Új hozzászólás Aktív témák

• #27602 h-1-i lelkes újonc Miklós315 #27599

  Új Válasz 2023-07-23 17:12:49 #27602

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  h-1-i

  lelkes újonc

  válasz Miklós315 #27599 üzenetére

  A római katolikus egyház középkori szerepét illetően tökéletes az összefoglalód. Igen, az egyház-állam viszonya nagyjából így alakult.

  A protestáns egyházak kialakulásánál érzek némi csúsztatást. Valószínűleg így tanítják ezt a katolikus hittan órákon. De a helyzet az, hogy nem pont így történt.

  Luther Ágoston rendi szerzetes volt. Szívvel-lélekkel. Soha, egyetlen pillanatban sem jutott eszébe, hogy elhagyja a saját egyházát. A tudományos kutakodása és bátor kérdésfelvetése sodorta olyan helyzetbe, hogy a pápa kiátkozta. Igazi tudós volt, aki ragaszkodott a felismert tényekhez, és nem volt hajlandó hazudni kényszer hatására sem. És akkor jöttek a német választófejedelmek, akik meg nem hagyták meghalni, és felkarolták. Így lett evangélikus egyház. Kényszermegoldásként...

  Kálvin sem akart saját egyházat alapítani. Pláne irtózott attól, hogy "kálvinista egyház" létezzen valaha is. Még azt sem engedte meg, hogy a sírját megjelöljék, nehogy valamiféle zarándoklatok legyenek, nehogy halála után tisztelni kezdjék. Mindössze volt egy város, Genf, ahová meghívták őt vezető lelkésznek. Ő pedig rendet tett az erkölcsök terén, szabályozta, hogy a Szentírás tiszta tanítása szerint legyenek az istentiszteletek. És az üldözötteket befogadta, akiket másutt, különösen Franciaországban elkergettek, mert eretneknek bélyegezték őket.

  Magyarországon sem volt kifejezetten új egyházalapítás. Jött a török hódoltság ideje, a katolikus templomok papok nélkül maradtak, a püspökök-bíborosok odavesztek a csatákban, az egyházszervezet (az országgal együtt) darabokra esett. Az emberek pedig kínjukban elkezdték maguknak megszervezni a vallási életüket. Bibliát olvastak, énekeltek, temettek, kereszteltek. Településszinten. Sokszor sufniban, erdőben, ki hová menekült. Ebben a közegben pedig jól használhatóak voltak az újonnan születő reformátori gondolatok. Ezeket szépen beépítették a régi hagyományba, gazdagodtak vele. Nagy megtartóerő volt egy széteső országban. Aztán újra megerősödött az államhatalom, és visszaközpontosította a nagy részét. Akkoriban nemigen válogattak a módszerekben, sokan áldozatul estek ennek. Ebben a helyzetben vált halálos ellenséggé a két felekezet.

  Van, ahol még most is őrzik a távolságot. A tananyagban is fellelhető még ilyen elítélő, kárhoztató irányultság. Jó lenne ezeket átnézni, és a történelmi hitelesség szerint korrigálni. Ez például jót tenne az ökumenének.

  Lutherről készült egy élvezhető, történelmileg hiteles film. Nyár van, van szabadidőnk, érdemes megnézni. Hallgassuk meg a másik oldalt, úgy korrekt...

  Luther film: https://youtu.be/EIIEazXnwp0

  A "lelki szegények" igen, így van a katolikus lexikonban. A mi írásmagyarázatunk szerint viszont Jézus radikális kijelentései közé sorolandó. "Boldogok, akiket üldöznek", és "szeresd ellenségedet"... Az első lépés abba a térbe, ahol kezdődnek a csodálatos gyógyítások, a vízen járás és maga a feltámadás.

  Ebben eltér a katolikus és a protestáns magyarázat. Mi anyagi szegénységként értelmezzük, Lukács evangéliumával összhangban. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor a "οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι" dativuszát tekinthetem dativus respectivusnak, "szegények a lélekre nézve", ebből az jön ki, hogy olyan emberek, akiknek kevés van a lélekből, és ezért imádkoznak, és kérnek Istentől, "lelket koldulók" kb. Tekinthetem dativus commodinak, akkor azt jelenti, hogy "a lélek kedvéért szegények", lehet dativus modi: "a lélek módján szegények", és bölcs nyelvészekre bízom, hogy ezeket a lehetőségeket mind vizsgálják be, hogy az ókori görög nyelv szokásai szerint mennyire állják meg a helyüket. Én, egyszerű paraszti ésszel azt látom, hogy a szegény szó áll elől, mint fő közlendő, és a "tó pneumati" van mögötte, mint magyarázó, pontosító kifejezés. És azt látom, hogy Lukács, Máté evangéliumának keletkezése után úgy 10 évvel, még anyagi szegénységet értett alatta. Nem akarok én Lukácsnál okosabb lenni, és jobban tudni görögül... Akkor sem, ha a kiötölt megoldással kevésbé kellene felforgatni a jóléti társadalomban élő metamodern embert. Jézus valami megdöbbentőt mondott, valami éleset, tehát biztosan nem azt, hogy "maradj meg az arany középúton, és akkor minden jó lesz."

Új hozzászólás Aktív témák