-
GAMEPOD.hu
Szeretettel köszöntünk a sztereó otthoni/szobai Hi-Fi világában !
Új hozzászólás Aktív témák
-
#71562240
törölt tag
válasz
#71562240
#50145
üzenetére
Úgyis pangás van (illetve volt eddig, látom most éppen felbolydult a közvélemény), feldobom a labdát a negyedik dimenziós sorozat újabb gyöngyszemével. A körülöttünk levő esetleges elektromos és egyéb erőterekről lesz szó, és ezek esetleges hatásáról a hifi készülékeinkre és a zenehallgató egyénre Közel sem utoljára lesz szó ezekről, Darvas László nagy lépésekkel halad egyre tovább a
leninibelti úton, amely út egyre inkább bevonzza majd őt is és az olvasókat is, de lehet, hogy részben-egészben afféle damaszkuszi útnak bizonyul (?!)...
Mellesleg a későbbiekben lesz majd még szó a vinyl (vinilin, mikrobarázdás lemez, LP...) és hasonlóképpen a digitális hanglemezek körüli különféle varázslatokról is, na az lesz majd még a cifra a "hifi mérnökök" számára...-------------------------
A szóra szót mondó legény
- avagy a 67-es számú sorsjegy
Cikkünket a csodálatos holland grafikusművész, a Negyedik
Dimenziót kedvelő M. C. Escher (1898-1972) rajzai illusztrálják. Néha
az az érzésünk támad, mintha ő is szót szóra mondana nekünk...*
Vagy bolondok vagyunk ("s elveszünk egy szálig"), vagy tényleg a
levegőben lóg egy kisebbfajta hifi-forradalom, éspedig olyan, amely
nemcsak az elektroakusztikában fogja éreztetni hatását, hanem át fog
gyűrűzni a nála lényegesen fontosabb tudományterületekre is.
Mindenekelőtt az egészségügy profitál majd belőle, de a biológusokon
kívül a fizikusokat is üdvös fejtörésre fogja serkenteni. Experimentum
crucisnak, perdöntő kísérletnek ajánlom a lapszemlénkben (az 53.
oldalon) ismertetett varázslatokat; orvos és fizikus ismerőseim
egybehangzó véleménye szerint ezek egészen biztosan "nincsenek benne a
tankönyvben"; sem a fizika-, sem a biológia-tankönyvben.
Legelőször a Hifi Mozaik 4. kötetében meséltünk egy angol
"varázslóról", egy bizonyos Peter W. Beltről, akinek teóriája szerint
mindenféle káros elektromos terek vesznek körül bennünket - ez
önmagában még nem volna új gondolat, csakhogy a Belt elektromos terei
másféleképpen viselkednek, mint az eddig definiált elektromos terek,
és egészen furcsa eszközökkel és módszerekkel lehet redukálni,
semlegesíteni (előjelükben megváltoztatni?) őket.
Hogy a Belt által felfedezett jelenségcsomag valóban létezik-e, az
ma még a brit audiofilek körében is vita tárgya: aki kipróbálta,
többnyire elhiszi - aki nem próbálta, az biztosan nem hiszi. S hogy
vajon én hiszek-e benne? Nos, én a magam részéről nem hiszem, hanem
tudom, hogy ezek a jelenségek léteznek - nagy különbség! Más dolog
azonban tudni valamit, s megint más dolog bebizonyítani azt. Az
auditív hatás, amelyet egy-egy "varázslattal" elérhetünk, önmagában
véve csekély; zenehallgatás közben persze nem megvetendő, de
tesztkörülmények között nem feltétlenül lehet kimutatni, különösen
olyanok előtt, akik egyébként nem szívesen hallgatnak zenét. (Lásd:
Köz- és magánvarázslat, Mozaik 4.) Hívhatok én annyi látogatót,
amennyi csak hajlandó eljönni hozzám, rendezhetek nekik annyi
szeánszot, amennyit csak hajlandóak végigülni - tudományos értelemben
ezzel még semmit sem bizonyítok és semmit sem magyarázok meg. Hogy
bebizonyítsam a PWB-effektus létezését, ahhoz ki kéne találnom egy
perdöntő kísérletet, amelynek révén műszerekkel lehetne mérési
adatokhoz jutni, hogy ezeket az adatokat aztán bármely laboratóriumban
bárki bármikor reprodukálhassa. Ahhoz pedig, hogy megmagyarázzuk a
jelenséget, fel kellene tárni a hatásmechanizmusát. Egyelőre se
kísérlet, se hatásmechanizmus.
Sokat ront a dolgon, hogy a Peter Belt által adott magyarázat
kusza, ködös, a tudomány művelői számára elfogadhatatlan. Ettől még,
persze, a PWB-effektus vidáman létezhet. Mint minden egyéb dolog is,
amelynek eredetét hibásan magyarázzuk.
Egy anekdota hőse tűvé teszi az egész várost egy sorsjegyért: a
67-es számúért. Egy trafikban aztán megtalálja, s lám, nyer is vele
egymilliót. Jönnek az újságírók, kérik: mondja el, hogyan csinálta, mi
a titka. "Hiszek az álmokban. Álmodtam két számot, a kilencest és a
hetest. Összeszoroztam őket, kijött a hatvanhét. Ennyi az egész."
Megdöbbenés köröskörül: de hiszen 9x7 az csak 63! Mire az illető:
"ugyan, mit okoskodnak, maguk nyertek, vagy én?!"
Az élet köznapi dolgaiban ez megjárja, a tudománynak azonban
megvannak a maga játékszabályai, és azokat a tudományos közösség
minden tagjának be kell tartania. Az egyik legfontosabb szabály,
például, hogy vitás kérdésekben szigorúan tilos a nagyközönséghez
(vagy pláne a hatóságokhoz) folyamodni. Hogy ez megnehezíti a dolgot?
Néha csaknem lehetetlenné teszi? Hogy a szakemberek is csak emberek,
tehát megvannak a maguk gyöngéi? Hogy vaskalaposak? Netán féltékenyek?
Meglehet - de ez még nem ment fel senkit a játékszabályok alól: a
kétkedőket tudományos fórumokon, a tudomány módszereivel kell
meggyőzni. (S még így is meg kell várni, míg, a legmegátalkodottabb
kétkedők kihalnak - amint ezt Max Planck, a kvantumelmélet atyja
pedzegette.) A törvény: törvény, és minden tudóst kötelez.
Dehát én nem vagyok tudós. Újságíró vagyok. És miközben
tájékoztatom az Olvasókat, valójában nem is ők azok, akikhez
támogatásért folyamodom. Másféle protekció az, amit keresek.
A High Fidelity hívei, mint már oly sokszor kiderült, afféle
testvériséget alkotnak. Mindenki a tagja lehet, aki szereti a zenét,
így hát vannak közöttünk esztergályosok és építésvezetők, diszpécserek
és bérelszámolók, diákok és tanárok, orvosok és betegeik, ügyvédek és
ügyfeleik. Természetesen fizikusok és biológusok is vannak köztünk. Én
az ő lelkükre szeretném átgörgetni mindazt, ami az enyémet nyomja.
Hátha sikerül megfertőznöm őket, oly mértékig, hogy ne csak mint
hifisták, de mint szakemberek is felvállalják a PWB-jelenséget. Őket
aztán, persze, akkor már kötelezné a tudományos fegyelem. Én magam
azonban, ismétlem, nem szolgálhatok bizonyítékokkal, amelyek
meggyőznek - csak adalékokkal, amelyek meggondolásra késztetnek.
*
És amikor leírom ezt a szót, hogy "adalékok", hirtelen eszembe jut
egy népmese, Benedek Elek gyűjtéséből: a legényről, aki ért a szót
szóra mondás mesterségéhez... A mese valójában két legényről szól,
ezek együtt vándorolnak, és abból élnek, hogy elmondják a legújabb
híreket a nagyuraknak, akik szemben jönnek az országúton.
Pontosabban: csak egyikük mondja a híreket. Hamis híreket mond,
szemérmetlen hazugságokat, olyanokat, amelyeket egyáltalán nem is
lehet elhinni. Nem csoda, hogy a felháborodott uraságok első dühükben
huszonötöt veretnek a hazug legényre. Majd odafordulnak a másikhoz,
hogy: "hát te mit tudsz, hé, te is azt hallottad, hogy...?" Az meg, a
szót szóra mondó legény erre azt válaszolja, hogy ő ilyesmit
természetesen nem hallott, ezzel szemben igenis hallott valami mást...
És előad egy másik mesét, ami akkor sem bizonyítana semmit, ha igaz
volna - viszont roppant erősen kapcsolódik az előbbi állításhoz, s
mintegy alátámasztja annak igazságát. Az urak erre elgondolkodnak, és
fájdalomdíjul (vagy hogy ne menjen panaszra) pénzt dugnak a megvert
legény lajbizsebébe. Ő aztán a pénzt szépen megosztja a cimborájával
(a pálcaütéseket pedig megtartja magának).
Íme a szóra szót mondás művészetének példái:
"Mi hír járja Pesten?" "Az történt, nagyuram, hogy leégett a
Duna!" (Itt jön a verés. Majd, amikor a másikat kérdezik
"Hát
tényleg leégett a Duna, hé?!" "Én azt nem tudom, csak azt tudom, hogy
az egész város összes utcája tele van sülthallal." Avagy: "Mi hír
járja Pesten?" "Jaj, az történt, hogy meghalt az Úr Jézus Krisztus!"
(Ezért mégjobban megverik, majd következik a szót szóra mondás "Hogy
meghalt-e, azt én nem tudom, én csak egy égigérő létrát láttam; fekete
ruhába öltözött angyalok járkáltak rajta fel-alá, szomorú arccal."
Ennyi volt a mese - térjünk vissza a hifihez. Nem tudom, jól
keres-e Peter Belt az ő hihetetlen meséivel; a pálcaütésekből
mindenesetre már jócskán kijutott neki. És hát az ő útitársai
feltehetőleg csak az utóbbiakban, ti. az ütlegekben fognak osztozni
vele. Mégis mellé szegődöm, s mondok szót az ő szavaira, amint
következik*, (* Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az ebben a cikkben
felsorolt ismeretek többsége még a "PWB előtti időkből" származik.
Némelyikhez ugyan már a PWB-effektus adta az inspirációt - de nem
többet, mint az inspirációt. Időközben szert tettünk ugyan egy teljes
kollekcióra a Peter Belt varázseszközeiből, de ezeket majd csak egy
későbbi kötetünkben fogjuk tesztelni. Az a sok (kellemetlen) motívum
tehát, amellyel a szóra szót mondó legény érvelni fog, lényegében véve
régi és közös tapasztalata az audiofileknek.) akár hússzor is
egymásután:
"Te is azt állítod, hé, hogy elektromos terek épülnek ki nemcsak a
készülékeink, de a közönséges használati tárgyaink, sőt: mi magunk
körül is? És hogy ez a tér észlelhetően megzavarja nemcsak a
hifi-készülékeket, de még az emberi hallásmechanizmust, sőt: egész
életműködésünket is? És hogy ez a jelenség többet nyomhat a latban,
mint a hifi-paraméterek?" (És a többi, és a többi - lásd lapszemlénket
a legutóbbi három kötetben.)
Nem, én ilyesmiről nem tudok. Én csak azt tudom, hogy...
*
1. Ki ne ismerné ezt a nyugtalanító jelenséget? Megvesszük,
hazavisszük, összeállítjuk, beszabályozzuk; végre van egy jó
"láncunk", amelyben minden együtt van. Amely tényleg úgy muzsikál,
ahogy szeretnénk: magasak, mélyek, közepek, fortisszimók és
pianisszimók egyaránt a helyükön vannak.
Ma délután.
Másnap este azonban a hangképet mintha kicserélték volna. Se
teteje, se alja, se húsa, se vére. A pianisszimókban szürke és lapos,
a fortékon durva és fárasztó - elveszítette minden varázsát... Pedig a
készülékeink, a lemezeink most is ugyanazok. Vajon mi történhetett
velük?
A legkézenfekvőbb magyarázat szerint nem történt velük semmi.
Mivelünk történt valami: zaklatottabbak vagyunk, például mert
túlhajtottuk magunkat (vagy mert frontátvonulás van). Racionális
magyarázat, semmi kétség. Meg is győzhet bárkit - kivéve a hifistát. Ő
nem fogja hagyni, hogy ennyire primitív pszichológizálással szúrják ki
a szemét. A szóbanforgó auditív hatás ehhez túlságosan pregnáns.
Ami pedig a frontátvonulást illeti: tudtommal még senki sem
mutatott ki összefüggést a meteorológiai jelenségek és a
magas/mélyhangérzékelés (stb.) között. Tessék vigyázni: a Tudományos
Módszer kétélű fegyver. Ha rám nézve kötelező, akkor rád nézve is
az...
A villamosmérnökök persze csak nevetnek az ilyesfajta naiv
okfejtésen. Ők jól tudják, miért nem állandó a hifi-hangminőség. Azért
nem állandó, mert a készülékeket az elektromos hálózatról tápláljuk,
márpedig a hálózat folyvást változó terhelésnek van kitéve. A 220 Volt
ezért nem mindig 220, mint ahogyan az 50Hz sem mindig 50. És a
hangképpel általában este van baj, éppen akkor, amikor a "fogyasztók"
országszerte bekapcsolnak minden lehetséges készüléket...
Ez a magyarázat azonban még annyit sem ér, mint az előző.
Túlságosan ésszerűnek és szakszerűnek - látszik, s ezért hajlamosak
vagyunk kritikátlanul elfogadni. Holott az égvilágon semmi köze a
valósághoz. Hogy mivel bizonyítom állításomat? Semmivel se bizonyítom.
Egyáltalán nem szorul bizonyításra. Ugyanis amit mondtam, az nem
állítás, hanem kétkedés egy állítás igazságában. Bizonyítani valóm nem
nekem van, hanem annak, aki szerint az elektromos hálózat terhelésének
hatását meg lehet érezni a hangképen - éspedig pontosan úgy és
(nagyságrendileg!) oly mértékben, ahogyan és amilyen mértékben ez a mi
mindennapos tapasztalatunk alapján elvárható! Először mindig a
vendégnek kell köszönnie: előbb jön az "adjon isten", és csak utána a
"fogadj isten".
Marad tehát egy megmagyarázatlan effektus: a hangkép néha szebben
szól, néha pedig (főleg a koraesti órákban) sávhatárolt, nyomott,
idegesítő, fárasztó.
Mintha csak megnövekedett volna körülöttünk valamiféle elektromos
"töltés" összmennyisége...
2. A hangszóróselyemről mindenki tudja, micsoda: akusztikailag
transzparens, tehát hangáteresztő textil- vagy (újabban)
habszivacs-borítás, amely a hangszórókat védelmezi takarítás előtt a
por, takarításkor pedig a partvisnyél ellen. Azonkívül díszíti is a
dobozt; a csupasz hangszórók lehangoló látványát kevés háziasszony
képes elviselni.
A hangszóróselyem persze útjában áll a Zenének. Dehát csupán a
magastartományból nyel el valamicskét, ahogyan ezt már mi is
bemutattuk, oly sok diagramon. Egy-két decibelt veszítünk a legfelső
regiszterben - igazán nem nagy ügy. Alacsonyabb frekvenciákon pedig a
drapéria tökéletesen transzparens, legalábbis az akusztika szabályai
szerint.
Csakhogy aki veszi magának a fáradságot, és kipróbálgatja a
hangdobozát így is meg úgy is, az tanúsítani fogja, hogy a
hangszóróselyem a teljes sávban érezteti hatását! Bizony nem csak a
csilingelést csökkenti: egy kicsit megdögleszti a mélyhangokat és
egyáltalán: a tranzienseket is.
Mintha csak a hangszórók elektromosan is megéreznék, hogy van
valami a közelükben...
3. Megmaradva a hangsugárzóknál, azokon belül is az általunk
használt Spendor BC1-nél: ez egy reflexdoboz, mégpedig a legegyszerűbb
fajtából. A reflexnyílása ugyanis egy szimpla, 5cm átmérőjű lyuk,
amely befelé nem folytatódik csőben. A BC1 meglehetősen csillapítatlan
rendszer, 50 és 80Hz között jó nagyot "üt". Kilenc évvel ezelőtt (lásd
HFM 3.) ezen mi úgy segítettünk, hogy a reflexnyílásba habszivacs
dugót szorítottunk, miáltal a kiemelés csökkent, sőt: ehhez még az az
előny is járult, hogy a legalsó tartományban, 30-50Hz között kevésbé
gyorsan esik a basszushangok szintje. Olyan szép diagramot kaptunk,
hogy csak na! "Ilyen volt - ilyen lett!" Feljebb, 150Hz fölött persze
már semmit sem mutat a diagram.
Azóta is így hallgattam a Spendort, egészen addig, amíg le nem
szedtem róla a hangszóróselymet (ma már csakis csupaszon használom).
Miután így a hangszórókon kívül most már a szivacsdugó permanens
látványában is gyönyörködhettem, kísérteni kezdett a kisördög: vajon
tényleg meg lehet-e hallani a szivacsdugó jótékony hatását?
Kipróbáltam: meg lehet hallani.
Meg lehet hallani, hogy a szivacsdugó enyhén elrontja a hangképet,
éspedig ismét a teljes sávban, tehát akár a legmagasabb regiszterekben
is! Megpróbáltam akusztikai magyarázatokat találni erre a jelenségre -
mit mondjak: egyik erőltetettebb, mint a másik.
Vagy talán valamiféle elektromos tere van annak a dugónak...?* (*
A Spendor BC1 reflexnyílását gyárilag egy vékony habszivacs csíkkal
ragasztják körbe, ennek az a rendeltetése, hogy csökkentse a nyílás
élein képződő légörvényeket. Már amikor ezt a semmi kis csíkot
eltávolítjuk, már akkor is érezhetően javul a hangminőség.)4. Mert PWB szerint a habszivacsnak, mint minden műanyagnak, igen
kellemetlen elektromos tere van. A hangsugárzódobozok, különösen a
reflexdobozok csillapítására használt anyagok - őszerinte -
akusztikailag sem annyira hasznosak, mint amennyire a konstruktőrök
állítják (és amennyire a közönség hiszi), elektromos szempontból pedig
kifejezetten károsak, s ezért az a legjobb, ha eltávolítjuk őket,
mégpedig nemcsak a hangdobozból, de a szobából (!) is.
A Spendor BC1 dobozfalát belülről egy leszedhetetlen bitumenbélés
borítja, fölötte pedig 4cm vastag habszivacs köröskörül. Ha a szivacs
tényleg azt tészi, amit a konstruktőrök állítanak (ti. csillapítja a
mélysugárzó rendszer rezonanciáját, valamint a doboz belsejében az
állóhullámokat), akkor a szivacs eltávolítása után a hangképnek
bummogóbbá, csörömpölőbbé kell válnia. Mintha egy MC-hangszedőt MM-re
cserélnénk.
Ezzel szemben lágyabbá, simábbá, kellemesebbé vált. Mintha az
MM-et MC-re cseréltem volna.
5. Hangszedőkre hivatkoztam: térjünk át a lemezjátszóra. Van neki
egy elengedhetetlen kelléke, amely nélkül még lefényképezni sem lehet,
annyira "bénán" nézne ki. Ez a kellék a plexitető. Játék közben is le
lehet hajtani, hogy megóvja a hanglemezt a portól.
Csak éppen megváltoztatja a hangképet.
Az audiofilek régóta vitatkoznak rajta, hogy a plexitetőt vajon le
kell-e hajtani, vagy fel kell-e hajtani, netalán le is kell szedni a
futóműről? Ha megszavaztatnánk mindazokat, akik már kísérleteztek a
plexitetővel, valószínűleg az jönne ki, kisebb vagy nagyobb
szótöbbséggel, hogy a tetőt bizony jobb leszedni. Ha a tetőt játék
közben lehajtjuk, a hangkép (megpróbálom megfogalmazni) általában
mélyebb tónusú, dübörgőbb, kevésbé élénk, kevésbé csengő.
Hátha ez a nyomottabb hangkép az igazi?! Hátha a plextitető
redukálja az akusztikai visszahatást, és ezért lesz mélyebb tónusú a
hangkép?!
Dehát a diagramokon a visszahatás hatalmas "tüskék" formájában
jelentkezik, 30-50Hz körül éppen ezektől várnánk, hogy mélyítik és
dübörgővé teszik a zenét. És ugyan miért éppen ezek hoznák meg a
magashangokat?!
Mások szerint szó sincs akusztikai visszahatásról. A tetőt
természetesen el kell távolítani, mert a lehajtott plexitető alatt egy
rezonáns üreg képződik, s rezonanciafrekvenciája interferál a
hangképpel. Ez a magyarázat csak úgy csöpög a tudományosságtól. Pedig,
ha kiszámítanánk a szóbanforgó rezonáns üreg frekvenciáját és a
rezonancia energiáját (hangsúlyozom: ezt nem nekem, hanem annak kell
megtennie, aki az üregrezonancia hatására hivatkozik!), nyomban
kiderülne, hogy ezt a hatást egyáltalán nem lehet összefüggésbe hozni
a hangkép elszíneződésével.
Úgyhogy még az is kiderülhet: a plexitető nem akusztikai, hanem
elektromos tekintetben változtatja meg a teret, s ezért kell
felhajtani, sőt leszedni, pontosabban: minél távolabb vinni a
hangszedőtől.6. Hasonlóképpen, sem az akusztikai visszahatás, sem a rezonáns
légtömegek nem magyarázzák annak a módosításnak az eredményét, amelyet
a Hifi Magazin 22. lapszámában javasoltam, nevezetesen, hogy
távolítsuk el a NAD 5120 lemezjátszónak ne csak a plexitetejét, de még
a műanyagdobozát is. (Olyasfajta hatást érünk el vele, mint a
plexitető eltávolításakor: mindenekelőtt megjönnek és feltisztulnak a
magashangok, a mélyek pedig talán fogynak, de lejjebb mennek.) Jómagam
akkoriban a tömegek mechanikai kölcsönhatásával spekuláltam - csak hát
nem világos, hogy miért zavar bennünket ennek a szerencsétlen
műanyagdoboznak a tömege, amely az alsó műanyagtepsi peremére
támaszkodik, tehát nemigen áll a rezgések terjedésének útjába.
De ha a műanyagoknak káros elektromos teret vagy töltést
tulajdonítunk, akkor a műanyagdoboz is zavarhatja a hangszedőt annyira
(alulról), amennyire a plexidoboz zavarta (felülről).
7. A nívósabb lemezjátszók lemezpárnája többnyire nem gumi hanem
egy szimpla filclap. Ennek a filclapnak mindkét felülete tökéletesen
egyforma. Ennek ellenére, az audiofil cégek (elsőnek megintcsak a
Linn, aztán mások is) azt javasolják, hogy játsszunk el egy kicsit a
lemezpárnával: próbáljuk ki mind a két oldalát, mert nem egyformán
szólnak. Előttem ezt egy Linn Sondeken demonstrálták. A hatás igen
enyhe, de észlelhető, és aki egyszer már felismerte, ettől kezdve
biztosan ügyelni fog rá, melyik felére fordítja a filclemezt.
A filc két oldalát szabad szemmel nem lehet megkülönböztetni. Á
filc göröngyössége teljesen véletlenszerűen oszlik el. S még ha az
egyik oldal göröngyei egy hajszállal ritkábban vagy sűrűbben
helyezkednének is el: ugyan miért tenné ez egy kicsit szellősebbé,
illetve nyomottabbá a hangképet?!
De hátha a filc gyártásakor az anyag valamiféle elektromos
tulajdonságra tett szert? Megfordítjuk - s ekkor 180 fokkal
elfordítottuk a körülötte kiépülő elektromos teret. Hátha ezt érzi meg
a hangszedőnk...?
8. És akkor ugyanez tökben. A szíjhatású futóművek gumiszalagjával
is érdemes kísérletezni: kifordítom, befordítom - és nem biztos, hogy
egyformán szól! Pedig a gumiszíjnak mindkét oldala egyformán sima. És
még ha volnának is rajtuk mikroszkopikus különbségek: ugyan mi is
következne ebből?!
Érveimet lásd az előző pontban.9. A különféle kábelel - a készülékeket összekötő "interconnect"ek
éppúgy, mint a hangszóróvezetékek és a hálózati kábelek mind-mind
nagyon különösen viselkednek, s úgyszólván fittyet hánynak az
elektroakusztika klasszikus paramétereinek. Két alaptípusukkal
mindenképpen érdemes próbát tenni: a hagyományos sodrott vezeték
másképpen szól, mint az egyeres. (Lásd-A kábelhüllő, Mozaik 1.) Az
auditív különbség mindig észlelhetően nagy, gyakran drasztikus:
megváltozik a sávszélesség, a frekvenciabalansz, a térhatás, a
dinamika. Erre a jelenségre van ugyan magyarázat; éppen az a baj, hogy
túl sok magyarázat van rá, és egyik sem kielégítő.
(Hatásmechanizmusról ezek alapján még csak nem is álmodhatunk.)
Nem állítom, de nem is tartom kizártnak, hogy az igazi okot a
PWB-effektusban fogják megtalálni, vagyis abban, hogy a sodrott,
illetve az egyeres kábel körül képződő elektromos tér (vagy "töltés")
eltérő mértékben zavarja a környezetet: a készülékeket és mi magunkat.
Ha ez tényleg így van, akkor a Peter Belt módszerei és eszközei
segítségével a kábeleket is "kezelni" lehet, megszüntetve, vagy
legalábbis redukálva a különbséget a sodrott, illetve az egyeres
vezeték között...10. ...és talán a szigetelt/szigeteletlen, az
árnyékolt/árnyékolatlan vezetékek között is.11. Sőt, akkor a kábeleknek talán még az irányhatását is
közömbösíteni lehetne.
Ismeretes, hogy a kábelek nem úgy szólnak odafelé, mint
visszafelé: ha megfordítjuk őket, a hangkép megváltozik (lásd
legutóbbi kötetünk Forró drót című cikkét). Ezt a jelenséget általában
a kábelgyártás technológiájával magyarázzák: a drótot "húzzák", a
húzásnak iránya van, ennek folytán az anyag kristályszerkezetének is
lesz egy kitüntetett iránya. A "kristályszerkezet" szó annyira
szakszerűen hangzik, hogy mindenki megijed tőle, és komolyan veszi.
Pedig abból a tényből, hogy a drót kristályszerkezetének is van egy
kitüntetett iránya, önmagában még az égegyvilágon semmi sem
következik!
Fantáziáljunk. Amikor a drótot keresztülhúzzák azon a szűk lyukon,
hatalmas energiák hatásának teszik ki. Ha ezek az energiák valami
módon rögzülnek az anyagban, akkor a drót talán szert tehet valamiféle
elektromos tulajdonságra, s annak már lehet egy kitüntetett iránya. S
ha ez az elektromos tér vagy töltés valóban képes befolyásolni a
hifi-készülékek működését, akkor talán nem mindegy, hogy (elektromos
értelemben) elfordítjuk-e 180 fokkal eredeti állapotához képest.
12. És hát akkor a "dugóhúzóeffektus": a villásdugó megfordítása a
konnektorban, ez vajon miért változtatja meg a hangképet? Ismét a
tetszetős műszaki locsogás: hát azért, mert az erősítőnek nem mindegy,
hogy a két vezetékszál közül melyik a fázis és melyik a nulla.
Könyörgöm: miért nem mindegy?
S pláne a lemezjátszónak miért nem mindegy? Mit érdekli a NAD5120
motorját (amely így is, úgy is ugyanazt a tányért forgatja, ugyanazon
a gumiszíjon át, hajszálra ugyanazzal a nyávogással), hogy melyik a
fázis és melyik a nullpont?
Ha viszont a fázis és a nullpont felcserélésével valamiféle
elektromos teret vagy töltést forditunk el 180 fokkal, s ha
készülékeink érzékenyek ennek a térnek a polaritására - akkor tényleg
nem mindegy, milyen helyzetben dugjuk a villásdugót a konnektorba.13. A fentiek után a PWB-jelenségkörbe eshet akár az úgynevezett
kettős kábelezés is, vagyis hogy ugyanannak az erősítőnek a
teljesítménykimenetéről külön kábelpárral hajtjuk meg a magas- és
külön a mélyhangszórót. Ezt az eljárást a szakírók egyre inkább
ajánlatosnak tartják. A klasszikus (de teljesen megalapozatlan)
magyarázat szerint ilyenkor a két hangszóró kevésbé intermodulál
egymással. A PWB-elv alapján viszont (mely szintén megalapozatlan) azt
állíthatnánk, hogy a két hangszóró tere így kevésbé interferál.
Méginkább így állhat a dolog, ha a két hangszórót nemcsak külön
vezetéken, de külön-külön végerősítőkről hajtjuk (multiamplifikálás).
Ebbe a mesébe (de talán inkább egy másik fejezetébe) tartozhat még
az a technika is, amely szerint a keresztváltót el kell távolítani a
hangdobozból, s attól minél messzebb kell elhelyezni.14. Némely audiofilek már régóta rebesgetik, hogy a
hifi-készülékeket nem volna szabad összekapcsolni
csatlakozódugók-csatlakozóhüvelyek révén. Úgy vélik, minden kontaktust
forrasztani kell. Mert akkor jobban szól a zene. A magyarázat
megintcsak kézenfekvő: minéljobb a kontaktus, annál szabadabban tud
keresztülfolyni rajta az áram... ugye, ezt mindenki belátja a maga
Józan Paraszti Eszével? Valóban mindenki belátja - és nincs kizárva,
hogy a Józan Paraszti Ész már megint téved.
A PWB-teória kulcsszava: a polarizálás. Peter Belt nem jelöli meg,
milyen fajta polarizációra gondol, pedig sokféle van: elektromos,
mágneses, optikai, dielektromos. A polarizálás általában valamiféle
orientáltságot jelent valamely közegben.
Namármost, a kábelben folyó áram másodpercenként ötvenszer vált
polaritást, körülötte ezért nem alakulhat ki konstans töltés. A
kontaktusoknál azonban bizonytalanságok lépnek fel az áramlásban;
például az oxidáció folytán egyenirányító hatás lép fel stb. Belt
szerint tehát a kontaktusoknál (például a konnektoroknál)
"polarizációs fészkek" képződnek. Ezek volnának a fő zavarforrások,
ezek interferálnának a hifi-készülékeinkkel - és az emberi
szervezettel is.
Megszámolta már valaki, hány kontaktus képződik a lakásban csupán
a hálózati feszültség ide-odavezetgetésekor?15. És a készülékek összekapcsolásakor? Olvasóink tudják, hogy mi
(akik nyilván objektivitásra törekszünk, mi több: akik folyvást
védekezni kényszerülünk a szubjektivitás vádja ellen), fő
munkamódszerünknek a klasszikus AB-vaktesztet választottuk. Ez azt
jelenti, hogy kiépítünk egy (etalon) hifi-berendezést, és ebbe
iktatjuk be felváltva hol a tesztkészüléket, hol a mi
referencia-készülékünket, úgy, hogy magunk sem tudjuk, mikor melyiket
halljuk. Ehhez szükségünk van egy kapcsolóberendezésre,
távkapcsolóval-jelzőlámpákkal, azonkívül sok-sok kábelre,
következésképpen, sok-sok kontaktusra...
És ezeken a vakteszteken a zene lényegesen rosszabbul szól, mint
egyébkor.
16. Ha pedig tényleg nagyon rossz hangot akarunk hallani:
látogassunk el valamelyik nagy hifi-kiállításra. Az Ár/Minőség mutató
ott minden elképzelésünket alulmúlja.
Furcsa dolog, de ahol csak úgy hemzsegnek az extraklasszis
készülékek, zenét hallgatni teljesen reménytelen vállalkozás. Ebben
minden józan szakíró egyetért. Véleményem és szerény tapasztalom
szerint a kiállításokon még olyan bemutatót is alig lehet találni,
amelyen a zene legalább "jól szól". (Ami pedig önmagában még - sajnos
- semmit sem garantálna.) A kiállításokon én eddig sehol sem tudtam
elmerülni a zenében, és soha nem éreztem, mekkora veszteség, hogy nem
vihetem haza a közszemlére kitett szuperlemezjátszókat vagy
elektrosztatikus hangsugárzókat.
Éspedig nem a kiállítótermek-csarnokok gyatra akusztikája miatt.
Őszintén bevallom, hogy én nemcsak a kiállításokon, hanem a zártabb
körű bemutatókon, még a Linn-típusú auditóriumokban is csak fanyalogni
tudok. Bennem volna a hiba?
Ha már megemlítettem a Linn céget, a modern audio-kultúrának
kétségtelenül az egyik úttörőjét, szóba hozom azt az elvét is,
miszerint a lehallgatóteremben csupán egyetlen pár hangsugárzó kaphat
helyet ("single speaker demonstration"). A Linn szerint a hangsugárzók
akusztikusan zavarják egymást.
Peter Belt szerint viszont nem akusztikailag, hanem elektromosan
érzik meg egymás (valamint az összes többi készülék!) zavaró hatását.
És ha PWB-nek van igaza, akkor egyből megvilágosodik előttünk,
miért szól a zene rosszul ott, ahol csak úgy hemzsegnek az
elektroakusztikai átalakítók, a transzformátorok és a motorok. És
miért szól a zene idegenül még akár egy kellemes akusztikájú
bemutatóteremben is, ha annak közvetlen szomszédságában több tucatnyi
hifi-készüléket tárolnak.17. Pedig ezek hatását semlegesíteni lehet. Noha ebben a cikkben
csak ismert tapasztalatokról szerettem volna írni, nem tudom megállni,
hogy meg ne előlegezzek valamit, amit csak néhány oldallal később, a
lapszemle-rovatban tárunk az Olvasó elé. Összekombinálom, amit újabban
a Hi-Fi Answersben és régebben a Hi-Fi Newsban olvastam.
A PWB-teória értelmében (lásd a HFA szemléjét) rövidre kell zárni
a lakásban található összes, használaton kívüli készülék
villásdugóját, a hangsugárzóknak pedig a plusz és mínusz terminál át
kell rövidre zárni (egy speciális módon hurkolt drótdarabkával!), hogy
blokkoljuk (megszüntesssük? megváltoztassuk?) a készülék káros
elektromos terét. A másik lap munkatársai pedig (ezek nem PWB-hívők!)
arról számolnak be, hogy szebben szól a CD-játszó, ha rövidre zárják a
digitális kimenetét, amelyet amúgy sem használunk.
A két eljárás kombinációja: rövidre kell zárni, mégpedig a Belt
által ismertetett hurokformátummal a készülékeink használaton kívüli
ki- és bemeneteit is! Egyet egészen biztosan: LP-játszáskor az erősítő
egyik nagyszintű bemenetét, - CD-játszáskor pedig a fono-bemenetet.
Tapasztalatom szerint a két műsorforrás közül a CD profitál többet a
dologból.
Feltehetőleg azért, mert egy csupasz bemenetnek nincs akkora
zavaró tere, mint egy komplett RIAA-áramkörnek.18. Hogy a telefonkészülék szintén elrontja a hangminőséget (lásd
Mozaik 4.), az szintén régi tapasztalata az audiofileknek. Ezt itt
most azzal egészítem ki, hogy a Peter Belt által ajánlott
rövidrezárási módszer (a speciális hurokkal) a telefonkészüléken is
jól működik. Azon a bizonyos, a szomszéd szobában lévő
telefonkészüléken is!19. Ugyancsak a 4. kötetben írtam róla, hogy az én lakásomban
jótékonyan hat a hangminőségre, ha (a konyhában!) összekötöm egy
drótdarabbal a cirkogejzirt és a hidegvízcsapot.
Ezt a jelenséget mindenekelőtt annak tulajdonítottuk, hogy a fűtés
valószínűleg rosszul van földelve, és valamiféle "kóboráram" kering
benne. Nem mintha ez megmagyarázta volna a Jelenséget, de legalább
spekulálni lehetett volna (mondjuk) rádiófrekvenciás zavarhatásról,
egyebekről.
Kollégáim utólag műszereket hoztak, és bekötötték ama drót
helyére. Semmiféle feszültséget vagy áramot nem tudtak kimutatni.
Ezért úgy érzem, hogy ezzel a kísérlettel, ha valakinek, hát megint
Peter Beltnek mondtam "szóra szót".20. Bevezetőben leszögeztem, hogy ebben a cikkben még nem
foglalkozunk a PWB gyártmányokkal. Nem is foglalkozunk velük, éppen
csak hivatkozni szeretnék az egyikre: a Töltéscsapdára ("Charge
Trap"). Mint a 4. kötet lapszemléjében elmondtuk, ez egy műanyagdarab,
amelyet a lakás "stratégiai pontjain" kell elhelyezni, és akkor
elnyeli a káros tereket (miáltal szebben fog szólni a zene).
Misztikus, nemde?
Amikor első ízben olvastam a PWB jelenségről, és sikerült meg is
idéznem a gonosz szellemeket, magyarázatot keresvén körbejártam az
elektroakusztikusokat, a fizikusokat. Professzortól professzorig,
szakembertől szakemberig szaladgáltam, abban a reményben, hogy valaki
majdcsak hitelt ad a történeteimnek, és - mindnyájunk hasznára - segít
megfejteni a Rejtélyt. Mi tagadás, nem jártam eredménnyel: senki nem
akart tudni ezekről a misztikus dolgokról. (Nem dobtak ugyan ki,
inkább az elmebetegnek kijáró tisztelettel bántak velem). Kivételt
képezett a Szakma Nagy Öregje, ő azt mondta, hogy amit mesélek, abban
nincs semmi misztikus, ő a maga részéről ennél sokkal cifrább
jelenségeket is tapasztalt már. Ennek ellenére, ha valamelyik
kollégája foglalkozni szeretne ezzel a jelenséggel, okvetlenül
lebeszélné, azt ajánlaná, foglalkozzék hasznosabb dolgokkal.
Aztán a ki tudja hányadik szakember, akihez voltaképpen egy egész
más ügyben mentem el, és csak úgy mellékesen említettem neki a PWB
találmányait, köztük a Töltéscsapdát, csak rábólintott: igen, ezt ő is
ismeri.
Meglepetten kérdeztem: hol lehet szerezni ilyet.
"Itt" - mondta, és a kezembe nyomott egy műanyaglapot. Valamint
egy cikkmásolatot a "Műanyag és Gumi" 1987 júliusi számából, amelyből
alább idézek:
"Manapság gyakran hallunk a környezetszennyezés különböző
formáiról, de viszonylag ritkán esik szó annak egy különleges
típusáról, az elektromágneses "szennyeződésről". Ez azt jelenti, hogy
különböző természetes és mesterséges források különböző erősségű és
frekvenciájú elektromágneses hullámokat bocsátanak ki magukból,
amelyek károsan befolyásolhatják érzékeny elektronikai be rendezések
működését." A cikk egyébként különféle, elektromosan vezető műanyagok
gyártástechnológiáját írja le; ezekkel a műanyagokkal el lehet
nyeletni a káros elektromágneses tereket.
Még egy idézet, most a Tudomány (a Scientific American magyar
nyelvű kiadása) 1988 áprilisi számából: "A vezető polimerek el nyelik
a kis rezgésszámú elektromágneses sugárzást is, ezért elektromágneses
árnyékolásra használhatók; megakadályozzák a sugárzás kiszivárgását a
számítógép terminálokból."
A műanyaglapot hazavittem és kipróbáltam. Ha közel tettem a
lemezjátszóhoz vagy a hangsugárzókhoz, eldurvította a hangot.
Nyilvánvalóan kölcsönhatásba lépett a készülékkel.
Nem: a Csapdát valóban a lakás "stratégiai pontjain" kell
elhelyezni. Olvasmányaimból már tudtam, hol keressem a legkritikusabb
pontot: ott, ahol a legtöbb kontaktus található, tehát az előszobában
a biztosítótáblán (a kismegszakítóknál). Ráakasztottam a műanyaglapot
a táblára - és odabenn a szobában finomabbá, szebbé vált a zene.
Ezek a varázslatok, mint tudjuk, általában csak árnyalatnyi
változást hoznak, és ezért nem könnyű demonstrálni őket; nos, a
Töltéscsapda eddig a legeredményesebb varázslatom. A Hifi Mozaik
"hivatalos" szeánszán munkatársaim egyhangúlag felkiáltottak: "hová
lettek a magashangok?" - amikor odakinn levettem a Csapdát a
kapcsolótábláról.
Mégis, önmérsékletre kell intenem magam, leszögezvén, hogy más
dolog az elektromágneses árnyékolás (ez, mint most már tudjuk,
világszerte ismert témája nemcsak a tudománynak, hanem az iparnak
is!), és megint más dolog, hogy ez az árnyékolás miképpen okoz auditív
hatást zenehallgatás közben. Ez az utóbbi jelenség tehát egyelőre
változatlanul misztikus, és az is marad mindaddig, amíg fel nem tárják
a hatásmechanizmusát.
Nem én fogom feltárni.
Dehát, mint bevezetőben elmondtam, nem is az volt a szándékom,
hogy bármit is feltárjak.
Csak hogy szót szóra mondjak.Darvas László
-
#50202
#71562240
törölt tag
Mr Bond 007
#50199
#71562240
törölt tag
válasz
Mr Bond 007
#50199
üzenetére
Akkor már inkább kulturáltan, mert úgy kulturált.
[ Szerkesztve ]
-
#71562240
törölt tag
válasz
#71562240
#50201
üzenetére
A jobb követhetőség kedvéért akkor már ideidézem az előző cikkben utalt két lapszemlés írást, az eredetik a sajnos már megszűnt Hi-Fi Answers-ben jelentek meg, Darvas László összefoglalta és kommentálta őket a Hi-Fi Magazin (akkortájt ideiglenesen Hi-Fi Mozaik) lapszemléjében.
Az előzőből lefelejtettem az előzményeket, itt vannak:
Előzmények:
(#49702) kammerer
(#49705) kammerer
(#49706) kammerer
(#49708) kammerer
(#49814) kammerer
(#49963) kammerer
(#50145) kammerer
(#50201) kammerer---------------------------------------------------
A VARÁZSVESSZŐ RENESZÁNSZA
A varázsvesszős ember
Az októberi szám (az olvasói rovatban) egy teljes újságoldalt
szentel egy levélnek, amelyet valami magyar újságíró, a Hifi Mozaik
szerkesztője küldött. Így kezdődik: "Hadd jellemezzem Jimmy Hughest
úgy, mint az Önök kollektívájának legprovokatívabb tagját. Nézetei
gyakran botrányosak; még botrányosabb az a tény, hogy a végén mindig
kiderül, hogy neki van igaza." E bevezető után a levélíró beszámol
kábel-kísérleteiről, amelyek teljes mértékben Jimmy Hughest igazolták.
Ez a hozzászólás úgy jött a Hi-Fi Answers szerkesztőjének, mintha
ezt rendelte volna neki az orvos. Ugyanis éppen az októberi számban
közli Hughes-nak azt a cikkét, amely már nem is a negyedik, hanem a
hatodik vagy hetedik dimenzióba transzponál bennünket. A Tanítás
ezúttal sem közvetlenül az újságírótól származik, hanem egy bizonyos
Peter Belt-től, aki már évek óta "házal" misztikus tanaival, anélkül,
hogy bárki is hitelt adott volna neki. Nemrég valahogy sikerült
bejutnia Hughes-hoz, ahol is végre megengedték neki, hogy
demonstrálja, amit szeretne. A demonstráció hátborzongatóan hatásos
volt. Az újságíró most már riasztotta a kollégáit, és számos
demonstráció árán mindenkit sikerült meggyőznie róla, hogy Belt
teljesen épelméjű, és tényleg olyasmire jött rá, ami "nincs benne a
tankönyvben".
Peter Belt tudományát abban foglalhatjuk össze, hogy mind a
hifiberendezésünk, mind pedig egész fizikai valónk érzékeny (fogékony)
az elektromos terekre, és hogy számottevő elektromos terek vesznek
körül bennünket ott is, ahol nem is sejtenénk. Ezeket a tereket meg
lehet szüntetni, vagy legalábbis redukálni lehet őket, miáltal
egyrészt jobban fog szólni a hifi-berendezésünk, másrészt mi magunk is
(pszichikailag) jobban fogjuk érezni magunkat, és már csak ezért is
úgy érezhetjük, hogy jobban szól a zene. A két effektust néha nehéz
elválasztani egymástól. Figyelmet érdemel, hogy Belt valamikor benne
volt a hifi-bizniszben is (illesztőtranszformátorokat gyártott stb.),
de most egy egészségügyi kutatóintézet számára dolgozik, s
kutatómunkájának ("a környezet stresszhatásának vizsgálata") csak
mellékterméke volna az a felismerés, hogy a szóban forgó elektromos
terek kioltásával a High Fidelityben is profitálni lehet.
Az ecset, az olaj éa a fólia, Peter Belt bűvészdobozából. Az ecsetet
használat közben földelni kell
Töltéscsapda a telefonzsinóron (a krokodilcsipeszek "polarizálva"
vannak), azonkívül Polarizátor a vízcsaphoz, kísérleti (balra), majd
végső (jobbra) formájábanRontja Belt hitelét, hogy mindent azért nem köt az orrunkra.
Hiszen pénzt akar csinálni a tudományából már forgalomba is hozott
mindenféle vicik-vacakokat: egy szimpla (?) ecsetet ("Electret
Induction Brush") 51 fontért, egy olajos flakont ("Sol-Electret Oil")
35-ért, valamint egy apró darabkákra téphető fekete műanyagfóliát
(Reactive Electret Foil") 23-ért. Ezek az eszközök valamiféle
elektromos kezelésen estek át, s ennek folytán permanensen polarizált
állapotba kerültek, s ezt a tulajdonságukat átviszik mindama
tárgyakra, amelyeket ővelük ecsetelünk, dörgölünk, kenceficélünk. A
kulcsszó: a "polarizálás", amelyet természetesen valamiféle elektromos
készülék segítségével kell elvégezni. Belt is ilyesfajta készülékkel
dolgozik, és elvben árusítaná is azt, de "a gépnek most még csak a
prototípusa van meg"; mi a magunk részéről arra gyanakszunk, hogy Belt
nem is akarja áruba bocsátani a gépet. Hiszen azt bárki szétszedheti
és leutánozhatja, és akkor ki fogja megvásárolni az ecetet és olajat?
(Ecsetet, nem ecetet.)
Most azonban nézzük, mit lehet elérni a "polarizálással". Nos,
Hughes hajmeresztő dolgokat állít. Kezelni lehet például a lemezjátszó
csapágytengelyét, miáltal jobban fog szólni a szomszédos CD-játszó.
Polarizálják a polcokon sorakozó CD-ket (a műanyagdobozokat), mire
megjavul a lemezjátszó hangminősége. Polarizálják a lemezjátszó
hangszedőjét és a hangszóró membránját - és a hangkép tovább
finomodik. Ezeket a kísérleteket persze nem lehet A-B teszt formájában
végezni, ide-oda kapcsolgatva a kétféle elektromos állapot között, de
a hatás állítólag elég drasztikus ahhoz, hogy bárkit meggyőzzön. Mi
több, Belt időközben azt is kikísérletezte, hogyan lehet
lepolarizálni, vagyis megszüntetni, elrontani az elektromos kezelés
hatását.
Belt elméletét ismertetve, Hughes szóbahozza a Linn cég ismert
teóriáját, miszerint a lehallgatószobából száműzni kell a fölösleges
hangsugárzókat, sőt, a telefonkészüléket is. Ezek az átalakítók (mert
hiszen a telefonkagylóban is átalakítók vannak!) elrontják a
hangminőséget, ugyanis akusztikailag csatolásba kerülnek a zenét
szolgáltató hangsugárzóval. Belt véleménye szerint a Linn a helyes
irányban tapogatódzott, csak éppen hibásan magyarázta a jelenséget.
Nem akusztikai, hanem elektromágneses effektusról van szó:
készülékeink megérzik az idegen elekromágneses erőteret, s emiatt
romlik a hangminőségük.
Eddig azokról a készülékekről beszéltünk, amelyekkel a hifit
előállítjuk. Ámde nemcsak ezeknek van káros elektromos terük. Az
összes elektromos berendezés gyanús, különösen a csatlakozózsinórjuk,
nemkülönben a hálózati konnektorok. Az egyik legkellemetlenebb
zavarforrás a tévé a maga képernyőjével; érdemes elgondolkodni rajta,
hogy sok ember számítógép-képernyők közvetlen közelében tölti a teljes
munkaidejét, és aztán nem tudja, mitől olyan ingerült, mitől olyan
zaklatott... Egyébiránt: bármely közönséges tárgynak is lehet saját
elektromos tere. A kárpittal bevont bútor és ajtó, a lakkozott
felületek egyaránt feltöltődnek. És ilyen felületek bőven akadnak
nemcsak a lakószobában, hanem (hogy a zenénél maradjunk) például a
koncertteremben is. Nemkülönben a munkahelyeken, a kórházakban, s
egyáltalán: bárhol, ahol emberek élnek és tevékenykednek.
Hogy honnan származik az energia, amely a tárgyakat elektromosan
feltölti? Belt szerint a hálózati feszültség "szivárgásából", amely
ionizálja a levegőt. Ezáltal a különféle vezetőképes felületek körül
feszültség, valóságos komplex áramkör képződik, s ez interferál az őt
létrehozó szórt elektromos térrel.
Ezek után nem meglepő, hogy a battériák (elemek) is bele tudnak
szólni a zenénkbe. Meglepő viszont, hogy - és ez Belt legérdekesebb
felfedezése -, hogy ha ezeket az elemeket megfelelőképpen alkalmazzák,
akkor a hatásuk megfordul, és nem rontanak, hanem javítanak a
hangképen! Csak meg kell keresni a lakásban a "stratégiai pontokat",
tehát azokat a helyeket, ahol a zavaró tér a legerősebb, és mindenütt
el kell helyezni egy battériából gyártott "csapdát". Hughes szerint
Belt-nek ehhez olyan érzéke van, mint valamiféle varázsvesszős
embernek...
Hughes azzal fejezi be, hogy még a felét sem mondta el annak, amit
Belűtől tanult. Keith Howard pedig, a HFA szerkesztője, egy rövid
utószót fűz a cikkhez: "Kezdetben én is ugyanannyira szkeptikus
voltam, mint bárki más, évekig nem voltam hajlandó tudomást venni
Peter Beltről, de most már kinyílt a szemem. Másoké, semmi kétség,
továbbra is zárva marad."
Novemberben Howard visszatér Peter Belt bűvészmutatványaira.
Elmondja, hogy azóta többször is összejött a varázsvesszős emberrel,
és két ízben is felkérte őt: tartson demonstrációt a Hi-Fi Answers
saját bemutatótermében. A második szeánszon jelen volt a világ
legcinikusabb embere: a lap kiadója, aki ekkor már elolvasta nemcsak
az éppen nyomdába adott októberi, hanem a még csak kéziratban lévő
decemberi cikket is, és a hideg verejték ütött ki tőlük a homlokán.
Nos, hitetlenekből lesznek a legjobb jezsuiták: a demonstráció után a
kiadó hazament, elkezdett kísérletezni a hifiberendezésével - és azóta
is lelkesen polarizál...
A decemberi lapszámban Hughes újra visszatér Beltre és a
polarizálásra. Ekkor már egészen hajmeresztő ötletekkel áll elő,
olyanokkal, amelyeket első nekifutásra, tehát még októberben nem mert
volna leírni. (Ugyanebből az okból mi most sem merjük.) Azt állítja,
egyebek között, hogy az egyik fő zavarforrás az épületek
vízvezetékrendszere, abból kifolyólag (vagy lefolyólag?), hogy a
vízcsövek általában párhuzamosan futnak az elektromos hálózattal, s
többnyire közel is vannak hozzá, miáltal a vízhálózat elektromosan
feltöltődik. Külön figyelmet érdemel, hogy a hideg-, illetve
melegvízrendszer más-más potenciállal rendelkezik. De a vízrendszert
is polarizálni lehet, miáltal megintcsak javul a High Fidelitynk. Belt
közben újabb csodaszert hozott forgalomba: a Töltéscsapdát ("Charge
Trap"), amelyen egy arasznyi, erősen és permanensen polarizált
polipropilén cső értendő. (Tehát már nem tartalmaz battériát.) Ezeket
a csöveket a lakás "stratégiai pontjain" kell elhelyezni, és akkor
megszabadítjuk a hifi-berendezésünket (és jómagunkat) a káros
erőterektől......
VARÁZSPÁLCA NÉLKÜL
Idei első (4.) kötetünk lapszemléjében részletesen írtunk a
"varázsvesszős emberről", Peter W. Beltről és az ő (elektrét)
csodaszereiről: a Polarizátorról, valamint az ecsetről, a kenőolajról,
a műanyagdarabkákról stb. amelyekkel csökkenteni lehet a lakásban
uralkodó káros elektromos tereket, miáltal szebben fog szólni a zene
(avagy; ha a hatás nem elektroakusztikai, hanem fitológiai: a zene nem
változik, de mi szebbnek halljuk - végül is ez egyremegy): Ugyanabban
a kötetünkben beszámoltunk néhány saját kísérletünkről, amelyet Belt
teóriája inspirált; már e primitív próbálkozások eredménye is
igazolta, hogy a varázsvesszős ember tényleg "tud valamit", ami nincs
benne a fizikatankönyvben. A Hi-Fi Answers júniusi számában Jimmy
Hughes újabb, terjedelmes cikket közöl a PWB-jelenségről. Írását
annyira fontosnak tartjuk, hogy némiképp rövidítve ugyan, de pontos
fordításban adjuk. Nem mindennapi olvasmány!
Nyolc hónapja már; hogy a PWB-jelenségről írt első cikkem
megjelent az 1987 októberi kiadásban. Előrelátható volt, hogy heves
ellenérzést fog provokálni az Egyesült Királyság határain belül, de
azon kívül is. A vita bizonyára sokkal dühödtebb is lesz még;
mindazonáltal úgy érzem, hogy a köztudatban máris alapos változást
sikerült előidéznünk. A környezeti ártalmak mind több embert
fenyegetnek, s ha lassacskán is, de követi ezt az a felismerés, hogy
az elektromágneses terek káros hatással lehetnek az emberi
szervezetre. Témánk immár nem holmi mellékes ügy, hanem olyan
elképzelés; amelynek végre eljött az ideje.
Hogy ebből a szempontból mekkora jelentőséget tulajdonítsunk Peter
Belt személyének, erről majd a történelemkönyvekben fognak dönteni; az
én véleményem szerint egyedül ő volt az, akinek sikerült megoldania a
problémát. Igazság szerint, persze, sokan kategorikusan tagadják, hogy
itt egyáltalán volna valamiféle probléma. Ha nekik van igazuk, PWB
elmélete automatikusan értéktelenné válik, hiszen valamely problémát
csak akkor lehet megoldani, ha létezik. Jelen cikkben éppen azzal
szeretném demonstrálni a lakókörnyezetünket szennyező elektromágneses
terek létezését, hogy elmondom, hogyan lehet közömbösíteni őket.
Aki olvasta előző cikkemet PWB-ről, emlékezni fog rá, amit akkor
írtam: érzékszerveink közül hallásunk a legtökéletesebb, amennyiben
detektálni képes az elektromos töltésnek egészen enyhe változását is -
amelyről Peter Belt beszél. Szenzitív személyek más módon is érzékelni
tudják ezt a változást. Peter Belt például képes erre, és
tapasztalataim gyarapodtával, rutint szerezve, magam is egyre inkább
felfigyelek e változásokra. A legjobb példa erre az érzékenységre az a
képesség, amellyel közvetlenül is meg lehet érezni az elektromos
készülékek hálózati csatlakozózsinórjának polaritásváltozását. (Erről
a fajta polaritásról "Forró drót" címmel írtunk a Hifi Mozaik 5.
kötetében. - A szerk.) Peter ezt mintegy az ujjaival érzi; jómagam
mint valamiféle "nyomást" érzékelem a fülemben. Nagyobb rutinnal és
több önbizalommal valószínűleg a legtöbb ember képes lehetne rá, hogy
megérezze az elektromos töltés ilyetén változását.
Ismét csak, ha olvastad előző cikkemet; tudni fogod, hogy a PWB
Electronics cég piacra dobott egy egész sereg olyan eszközt, amellyel
manipulálni lehet az épületen belül uralkodó töltést. Arra bizonyára
nem gondoltál, hogy ezt a káros töltést egészen egyszerű eszközökkel
is befolyásolni 1ehet: karton- vagy papírdarabkákkal és rövid
dróthuzalokkal. Amiről alább írni szándékozom, többnyire gyors és
olcsó eljárás - de ne becsüld le őket! Hatásuk igen jelentékeny lehet,
még akkor is, ha már eddig is alkalmaztál bolti PWB-eszközöket. Így
hát készülj fel néhány kísérletre, amellyel manipulálni lehet a
lakásodban uralkodó elektromos töltést.
Válassz ki egy LP-t vagy CD-t - lehetőleg széles frekvenciasávút,
nagy dinamikájút -, merülj el a hangjában. Figyeld, könnyen tudod-e
követni a zenei vonulatokat; kérdezz rá a sztereofóniára; hogy vajon
kellemes-e a hang; nem válik-e kényelmetlenül hangossá a
fortisszimókban; nem érzed-e zavarosnak, bummogónak, fókuszon
kívülinek és így tovább.
Most pedig nézz körül a szobádban. Rend van-e? Avagy könyvek,
lemezek, CD-k, újságok hevernek szanaszéjjel? Hány távvezérlő van a
szobádban? Olyan órát viselsz-e, amely elemmel működik? Vannak-e
egyéb, elemmel működő jószágok a szobában: órák, tűtisztító, kamera,
játékszer és hasonló? Nincs véletlenül a hangsugárzók közelében
olyasmi, ami egyébként nem szokott ott lenni: egy köteg LP, egy szék,
egy nagyobbfajta gyermekjáték, esetleg egy cserepes növény vagy egy
asztalka? És mi a helyzet azokkal a tárgyakkal, amelyekben hangszóró
van: hordozható rádió, kazettás magnó, Walkman-sztereó fejhallgatóval
és így tovább? Csak nézz körül és regisztráld őket. És most fel:
csinálj rendet! Vigyél ki minden elemmel működő eszközt is a szobából
(egyelőre; később majd megmondom, hogyan lehet semlegesíteni őket).
Ezek után játszd le újra ugyanazt a zenei részletet, ugyanabban a
szabályzóállásban.
Hogy mekkora különbséget fogsz hallani, az természetesen attól
függ, mekkora volt a rendetlenség, illetve hogy voltak-e a szobában
elemes jószágok. De még ha a szobádban tökéletes rend uralkodott is,
és az egyetlen elemes készülék a karórád, észlelned kell, hogy jobban
szól a zene, ha az órát kiviszed a szobából. Ha a szobád meglehetősen
rendetlen volt, s telis-tele elemes szerkezetekkel, akkor
előfordulhat, hogy amikor leülsz, és újra hallgatod a zenét,
elbizonytalanodsz, hogy vajon tényleg jobban szól-e. Ez amiatt van,
hogy sok idő telt el a két meghallgatás között. Ha így van, figyelj
jól, és hozz vissza a szobába csak egyetlen elemmel működő eszközt
(távvezérlő, kamera, óra). Hallani fogod, hogy a hangminőség romlik.
Hordozd körül pillantásodat újra a szobában, de ezúttal az olyan
tárgyakra figyelj, amilyen a tv-állvány, a nagyméretű szekrény, a
székek, a heverő. Többségük négy lábon áll, és ez nem jó dolog,
legalábbis a körülöttük felépülő elektromos töltés szempontjából. PWB
azt állítja, hogy ezt a töltésmintázatot megtörheted azáltal, hogy
egyszerűen csak bedugsz egy vékony papír- vagy kartonlapot a
szótanforgó tárgy egyik lába alá. Ha így jársz el, némiképp csökkenni
fog a töltés, s ennek következtében javul a hangkép. Tudom én, hogy ez
túl szépnek látszik ahhoz, hogysem igaz legyen, de csak próbáld ki.
Tégy egy kis darab papírt a heverő, a tv-állvány, a bárszekrény stb.
egyik lába alá, és ha módod van rá, tedd ugyanezt az erősítőddel,
CD-játszóddal és a többi készülékeddel is. Azt fogod tapasztalni, hogy
a hangminőség megjavul, és nem is akármennyire: élesebbé, tisztábbá
válik, kevésbé harsány, kevesbé bummogó. Meg hangosabb is lesz
valamelyest.
Folytatva ezt a gondolatmenetet: bizonyára észrevetted, hogy a
hifi-készülékekben a csavarok többnyire négyesével sorakoznak. A
hangszórók általában négy csavarral vannak felerősítve, a legtöbb
erősítő, tuner és CD játszó tetőlapja úgyszintén. Ezen úgy lehet
segítem, hogy vagy eltávolítod az egyik csavart, vagy pedig - ha ezt
nem lehet megtenni, például mert a hangszóró nem simulna szorosan a
dobozához - tégy egy megfelelő nagyságú alátétet a négy csavar egyike
alá. Ha a négy csavar alatt már eleve alátétek vannak, távolítsd el az
egyik alátétet. (Ideális kísérleti eszköz a Heybrook HB1 hangsugárzó.
Mind a három nyílását - a mély- és a magashangszóró illetve hátul a
keresztváltó - 4-4 csavarral zárták le. Az alátétek száma is 4-4,
kivéve a magassugárzónál, mert ott egy alátét sincs. - A szerk.) Ismét
azt fogod tapasztalni, hogy a hangkép élesebb, tisztább, részletezőbb.
A négylábú hangsugárzóállványokat, a maguk négy tüskéjével, úgy lehet
manipulálni, hogy pénzdarabot dugunk az egyik tüske alá. Ezzel ugyan
rontjuk a rendszer stabilitását, mindazonáltal a hangkép most is
javulni fog.
Könyvek, magazinok, újságok, hanglemezek - mind igen magasfokú
töltést hordoznak, s az kedvezőtlenül reagál arra a szórt energiára,
amely a hálózatból árad. Ezeket a tárgyakat is manipulálhatod, oly
módon, hogy mindegyikbe beledugsz egy papírlapot: azonos méretűt, de
kisebb is megfelel. Ez az eljárás is az előbbi, páros/páratlan
rendszernek a variációja. A páros számú lap közé bedugott papírlap (a
könyvek-újságok technikai okból általában páros számú lapot
tartalmaznak a szerk.) megváltoztatja a töltés előjelét. Bármily
hihetetlen, próbáld ki! Rá fogsz jönni, mennyire hatékony ez az
eljárás. Különösen, ha nagy gyűjteményed van könyvekből vagy
hanglemezekből.
Arra is ügyelj, hogy minden polcon páratlan számú könyv, hanglemez
vagy CD sorakozzon. Az én CD-tartó állványom polcai páros számú
korongot fogadnak be; hogy ne veszítsék helyet, telerakom ugyan a
polcokat, de mindegyiket kiegészítem egy CD-tok méretű papírlappal. Ez
a módszer is működik, biztosítalak.
Elemeket a PWB polarizátorral és/vagy a fekete műanyag fóliákkal
lehet kezelni, de hatékonyan semlegesítheted őket azáltal is, hogy
közönséges ragasztószalagot tekersz körbe rajtuk - pontosan másfél
menetet. Apró gombelemeket nehéz így kezelni, de a legtöbb
szárazelemmel menni fog a dolog. Az összes elemet kezelni kell, ha
semlegesíteni akarod kellemetlen hatásukat.
A modern otthon tele van elektromos holmikkal, a televíziótól és
rádiótól kezdve a mosógépekig, a mikrohullámú sütőkig, hűtőgépekig,
kenyérpirítókig, hajszárítókig, porszívókig és így tovább. Ha
összehasonlítod ezt az állapotot, amely a mai lakások többségét
jellemzi; mondjuk a 40 év előttivel, rájössz, mennyire befonja
életünket az elektromosság. A legtöbb audiofil tudja, hogy a
tv-készülék, ha ugyanabban a szobában tartjuk, rontja a hangminőséget
igaz, ezt általában (tévesen) annak tudják be, hogy a tv-készülékben
is hangszóró van, és az akusztikusan zavarhatja a hangsugárzóinkat.
Pedig van egy nagyon egyszerű eljárás, amellyel csökkenteni lehet a
tv-készülék kellemetlen hatását, s minden olyan háztartási készülékét
is, amelyet éppen nem használunk.
Ez az eljárás csak akkor működik, ha a szótanforgó készüléknek
kihúzzuk a hálózati csatlakozóját; tv-készülékkel ezt főleg akkor
tesszük meg, ha nagyon oda akarunk figyelni a zenére. Végy egy darab
vékony, szigetelt drótot; úgy 15-20 centi hosszút, és köss
matrózcsomót* (* Reef knot. A szótár szerint takácscsomó - ámde a
takácscsomó nem ilyen. A Hi-Fi Answerből átvett kép a hajózásban
használatos dupla, nyolcas alakú csomót ábrázolja. A hurok
életnagyságú; a csomót szorosan meg kell húzni.) a közepére, miáltal
egy kis hurkot kapsz. Tisztítsd le a szigetelést a két végén, erősíts
rá krokodil-csipeszeket (vagy - hangsugárzó semlegesítésére -
banándugókat). Ezután egyszerűen kapcsold rá a villásdugóra, vagyis
zárd vele rövidre a fázist és a nullát. Akkor kapod a legjobb
eredményt, ha a készülék hálózati kapcsolófát bekapcsolt állapotában
hagyod - de egyébként is működik a módszer.
Egész készleteket csinálhatsz ilyen rövidrezáró hurkokból, rövidre
zárva minden hálózatról működő készüléket, ha éppen használaton kívül
vannak: a tv-készüléket, a mosógépet, a porszívót és a többit. Azt
javaslom, hogy a krokodil-csipeszeket mindig egyvonalba állítsd a
villásdugó ágaival, nem mintha múlna rajta valami, de megakadályozza,
hogy véletlenül bedugd a hálózatba a rövidre zárt villásdugót. Ha
vannak extra hangsugárzóid a házban - kritikusoknak gyakran 30-40
párat kell tárolniuk, amikor hangsugárzó-revűt rendeznek -, minden
egyes dobozt rövidre kell zárni, hurkot erősítve a termináljai közé.
Teljesen mindegy, benn vannak-e a hangsugárzók a zenehallgató
szobában, és az sem számít, be vannak-e csomagolva a kartondobozukba.
Elég, ha benn vannak a lakásban: a hangsugárzók okozta káros
töltés-növekedést mindenképpen meg lehet hallani. Ha ezt megértetted,
azt is meg fogod érteni, hogy a "single speaker" bemutatótermek
(amelyekben mindig csak egyetlen pár hangsugárzót hoznak be a
lehallgatószobába, a Linn cég ideológiája szerint - a szerk.) miért
hoztak csupán félsikert. Csökkentették ugyan a bajt, de nem szüntették
meg.
Az egyetlen módszer tehát: 4mm átmérőjű drótból készült
rövidrezáró hurok, matrózcsomóval, minden egyes használaton kívüli
hangsugárzó plusz és mínusz pólusai között. Ha csupán rövidre zárod a
terminálokat, keveset nyersz, kevesebbet, mint mmatrózcsomóval. És
miért matrózcsomó? Peter Beit szerint ez megváltoztatja a töltés
polaritását, s ezáltal enyhíti a káros hatást. Matrózcsomót köthetsz,
ha akarsz, a hálózati csatlakozókábelekre és az "interconnect"
kábelekre is, mégpedig kétféleképpen. Vagy összefogsz két
hálózatizsinórt például az erősítőét és a Lemezjátszóét), úgy kötöd
őket, hogy matrózcsomót formáljanak, s ezután dugod őket a
konnektorba. Vagy pedig mindegyikre külön-külön kötöd a csomót.
További változat a matrózcsomóra: végy két vékony
zománcszigetelésű vezetéket (amilyennel a transzformátorokat
tekercselik), köss a kettő közé páratlan számú matrózcsomót, lazítsd
meg hangsugárzódban a dohogó és a csipogó legfelső csavarját, kösd
közéjük a drótot, húzd meg újra a csavarokat. Meg fogsz lepődni,
mennyivel jobban fog szólni a hangsugárzód: tisztábban, fókuszóltabban
és valamivel hangosabban is Másik ötlet: erősíts krokodil-csipeszt a
drót két végére, csíptesd az egyiket (mondjuk) a lemezjátszó árnyékolt
hálózati kábelére, a másikat, pedig az erősítőére. Minél több a dróton
a matrózcsomó, annál jobban működik, de mindig csak páratlan számú
legyen.
Még mindig a páros/páratlan játék: ideje mondanunk valamit a
hárompontos alátámasztás előnyeiről a négypontossal szemen. A legtöbb
erősítőnek, lemezjátszónak, CD játszónak, tunernek, kazettás decknek
stb. négy lába van, és ez nem ideális. A hárompontos felfüggesztés
csaknem mindig jobb eredményt ad, gyakran meglepően jobbat:
Mindazonáltal, a négy ponton alátámasztott rendszert is kezelni lehet,
miáltal jobban szólhat bármiféle hárompontosnál - habár ehhez már
speciális PWB-eszköz szükségeltetik. Ha megfelelőképpen kezelik, a
négypontos alátámasztás a jobb; egyébként a hárompontos felülmúlja. Az
a lényeg, hogy a háromkontra-négynek itt sincs semmi köze semmiféle
stablitáshoz vagy merevséghez. Minél inkább belegondolok, annál inkább
meggyőződésemmé válik, hogy a régi Szilárdság/Stablitás elmélet
alapjaiban hibás; és hogy a probléma mindig is elektromos jellegű
volt, nem pedig akusztikai.
(Jimmy Hughes ezután még az újabb keletű PWB-eszközökről, illetve
a régebbi eszközök javított változatairól szól. Egyebek között
elmeséli, hogy PWB forgalomba hozott egy hangszedőt. Pontosabban:
fogott egy olcsó Audio-Technica AT95E-t, elvarázsolta - és lám, a
húszfontos kis mágneses pickup most a legdrágább MC-típusokkal is
állja a versenyt. Hasonlóképpen, a varázsvesszős ember egy CD játszót
is "polarizált". Szándékosan a lehető leggyatrábbat választotta, egy
100 fontos bóvlit - és ez a gép most állítólag jobban szól, mint
bármely középkategóriájú készülék. Az újságíró ezzel zárja
Peter munkásságában az a leglényegesebb, hogy az egészségüggyel,
az ember jó közérzetével függ össze. Élünk, dolgozunk, utazunk olyan
körülmények között, amelyek egyre ellenségesebbek számunkra; és az
elektromosság rohamos elterjedésével egyre nő a bennünket körülvevő
elektromágneses mező intenzitása. Már a múltkor is azzal fejeztem be
cikkemet, amit Peter mondott első találkozásunkkor: "Felfedezésem meg
fogja változtatni egész életvitelünket." És ez az igazság, se több, se
kevesebb. Elismerjük-e most, vagy megvárjuk, amíg rákényszerülünk?*
Plusz 1 fő?
(A szerkesztő tollából
Bármennyire kételkedtem is benne: a Páros/Páratlan szabály valóban
működik, fittyet hányva a fizikatankönyvnek. Hát ilyesmivel sem
találkoztam még, mióta kétágú vagyok!...
Ez a szólásmondás egyébként nem tükrözi híven a valóságot, mert az
embernek a két lábán kívül két karja is van, s eszerint legalább
négyágúnak minősül. (Ízetlen megjegyzéseket kéretik mellőzni!)
És ekkor belémnyilallott valami. A négy: páros szám. Lehet, hogy
emiatt egy olyan elektromos tér épül fel az élő test körül, amely
éppannyira zavaró, mint a négy ponton alátámasztott élettelen tárgyak
elektromos tere?!
Lássuk csak: évekkel ezelőtt divatúan volt egy babona: az emberek
rézkarikát hordtak a bal csuklójukon, mint a zulukafferek, s azt
állították, hogy ez a "mágneses karkötő" jót tesz az egészségüknek
(például megelőzi a reumát stb. stb.). Lehet, hogy a sarlatánok
ösztönösen ráhibáztak a PWB-effektusra: a rézkarkötő nem a reumát
előzte meg, hanem az elektromos teret blokkolta egyik végtagunk körül,
s ezáltal páratlanná alakította azt, ami eddig páros volt?!
Nosza, karkötőt készítettem két milliméter átmérőjű rézdrótból
(úgy 6-7 menetet tekercseltem - itt alighanem mindegy, hogy páros-e
avagy páratlan), és figyelni kezdtem, változik-e a hangkép, ha a
karkötőt felhúzom a csuklómra. Azt tapasztaltam, hogy bizony változik,
s nem is kevéssé! És ami a legérdekesebb: az Effektust nemcsak akkor
észleltem, ha én magam húztam fel a karkötőt, hanem akkor is, ha bárki
más vette fel a közelemben! És megfordítva: ha rajtam volt a karkötő,
vendégeim is ugyanazt hallották, amit én!
Nevezetesen - ...nem, nem mondom el, mert akkor Te is ezt fogod
hallani. Inkább próbáld ki magad. Annál is inkább, mert ami engem
illet, én néhány napi hallgatózás után elbizonytalanodtam. Nem mintha
nem hallottam volna az Effektust továbbra is - csak éppen most már nem
esküdtem volna meg rá, hogy valóban javít a hangképen. Az is lehet,
hogy ront rajta. Aminek a Páros/Páratlan szabály értelmében az volna a
magyarázata, hogy az emberi állat voltaképpen nem négy-, hanem ötágú.
Az ötödik a feje. Ha az öt elágazás közül az egyiket "blokkoljuk",
négy marad. És a négy páros szám! (A rézkarika helyett egyébként a
közönséges fémszíjas karóra is beválik, csak nem annyira effektív. A
kísérlethez az elemet előbb szedjük ki belőle!)
Nos, óhajt valaki hozzászólni ehhez az élettani dilemmához,
miszerint a körülöttünk felépülő elektromos "töltés" szempontjából
négy-, avagy ötágúak vagyunk-e? Plusz 1 fő? Mínusz 1 fő?
Fő a fejünk.[ Szerkesztve ]
-
#50207
blattida
nagyúr
MasterMark
#50204
blattida
nagyúr
válasz
MasterMark
#50204
üzenetére
Senki nem írta azt, hogy a javításnak vagy helyesbítésnek nincs helye.
Itt az egyetlen gond (az érdembeli válasz hiánya mellett) a stílus volt, mely, mint tudjuk, az ember maga.Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||
-
-
#07400704
törölt tag
Találtam még egy potenciális jelöltet erősítő fronton, véleményeznétek, hogy tudomásotok szerint milyen vétel lenne a Rotel RA-11-hez képest?
-
DDL
őstag
Nem ez volt az első "bakelitezés" amikor már szóltam. Itt szakadt el a cérna. A hangnemért elnézést kérhetnék (de nem fogok
), de azért semmiképpen, mert egyes szakmai kérdésekben a kompromisszumra való hajlandóságom alacsony.
Azért, hogy miattam többen ne forduljanak el ettől a fórumtól még véletlenül sem, befejezem "áldásos" (átkozott?) tevékenységemet eme fórumon is.Az összes beírásom néhány nap alatt (amilyen gyorsasággal megy itt néha az értelmetlen szófosás
) a feledés homályába vész majd.További jó fórumozást! Csóközön...
Üdv: DDL
Messziről jött ember azt mond amit akar. http://logout.hu/blog/ddl/index.html
-
#71562240
törölt tag
válasz
#03969024
#50216
üzenetére
Emlegettem is a damaszkuszi utat, de ne lőjük le a poént, - ha lépett is visszább valamitől DL, nagyon nem mindegy hogy mitől igen, és mitől nem. Itt most elsősorban az az érdekes, hogy az említett hatások léteznek-e, márpedig a létezésük hirdetésétől senki sem lépett vissza, tehát a misztikum jelzőt ezzel így nem valós összekapcsolni! A belti hatások létezésétől sosem visszakozott DL (és mások se), pálfordulás legfeljebb annak kapcsán történt, amit már a most idézett cikk végén is pedzeget, azazhogy mely eszközök mely hatásai pozitívak vagy negatívak vagy ízlés szerintiek illetve változóak a hangminőség illetve a közérzet vonatkozásában. No, csak-csak lelőttem a poént.
Lényeg a lényeg, te a magad nevében mondhatod, hogy misztikum, csak ne hivatkozz DL-re, mert ő sosem visszakozott e téren, ő sosem mondta, mondaná, éppen ellenkezőleg, halálos ágyán is azt fogja kiáltani: Nem misztikum!
(Mielőtt bárki fogalmatlan belekötne: értelemszerűen, amikor DL az ominózus írásokban misztikumot emleget, az csak stilisztikai eszköz.) -
#03969024
törölt tag
válasz
#71562240
#50217
üzenetére
Rendben, talán túl egyszerűen fogalmaztam, s ezért lett félreérthető... Igen, számomra "misztikum", nekem "sok" ez a kence-ficézés, rajzolgatás, ragasztgatás és egyebek... De persze kipróbálható, ha valakinek van kedve... A magánvéleményem, hogy ez nagyon is jó üzlet lehetett annakidején. De nem merülnék jobban bele, annál is inkább, mert majd jön blattida, hogy még mindig "fehérvári" a szívem...
(Mondjuk elég szomorú, hogy igencsak kevés visszajelzés érkezett eddig az előző témákban...)
-
#71562240
törölt tag
válasz
#03969024
#50219
üzenetére
Kicsit nagyobb pezsgést reméltem, de mintha már kezdene mozgolódni-mocorogni a közvélemény, ahogy haladunk egyre beljebb a "misztikumban".
És hát az üzleti oldala az ilyesminek is nyilvánvaló tud lenni, persze. De a kenyér is üzlet, attól még általában igaz.Egy forint a meleg lángos,
kikapott a ... Videoton![ Szerkesztve ]
-
#71562240
törölt tag
válasz
Lompos48
#50221
üzenetére
Lesz is még hasonló bőven, még cifrább is...
Az a baj (mármint a mérnökök számára), hogy sokan sok helyen hallották már a hatásokat - vakteszten is! Magam is végigpróbáltam már anno mindent, amihez nem kellett drága cuccokat vásárolni. Aztán az megint más kérdés, hogy adott hatás mennyi hajcihőt ér meg, de hatás van! - mondjuk "mi". -
#50226
Speeedfire
nagyúr
Speeedfire
nagyúr
Újabban egyre többször előjön, hogy a rotel ra-945 erősítőt cseréném egy másikra. Nagyon szépen és tisztán szól, de a gainclone-hoz képest, mintha kevésbé zenélne. (Hozzá kell tennem, hogy új helyre költöztem, sokkal nagyobb a tér is, kábelek is cserélve lettek.)
Mit ajánlanátok 60k-ig bezárólag?
Megszerettem a távirányítót, így ez igény lenne a továbbiakban is.
A lánc:
wharfedale diamond 8.4
rotel ra-945
VDH CS122
VDH combination
toccata dac[ Szerkesztve ]
Fotóim https://fb.com/toth.szabolcs.art || IG: http://instagram.com/_tothszabolcs_ || Weblapom http://szabolcs-toth.com
-
#50227
bajnokpityu
félisten
Speeedfire
#50226
bajnokpityu
félisten
válasz
Speeedfire
#50226
üzenetére
toccatat kéne inkább upgradelni,először, sztem.
eladók: Hifiman HE560V3, Topping DX3PRO+ DX7PRO
-
#50228
Speeedfire
nagyúr
bajnokpityu
#50227
Speeedfire
nagyúr
válasz
bajnokpityu
#50227
üzenetére
Attól még a gainclone jobban zenél.
Nem releváns jelenleg a dac.Fotóim https://fb.com/toth.szabolcs.art || IG: http://instagram.com/_tothszabolcs_ || Weblapom http://szabolcs-toth.com
-
#50229
bajnokpityu
félisten
Speeedfire
#50228
bajnokpityu
félisten
válasz
Speeedfire
#50228
üzenetére
az is lehet, h jobban elfedi a gainclone a hibákat.
eladók: Hifiman HE560V3, Topping DX3PRO+ DX7PRO
-
#50230
Speeedfire
nagyúr
bajnokpityu
#50229
Speeedfire
nagyúr
válasz
bajnokpityu
#50229
üzenetére
Inkább azt mondanám, hogy kissé mossa a zenét, viszont élvezhető és eleven az egész.
Engem ami a legjobban zavar, hogy az alsó tartomány teljesen lapos, mintha alig lenne "kraft" a rotelben. Közben a közép és a magas tartomány olyan gyönyörűen szól, hogy öröm hallgatni.
No offense, de tartok tőle a hivox mikor belenyúlt kicsit belepiszkált a frekvenicaátmenetbe is.Fotóim https://fb.com/toth.szabolcs.art || IG: http://instagram.com/_tothszabolcs_ || Weblapom http://szabolcs-toth.com
-
#50231
bajnokpityu
félisten
Speeedfire
#50230
bajnokpityu
félisten
válasz
Speeedfire
#50230
üzenetére
ok. a mi roteljeink tuning után bemelegedve elég jó méllyel bírtak, a 945ös is.
élvezetesség, elevenség az viszont jogos. és igen, valszeg belepiszkált a gyárilag nem túl jó frekimenetbe.eladók: Hifiman HE560V3, Topping DX3PRO+ DX7PRO
-
#50232
#07400704
törölt tag
bajnokpityu
#50231
#07400704
törölt tag
válasz
bajnokpityu
#50231
üzenetére
Ez a lapos, gyenge mély általánosságban igaz a Rotelekre, vagy az említett típusra?
-
#50233
bajnokpityu
félisten
#07400704
#50232
bajnokpityu
félisten
válasz
#07400704
#50232
üzenetére
Te az új 01...06 szériára vágysz.
a 8xx és a 9xx széria utódja a 15xx. Kapcsolásuk nem publikus, de úgy tudom semmi köze a két szériának egymsához.A 8xx széria gyárilag vékonka volt, igen, a 9xx annyira nem. Hivoxosítás után meg mindkettő nagyjából ugyanazt érte el, egy korrekt kiegyensúlyozott tónust.
eladók: Hifiman HE560V3, Topping DX3PRO+ DX7PRO
-
#50234
#07400704
törölt tag
bajnokpityu
#50233
#07400704
törölt tag
válasz
bajnokpityu
#50233
üzenetére
Igen, én az RA-11-el szemezek, amíg le nem kések róla
-
#50235
Speeedfire
nagyúr
bajnokpityu
#50231
Speeedfire
nagyúr
válasz
bajnokpityu
#50231
üzenetére
Itt is van mély, csak mintha kicsit lomha lenne és erőtlen (ezt nem tudom jobban megfogalmazni).
Az tény, hogy a bemelegedés kell neki 15-30 perc, utána még tisztább lesz a hangkép.
Az, hogy gyárilag nem volt túl jó a frekvenciaátmenet nem biztos, hogy rossz. Lehet pont az én dobozaimmal szépen szólt volna.
Kérdeztem már tőlük, hogy mit változtattak rajta, de a mai napig nem kaptam rá választ.Neked van tipped, hogy mi lehet az utódja ennek az erősítőnek?
Fotóim https://fb.com/toth.szabolcs.art || IG: http://instagram.com/_tothszabolcs_ || Weblapom http://szabolcs-toth.com
-
#50236
BigBlackDog
veterán
BigBlackDog
veterán
A Dunaudio Evergreen A31-ről mi a véleményetek? Valakinek van ezzel az erősítővel tapasztalata?
-
Ear001
addikt
Nem értem. Bakelit az szakmaiatlan gagyi, a lemez meg nem? Miért? Lemez formája van a lemeznek? Egyáltalán nem. És a CD lemeznek? Annak sem. Nem is értem, ezért nincs ilyen primadonnáskodás. A bakelitet még értem is, mert a korai Lp-k anyaga olyan kemény és sprőd, mint a bakelittapintásra tök hasonló, nem csodálom, hogy a kevés vegyipari ismerettel rendelkező lemezhallgató rámondta. És jól tette.
-
#50238
Ear001
addikt
Speeedfire
#50230
Ear001
addikt
válasz
Speeedfire
#50230
üzenetére
Cserélj drótokat.
-
#50239
Speeedfire
nagyúr
Ear001
#50238
Speeedfire
nagyúr
válasz
Ear001
#50238
üzenetére
Na de mire, meg melyiket?
Már azon is agyalok, hogy szétbombázom az erősítőt, hátha valami jó sül ki belőle. Csak előtte még meg kell tanulnom oroszul.
Fotóim https://fb.com/toth.szabolcs.art || IG: http://instagram.com/_tothszabolcs_ || Weblapom http://szabolcs-toth.com
-
Akos1994
aktív tag
válasz
Akos1994
#50141
üzenetére
Erre valaki esetleg?
Ear001: A CD lemezről eszembe jutott szegény magyar tanárom, aki mindig elmondta, hogy mekkora egy ordas nagy hülyeség a CD lemez szókapcsolat ugyanis így az ember tulajdonképpen kétszer mondja a lemez szót egymás után,mert ugye a CD is már magában Compact Disc
[ Szerkesztve ]
-
#50241
Ear001
addikt
Speeedfire
#50239
Ear001
addikt
válasz
Speeedfire
#50239
üzenetére
vdH-t -ami csak tetszik. Mondjuk Zu-ra, azokban van valami a vdH-k nyugodtságából, de nem döglöttek élettelenek, nem úgy működnek, mint egy nagy tollpaplan.
-
andorra
őstag
válasz
Ear001
#50237
üzenetére
A hanglemeznek, CD lemeznek a neve abból az érzéki csalódásból származik, hogy a legtöbb ember lemez alakúnak látja. Persze mi, hifi specialisták azért tudjuk, hogy nem lemez, hanem kocka, vagy hasáb alakú. A mikrobarázdás, vagy LP hasábot, nagyon is helyes bakelitnek nevezni, mert neonvilágítás mellett különösen annak látszik. Most nehogy valaki azzal jöjjön, hogy azt meg fénycsőnek kellene hívni és nem is neon, hanem higanygőz van benne !
-
Lompos48
nagyúr
-
#50247
#07400704
törölt tag
bajnokpityu
#50246
#07400704
törölt tag
válasz
bajnokpityu
#50246
üzenetére
Ja! ha kockás lenne nem lehetne becsukni
(nagyon jó példa!)
Mégis mindenki a négyzetrácsos füzetre asszociál, ahogy a bakelit kifejezés esetében is tudja mindenki, hogy a klasszikus hanglemezről van szó.[ Szerkesztve ]
-
#71562240
törölt tag
Deus ex machina v5.0 LE Anniversary Edition.
Ear: A hanglemez definitíve lemez alakú.
Bajnokpityu: Sok matektanár nem tudja, hogy a kockásfüzet nem hibás nyelvileg. A magyar nyelv eredendően a kockás szót használta a négyzetesre is, főleg a múltban. Mai példái: kockásfülű nyúl, pepita-kockás, kockásfüzet... Matematikailag nem szabatos a kockásfüzet, tehát matematika órán kerülendő, de (köz)nyelvileg "helyes".Összegzek: A bakelit a mikrobarázdás lemezre vonatkozólag argó, jassznyelv. Hátránya, hogy sokan szó szerint veszik, akik nem ismerik a hanglemez anyagösszetételét. Ez sokakat zavar.
Victor, a takarító
"Hát
) a feledés homályába vész majd.
Jajj, és ez nekem nem baj.
Új hozzászólás Aktív témák
VoidXs- Tudástár Parazitaeffektusok az áramkörben 1.
- Tudástár Melyik áram merre folyik a NYÁK földhálózatán?
- Tudástár Erősítők tápellátása
- Bemutató DSD: divatőrület vagy a zene új dimenziója?
- Bemutató Audio-gd Precision 2 erősítő teszt
Állásajánlatok
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen