről és nagy örömökről is.
Al Acorn, David Crane, Howard Scott Warshaw, Tod Frye, Garry Kitchen és a többi Atari-legenda mellett szóhoz jut többek között Tim Schafer és Cliff Bleszinski is. Elhangzik néhány jól ismert anekdota is (az első Pong-automata váratlan sikerétől az Activision-alapítók lelépésén át Rob Fulop egy darab pulykát érő évvégi bónuszáig), de például az E.T. bukását nem elemzik agyon. Elhangzanak viszont igen érdekes információk az Atari 2600 működéséről, vagy éppen arról, hogy azok szerint, akik benne voltak, miért is következett be az 1983-as amerikai videojáték-összeomlás.
Tudom persze, hogy nem mindenkit érdekel annyira a videojátékok múltja, hogy lázba jöjjön az olyan érdekességektől, mint a hologram-alapú, teljességgel elkészült, de végül meg-nem-jelent Atari Cosmos konzol, vagy épp a Lynx tervezőjének visszaemlékezése a projekt kezdetére, de engem egyszerűen elvarázsolt ez a váratlan gazdagság. Főleg azért, mert az interjúkban totális őszinteséggel beszél mindenki, ugyanúgy kitérve saját nehézségeikre, mint a cég elképesztő félremenedzselésére. Valószínűleg azért lehet ennyire őszinte a visszatekintés az Atari – helyenként az egész videojáték-történelmet új irányba terelő méretű – hibáit tekintve, mert a mai Atari a nevén, logóján, és persze a játékjogokon túl semmiben nem kapcsolódik a cég első évtizedeihez.
Lassan viszont át kell térni arra, hogy a műfajon belül új szintet jelentő tálalás, és a száznál is több feldolgozott játék mellett vajon miért nem az Atari 50-ról harsog minden weboldal és videó. Ennek egyetlen oka van: a játékfelhozatal. Rendben, itthon az Atari-nosztalgia (főleg, ha a 2600-ra koncentrálunk) amúgy is nagyon kevés emberben él, de ez a válogatás még Amerikában sem feltétlenül váltja meg a világot. Pedig itt sincs szó igénytelenkedésről: ezt nem csak a játékok magas száma mutatja, de az is, hogy több, végül valamiért nem megjelent játék is kipróbálható. Sőt, a négyrészesre tervezett sorozat, a SwordQuest utolsó, csak papíron létezett epizódját is a nulláról elkészítette a Digital Eclipse, ami aztán tényleg váratlan extrának számít. Ha már itt tartunk, a fejlesztők további hat teljesen új játékot is készítettek a klasszikusok alapján; nem mondom, hogy hiba volt, de hogy a VCTR-SCTR kivételével nem tesznek hozzá sokat a gyűjteményhez, az is egészen biztos. Ennek fényében pedig meglepő húzás, hogy az achievementek 90%-a mégis ezekhez kötődik…
Noha akad egy-két kivétel, az Atari 50 elsősorban a címadó kiadó által gondozott játékokat vonultatja fel. És bár az Atari abszolút piacvezető volt a játéktermek legelső aranykorában, az otthoni platformokat tekintve a maradandó sikereket inkább a tőlük független kiadók aratták. Igaz, a legjobban fogyó játékok a platformon mind az Atari logóját viselték, de nyilván a Pac-Man, a Space Invaders vagy a Donkey Kong újrakiadása egy ilyen válogatáson 2022-ben elképzelhetetlen. És ugyanígy nincsenek itt az Activision és a többi független kiadó legendás játékai sem – a Combat viszont jubileumi háromezredik alkalommal ismét hiába várja játékosait. Véletlenül sem mondanám azt, hogy nincsenek még ma is jól játszható programok a listán, hiszen az Adventure, a Secret Quest vagy épp a Missile Command portja még ma is élvezetesek – de igencsak kíváncsi lennék arra az emberre, aki Basic Math-tel vagy a hét RealSport-játék valamelyikével ma képes kellemesen időt tölteni…
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!