Atari 50: The Anniversary Celebration teszt

Ki tippelt volna rá, hogy éppen az „Atari” fogja megmutatni a világnak, hogy miként kell bemutatni egy cégtörténetet, hogy miként kell tálalni egy játékgyűjteményt? Senki – mégis ez történt!

Alkotók és műveik

Ennél is szórakoztatóbbak a fejlesztőkkel készült interjúk: ezek parányi része régi felvétel, az egyik nagyon korai videóban például a fiatal Nolan Bushnell próbálja elmagyarázni a tisztelt nézőközönségnek, hogy mi is az a videojáték, és hogy e foglalatosság miben is jelent újat a tévénézéshez képest. Ezeknél sokkal több új, direkt e gyűjteményhez készült interjút kapunk, amelyben a teljesen eltérő személyiségű egykori programozók mesélik el, hogy ők miként élték meg saját Atari-korszakukat. Mesélnek a hardver-trükkökről, a füvezésről, a Warner által a nyakukba ültetett (és láthatóan mindenki által utált) vezérigazgatóról, a fejlesztési nehézségekről, és persze a személyes dicsőségekről és nagy örömökről is.

Al Acorn, David Crane, Howard Scott Warshaw, Tod Frye, Garry Kitchen és a többi Atari-legenda mellett szóhoz jut többek között Tim Schafer és Cliff Bleszinski is. Elhangzik néhány jól ismert anekdota is (az első Pong-automata váratlan sikerétől az Activision-alapítók lelépésén át Rob Fulop egy darab pulykát érő évvégi bónuszáig), de például az E.T. bukását nem elemzik agyon. Elhangzanak viszont igen érdekes információk az Atari 2600 működéséről, vagy éppen arról, hogy azok szerint, akik benne voltak, miért is következett be az 1983-as amerikai videojáték-összeomlás.


[+]

Tudom persze, hogy nem mindenkit érdekel annyira a videojátékok múltja, hogy lázba jöjjön az olyan érdekességektől, mint a hologram-alapú, teljességgel elkészült, de végül meg-nem-jelent Atari Cosmos konzol, vagy épp a Lynx tervezőjének visszaemlékezése a projekt kezdetére, de engem egyszerűen elvarázsolt ez a váratlan gazdagság. Főleg azért, mert az interjúkban totális őszinteséggel beszél mindenki, ugyanúgy kitérve saját nehézségeikre, mint a cég elképesztő félremenedzselésére. Valószínűleg azért lehet ennyire őszinte a visszatekintés az Atari – helyenként az egész videojáték-történelmet új irányba terelő méretű – hibáit tekintve, mert a mai Atari a nevén, logóján, és persze a játékjogokon túl semmiben nem kapcsolódik a cég első évtizedeihez.


[+]

Lassan viszont át kell térni arra, hogy a műfajon belül új szintet jelentő tálalás, és a száznál is több feldolgozott játék mellett vajon miért nem az Atari 50-ról harsog minden weboldal és videó. Ennek egyetlen oka van: a játékfelhozatal. Rendben, itthon az Atari-nosztalgia (főleg, ha a 2600-ra koncentrálunk) amúgy is nagyon kevés emberben él, de ez a válogatás még Amerikában sem feltétlenül váltja meg a világot. Pedig itt sincs szó igénytelenkedésről: ezt nem csak a játékok magas száma mutatja, de az is, hogy több, végül valamiért nem megjelent játék is kipróbálható. Sőt, a négyrészesre tervezett sorozat, a SwordQuest utolsó, csak papíron létezett epizódját is a nulláról elkészítette a Digital Eclipse, ami aztán tényleg váratlan extrának számít. Ha már itt tartunk, a fejlesztők további hat teljesen új játékot is készítettek a klasszikusok alapján; nem mondom, hogy hiba volt, de hogy a VCTR-SCTR kivételével nem tesznek hozzá sokat a gyűjteményhez, az is egészen biztos. Ennek fényében pedig meglepő húzás, hogy az achievementek 90%-a mégis ezekhez kötődik…

Noha akad egy-két kivétel, az Atari 50 elsősorban a címadó kiadó által gondozott játékokat vonultatja fel. És bár az Atari abszolút piacvezető volt a játéktermek legelső aranykorában, az otthoni platformokat tekintve a maradandó sikereket inkább a tőlük független kiadók aratták. Igaz, a legjobban fogyó játékok a platformon mind az Atari logóját viselték, de nyilván a Pac-Man, a Space Invaders vagy a Donkey Kong újrakiadása egy ilyen válogatáson 2022-ben elképzelhetetlen. És ugyanígy nincsenek itt az Activision és a többi független kiadó legendás játékai sem – a Combat viszont jubileumi háromezredik alkalommal ismét hiába várja játékosait. Véletlenül sem mondanám azt, hogy nincsenek még ma is jól játszható programok a listán, hiszen az Adventure, a Secret Quest vagy épp a Missile Command portja még ma is élvezetesek – de igencsak kíváncsi lennék arra az emberre, aki Basic Math-tel vagy a hét RealSport-játék valamelyikével ma képes kellemesen időt tölteni…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

  • Kapcsolódó cégek:
  • Atari

Azóta történt

  • Swordship teszt

    Mi történik, ha egy shoot ’em upból kivesszük a lövöldözést? Az ösztönünk azt mondaná, hogy valami nagyon értelmetlen, de a Swordship kitűnően tekeri ki a műfaj hagyományait.

  • Wavetale teszt

    Egykor a kevés Stadia-exkluzív játék közé tartozott, de a platform közelgő halálával mindenki más is fejest ugorhat a világ végén csobogó hullámokba.

  • A Little to the Left teszt

    Lehet élvezetes játékot csinálni az egyik legunalmasabb otthoni munkából, a rendrakásból? Persze, csak okosan kell játékosítani a való világban oly fárasztó apró feladatokat.

  • Indie játékokat néztünk meg alkotóikkal

    A Microsoft meghívására négy, a Game Pass-szolgáltatásra érkező játékot vehettünk szemügyre, és ezeket maguk a fejlesztők és ötletgazdák mutatták be nekünk.

Előzmények

  • Pentiment teszt

    Egy középkori detektívtörténet, és annak váratlan következményei adják az Obsidian új történetközpontú játékának a kiindulópontját.

  • Atari Mania teszt

    Az Atari ötven éve (némi ötletlopás árán) egymaga teremtette meg a játékipart, ma pedig óriási születésnapi bulival ünnepli magát – most ennek az első ajándéka érkezett meg.

  • Turrican Anthology Vol. I és II teszt

    Bár nem ott indult a sorozat, és nem is ott érte el csúcspontját, a Turrican az Amiga egyik legendájává vált. A széria két éven belül másodszor tér vissza.

  • Capcom Arcade 2nd Stadium teszt

    Az első Capcom Arcade Stadium már eldurrantotta a cég legismertebb játékait, lássuk, mi maradt a második körre! 32 játéktermi játék, végtelen zsetonnal és igényes körítéssel.