Modern idők

Az Atari 5200 és 7800 konzolok már sajnos jóval kisebb szoftvermegjelenést kaptak a válogatáson; igaz, a Dark Chambers 7800-as kiadása az egész csomag egyik legjobban játszható programja lett. A cég 8-bites számítógépeinek kifejlesztéséről egy fantasztikus interjút lehet végignézni, de a játékok az 1979-ben szédítően modernnek számító Star Raidersen kívül nem sok érdekességet tudnak felmutatni. Igaz, az egyik korai indie játékként létrejött Caverns of Mars jól játszható, de a platform neve hallatán még így is inkább a Montezuma’s Revenge, a Dropzone, meg a Boulder Dash jut az ember eszébe. A válogatás javára legyen mondva, nagy meglepetésemre a 2007-ben kiadott Yoomp! is az Atari 50 része, és az már nyilván a modern játékdesignból tanulva kényezteti az embert.

[+]

A válogatás számomra legszomorúbb pontját az jelenti, hogy az Atari ST számítógép – az Amiga nagy riválisa – néhány hardveres bejegyzést leszámítva nem jutott szerephez rajta. Persze, ha belegondolok, mi is szerepelhetne azon? Az akkor már a Commodore-alapító Jack Tramiel irányítása alatt álló cég nem utazott szoftverben, és néhány régi játéktermi átiraton kívül semmivel nem járultak hozzá platformjuk sikeréhez – minden nagy klasszikus más kiadóktól jött, és ez a kollekció bizony nem róluk szól.

[+]

Folytathatnám a sort, részletesen panaszkodva a Lynx kézikonzol, illetve a Jaguar otthoni gép szoftvereire, de azt hiszem, mindenki pontosan érti már, hogy mi a baj. A tálalás túlmutat mindenen, amit csak a műfajban láthattunk, az emuláció tökéletes (ami például a Jaguar tekintetében nem is olyan egyszerű dolog), de az, hogy kizárólag az Atari nem-licenszelt játékait lehet kipróbálni, az szörnyű, kritikus érvágásnak számít. Igaz, vannak néhányan, akik szerint önmagában a Tempest 2000 megéri a válogatás 14 ezer forintos (PS4), vagy 35 eurós (Steam) árát – speciel én nem rajongok ezért, de e rajongás nyilván teljesen elfogadható. Ha valakinek ez az álma, akkor most 4K-ban is élvezheti azt – csak arra ügyeljen, hogy nehogy véletlenül elindítsa a másik nyolc felvonultatott Jaguar-játékot!

[+]

Mindegy; így is örülök, hogy megjelent az Atari 50. Hatalmas játékfelhozatalának csak kis részét tudom ma is úgy istenigazából élvezni, de a gyűjteménybe befektetett munkát csak leesett szájjal lehet nézni. Nyilvánvaló: ha lett volna lehetőség rá, mindenki teljesen másképp töltötte volna fel azt a 103 játékot – azt pedig ezek után valószínűleg mindenki eldönti majd, hogy ennek ellenére is kíváncsi-e erre a gyűjteményre. Most már csak egy kérdésem van: miért nem játszható a Computer Space?!

Az Atari 50 PC-re PlayStation 4-re és 5-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Teljesen logikus, hogy egy efféle Atari-gyűjtemény még a legjobb szándék mellett sem lehet minden tekintetben lenyűgöző: az Atari sosem volt arra képes, hogy konzoljait úgy lássa el eredeti, nem-licenszelt játékokkal, mint a japán cégek. A játékfelhozatal ennek köszönhetően még az Atari-platformok imádói számára is nehezen fogadható lelkesedéssel, de a gyűjteménybe befektetett munka előtt muszáj kalapot emelni. A tálalás lenyűgöző, az interjúk információtartalmuk mellett még szórakoztatnak is, a soha meg nem jelent játékok és hardverek bemutatója pedig egyszerűen példátlan igényességet jelent. Őszintén beszél egy legendás cégről – és ezt még soha, egyetlen hasonló gyűjteményben sem láthattuk!

Az Atari 50legjobb pontjai:

• Minden képzeletet felülmúlóan igényes prezentáció;
• végre nem csak az Atari 2600-zal foglalkozik egy gyűjtemény;
• van néhány ma is élvezhető játék benne.

Az Atari 50 leggyengébb részei:

• Konzolon az Atari kevés maradandót alkotott;
• hiányoznak a licenszelt játékok;
• a Swordquest: AirWorld kivételével feleslegesek az új játékok.

Bényi László