Új hozzászólás Aktív témák

  • Dalai Láma

    őstag

    válasz ponix #4371 üzenetére

    A bűntudatnak óriási fontossága van. Ha úgy lenne, ahogy mondod, kedvünkre garázdálkodhatnánk, mert minden meg lesz bocsátva. Nem véletlenül van lelkiismeretünk sem.

    A bűnt bűntudatnak, majd bűnbánatnak kell követnie, amire a bűnbocsánat a válasz. Az emberi közösségek csak úgy tudnak működni, ha a bűnök száma minimális.

    Nézzük meg magát a szót: Ha bűnt követtem el, akkor erre rá kell ébrednem. Tudnom kell, hogy ez bűn volt, és a bűn rossz, mert ártottam vele másoknak, vagy magamnak. Ezzel negatívan hatottam a közösségemre, biológiai értelemben a túlélési esélyeimet rontom a bűnnel. Mert ha a közösséget gyengítem, a közösség meggyengül, és elveszítem a közösség által nyújtott támaszt. Márpedig az ember nem magános lény, és a fejlődésünk folyamán az egymásra utaltságunk hihetetlen mértékben megnövekedett.

    Tehát a bűntudat evolúciós előnyökkel is jár. Te amikor bűnt követsz el, utána nem érzel bűntudatot? Vannak ilyen emberek, velük nem akarnék találkozni. A bűntudat egy folyamat első állomása. Ez nem csak keresztény emberekben található meg, az emberi természet velejárója. A kereszténység azt a pluszt adja hozzá, hogy van feloldozás. Ha elbotlottál, tanulj belőle, de a botlásod nem pecsételt meg téged véglegesen, mert újra tiszta lappal indulhatsz.

    Imából végtelen sok féle van. Ha egy közeli hozzátartozóddal szemben bűnt követsz el, jó esetben bocsánatot kérsz, még akkor is, ha tudod, hogy biztosan megbocsát. De ezzel a hozzátartozóddal nem merül ki a kommunikációd, hogy csak bocsánatot kérsz tőle. Beszélgettek minden másról is. Nos, egy élő Isten-kapcsolatban sincs ez másképp.

    ''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

Új hozzászólás Aktív témák