2019, Yokohama

18 év rendkívül hosszú idő. 18 év alatt megváltozik minden. Példának okáért 18 évvel ezelőtt a világ jókora része épp a Shenmue II megjelenését várta – ma pedig már a (jóindulattal számolva) 18. Yakuza-játék megjelenését ünnepeljük. Az előbbi – nyilván nem önmagában – lényegében csődbe vitte a Segát, az utóbbi pedig a cég egyik legnagyobb bevételi forrásává vált. A Ryu ga Gotoku Studio fejlesztési tempója egészen elképesztő, még akkor is, ha tudatában vagyunk annak, hogy meglehetősen tradicionális sorozatról van szó: bár a történelem és a részletek mindig változnak, a recept lényegesen sosem alakult át. Egészen eddig, hiszen a Like a Dragon megdöbbentően sokat újít: nem elég az új főhős és az új város, de vad akciójáték helyett most vad szerepjátékot kaptunk. Igen, szintlépéssel, körökre osztott csatákkal és váltogatható kasztokkal – pont úgy, mint egy Dragon Questben!

18 év rendkívül hosszú idő. 18 év alatt megváltozik minden. Példának okáért a fiatal yakuza, Ichiban Kasuga élete is felismerhetetlenné vált. A süvölvény, szinte apjaként szeretett klánvezetője kérésére magára vállal egy gyilkosságot, és 18 évre börtönbe vonul. A 42 évesen szabaduló Ichiban értetlenül nézi az okostelefonokat, megrökönyödik a robotporszívók láttán, de ebben az új világban is boldogan szaladna haza – de ez az otthon már nem létezik: klántársai fel sem akarják ismerni, egykori kollégái megpróbálják laposra verni, ráadásul kiderül, hogy a mindig elvhűnek tartott mestere időközben elárult mindent, ami a Tojo klánhoz kötötte, és átlépett a korábban gyűlölt ellenségként kezelt Omi Szövetségbe. Ichiban nem tudja, mihez kezdhetne Tokióban – így bizonyos fokig még jól is jön, hogy nem sokkal később egy yokohamai szeméttelepen találja magát, egy golyóütötte sebbel a mellkasában és egy hamis tízezressel a zsebében. A félholt alakot a helyi hajléktalanok fogadják be, és úgy néz ki, a jövő neki már csak sörösdoboz-gyűjtést és italautomaták körüli pénzkeresgélést tartogat.

Elárulom – hisz nem spoiler ez a jó 50 órás játék századik perce körül –, nem így van. Ichiban Kasuga tökéletes balszerencse-sorozatba kezd, és így igen hamar rejtélyek és bűncselekmények komplex hálójában találja magát. Először csak a Yokohamát uraló japán-kínai-koreai bűnszervezet-trió közt kell lavíroznia, aztán tényleg elromlanak a dolgok. Ahogy minden Yakuza-felvonásban, itt is lassú a felvezetés, és drámaiak az események – és most mintha még feljebb srófolták volna a feszültséget az írók. Gyilkosság, kínzás és prostitúció is bőven van a nagypolitika és a szervezett bűnözés találkozásában dagonyázó történetben – de legalább minden nagy árulásra jut egy igaz barát, minden, a múltból drámaian előtűnő karakter mellé pedig őrült és jobbára bizarr mellékküldetéseket kapunk.

[+]

Pár szó már esett Ichibanról, a Yakuza-széria új hőséről, az égnek álló hajú (egy fodrászbaleset eredménye, és nem divat-kiáltvány) lelkes fickóról, aki még középkorúan is adoniszi fizikummal veri laposra a rá törő gazfickókat. Noha a hét játék alatt nagyszerű karakterfejlődésen keresztülmenő Kazuma Kiryu ma már nyilván megkerülhetetlen ikon a rajongók számára, így sem volt nehéz átállni Ichibanra: a kissé kelekótya, a hosszú fogsága miatt kicsit maradi fickó is szimpatikus alak.

[+]

Yokohama, a Like a Dragon legfontosabb helyszíne (Kamurocho sem tűnt el azért, később vissza tudunk menni Ichiban otthonába) már nem szerepel ilyen egyértelműen jól. Szokás volt piszkálni a sorozatot ikonikus városrésznek aprósága miatt, de a tokiói piroslámpás negyed legalább teli volt tömve tartalommal – minden beugró, minden mellékutca, minden kanyar új kalandokat, boltokat, éttermeket, karaktereket, minijátékokat rejtett. Yokohamára kicsit kevesebb „interaktív épület” jut, maga a játéktér viszont sokkal, de sokkal nagyobb lett – ennek eredménye pedig egy kicsit üresebb játéktér. Jellemző, hogy az eddig alig használt taxik (értsd: teleport-állomások) most a 20. óra után állandó eszközömmé váltak.

[+]

Ezúttal nem a város tényleg ikonikus részét kaptuk meg: a Minato Mirai felhőkarcolóit, a vörös téglaépületeket és színes fényárban úszó óriáskereket csak az öböl szemközti oldaláról szemlélhetjük. A szeméttel teli Ooka folyó partján fekvő hajléktalan-telep mellett üres telkek, lecsúszott házak, és persze erotikával foglalkozó boltok sorakoznak. Északabbra egy menő sétálóutca, illetve a turistákkal teli kínai negyed már jobb helynek számítanak, a tengerpart melletti park pedig már kifejezetten jó hely – bár, mivel Yakuza-játékban vagyunk, természetesen ez is csüdig van Ichiban ellenségeivel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!