Új hozzászólás Aktív témák

  • Bad Pritt

    nagyúr

    Mute

    Van ez a nevetséges erőlködés, amit a Cloverfield jelenség körül művelnek bizonyos körök: totálisan különböző filmekbe utólag beleerőltetnek olyan apróságokat, amik alapján össze lehet kötni a filmeket, így kvázi megpróbálva megteremteni annak a látszatát, hogy szerves egészet képeznek az alkotások. Nem igazán ügyes és végképp nem működőképes koncepció, ráadásul nevetséges is, hisz most jött Duncan Jones és az egyik legsablonosabb eszközzel olyan ügyesen helyezi el korábbi filmje, a Moon világában a Mute-ot, hogy az tényleg tapsot érdemel.
    Mielőtt még valaki ez alapján azt gondolná, hogy a Mute végre jó Netflix film lett, azt sajnos ki kell ábrándítsam: vannak pillanatai, de egészen hihetetlenül otrombán van felépítve, ilyen érdektelenséggel talán csak egy amatőr curling csapat edzéséről tudnának filmet forgatni. Egyszerűen mikor megkezdődik a film már prognosztizálhatjuk az unalmat: amish idézet, vízben lebegő test, vallásos mantra az első pár percben és ezt Clint Mansell amúgy remek zenéje sem tudja ellensúlyozni.
    Egyszerűen nem lehet izgulni a karakterekért, Alexander Skaarsgard néma főszereplője egyszerűen nem kap elég időt és teret, márpedig egy beszédképtelen karakterrel mindig többet kell foglalkozni, egyszerűen többet kell a képernyőn lennie, hogy ugyanannyira kibonthassák, mint egy beszélő másikat. Ehhez képest össze-vissza kapkodunk, próbáljuk megismerni őt is, Paul Rudd értelmetlenül összerakott PTSD-s alvilági zsoldosdoktor exkatona karakterét és még egy jó negyedórára egy harmadik karakter sötét bugyrait is megjárjuk, aminek egyszerűen semmi értelme, lógott a levegőben.
    Az egész világról nem tudunk meg semmit, rengeteg zárt térben látunk fura embereket, akik azért furák mert a jövőben vagyunk és a jövőben mindenki el van b*szva, de miért? Mi van a graffitikkel, az amcsi katonákkal, az alvilággal, a másik, tech-buzi alvilággal és a többivel? Nincs egységes arculata a világnak és ebben a díszlettervezők sarasak vastagon, pár érdekességtől eltekintve nem teremtették meg azt az illúziót, amit tavaly a BR2049 vagy pár hete az Altered Carbon csont nélkül hozott (a Moont meg már meg se említem, pedig abban maketteztek Jones-ék végig...).
    A színészek jók voltak amúgy, ahogy a Mansell zene is (egyszer még Nirvanát is belehallottam az egyik zongoradallamba, utána kell majd járni, hogy tudatos volt-e), de sajnos az egész történet, a cselekmény és a nevetséges csavarok a totális érdektelenségbe taszítják a filmet. Talán ha másfél óra lett volna kettő helyett... na majd az Outsider két hét múlva.

    #értékelés

    [ Módosította: Viszlát ]

    Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

Új hozzászólás Aktív témák