2019, Yokohama

18 év rendkívül hosszú idő. 18 év alatt megváltozik minden. Példának okáért 18 évvel ezelőtt a világ jókora része épp a Shenmue II megjelenését várta – ma pedig már a (jóindulattal számolva) 18. Yakuza-játék megjelenését ünnepeljük. Az előbbi – nyilván nem önmagában – lényegében csődbe vitte a Segát, az utóbbi pedig a cég egyik legnagyobb bevételi forrásává vált. A Ryu ga Gotoku Studio fejlesztési tempója egészen elképesztő, még akkor is, ha tudatában vagyunk annak, hogy meglehetősen tradicionális sorozatról van szó: bár a történelem és a részletek mindig változnak, a recept lényegesen sosem alakult át. Egészen eddig, hiszen a Like a Dragon megdöbbentően sokat újít: nem elég az új főhős és az új város, de vad akciójáték helyett most vad szerepjátékot kaptunk. Igen, szintlépéssel, körökre osztott csatákkal és váltogatható kasztokkal – pont úgy, mint egy Dragon Questben!

18 év rendkívül hosszú idő. 18 év alatt megváltozik minden. Példának okáért a fiatal yakuza, Ichiban Kasuga élete is felismerhetetlenné vált. A süvölvény, szinte apjaként szeretett klánvezetője kérésére magára vállal egy gyilkosságot, és 18 évre börtönbe vonul. A 42 évesen szabaduló Ichiban értetlenül nézi az okostelefonokat, megrökönyödik a robotporszívók láttán, de ebben az új világban is boldogan szaladna haza – de ez az otthon már nem létezik: klántársai fel sem akarják ismerni, egykori kollégái megpróbálják laposra verni, ráadásul kiderül, hogy a mindig elvhűnek tartott mestere időközben elárult mindent, ami a Tojo klánhoz kötötte, és átlépett a korábban gyűlölt ellenségként kezelt Omi Szövetségbe. Ichiban nem tudja, mihez kezdhetne Tokióban – így bizonyos fokig még jól is jön, hogy nem sokkal később egy yokohamai szeméttelepen találja magát, egy golyóütötte sebbel a mellkasában és egy hamis tízezressel a zsebében. A félholt alakot a helyi hajléktalanok fogadják be, és úgy néz ki, a jövő neki már csak sörösdoboz-gyűjtést és italautomaták körüli pénzkeresgélést tartogat.

Elárulom – hisz nem spoiler ez a jó 50 órás játék századik perce körül –, nem így van. Ichiban Kasuga tökéletes balszerencse-sorozatba kezd, és így igen hamar rejtélyek és bűncselekmények komplex hálójában találja magát. Először csak a Yokohamát uraló japán-kínai-koreai bűnszervezet-trió közt kell lavíroznia, aztán tényleg elromlanak a dolgok. Ahogy minden Yakuza-felvonásban, itt is lassú a felvezetés, és drámaiak az események – és most mintha még feljebb srófolták volna a feszültséget az írók. Gyilkosság, kínzás és prostitúció is bőven van a nagypolitika és a szervezett bűnözés találkozásában dagonyázó történetben – de legalább minden nagy árulásra jut egy igaz barát, minden, a múltból drámaian előtűnő karakter mellé pedig őrült és jobbára bizarr mellékküldetéseket kapunk.

[+]

Pár szó már esett Ichibanról, a Yakuza-széria új hőséről, az égnek álló hajú (egy fodrászbaleset eredménye, és nem divat-kiáltvány) lelkes fickóról, aki még középkorúan is adoniszi fizikummal veri laposra a rá törő gazfickókat. Noha a hét játék alatt nagyszerű karakterfejlődésen keresztülmenő Kazuma Kiryu ma már nyilván megkerülhetetlen ikon a rajongók számára, így sem volt nehéz átállni Ichibanra: a kissé kelekótya, a hosszú fogsága miatt kicsit maradi fickó is szimpatikus alak.

[+]

Yokohama, a Like a Dragon legfontosabb helyszíne (Kamurocho sem tűnt el azért, később vissza tudunk menni Ichiban otthonába) már nem szerepel ilyen egyértelműen jól. Szokás volt piszkálni a sorozatot ikonikus városrésznek aprósága miatt, de a tokiói piroslámpás negyed legalább teli volt tömve tartalommal – minden beugró, minden mellékutca, minden kanyar új kalandokat, boltokat, éttermeket, karaktereket, minijátékokat rejtett. Yokohamára kicsit kevesebb „interaktív épület” jut, maga a játéktér viszont sokkal, de sokkal nagyobb lett – ennek eredménye pedig egy kicsit üresebb játéktér. Jellemző, hogy az eddig alig használt taxik (értsd: teleport-állomások) most a 20. óra után állandó eszközömmé váltak.

[+]

Ezúttal nem a város tényleg ikonikus részét kaptuk meg: a Minato Mirai felhőkarcolóit, a vörös téglaépületeket és színes fényárban úszó óriáskereket csak az öböl szemközti oldaláról szemlélhetjük. A szeméttel teli Ooka folyó partján fekvő hajléktalan-telep mellett üres telkek, lecsúszott házak, és persze erotikával foglalkozó boltok sorakoznak. Északabbra egy menő sétálóutca, illetve a turistákkal teli kínai negyed már jobb helynek számítanak, a tengerpart melletti park pedig már kifejezetten jó hely – bár, mivel Yakuza-játékban vagyunk, természetesen ez is csüdig van Ichiban ellenségeivel.

Yakuza: Like a Dragon Quest

Az imént említett két nagy csavar is jelzi, hogy a Yakuza-széria új kezdetéről van szó, de az igazi változás a játékmenetet érte. Nem túlzás, nem trollkodás, amit a bevezetőben említettem: az új Yakuza tényleg körökre osztott csatákat használó RPG lett! A Like a Dragon a drámai sztori és a bizarr mellékküldetések közt egyben metakommentár is a szerepjátékokról: ahogy Ichiban is többször kifejti, a valós élet tulajdonképpen ugyanúgy működik, mint a Dragon Quest: hajszoljuk a pénzt, „grindelünk” a munkahelyen, és az edzéstől egyre erősebbé válunk.

Ebben a nagy átalakulásban talán az a legmeghökkentőbb, hogy az RPG-s rendszerek hiába szövik át a Yakuza egészét a harcrendszertől a tárgyakon át a fejlődésig, az különösebben nem változott meg, hogy miként is játsszuk a programot. Ugyanúgy kolbászolunk a japán utcákon, ugyanúgy leszámolunk a ránk törő yakuzákkal és orgyilkosokkal, no meg a pelenkafétisüket féltő őrültekkel, és ugyanúgy gyozát és sört zabálva gyógyítjuk be sebeinket, mint eddig. Az eddig is létező csatornarendszer is csak kicsit kellett, hogy átalakuljon, hogy most igazi dungeonként kezeljük. Persze, amikor harcra kerül a sor, már nem egy verekedős játék kapcsol be, hanem egy körökre osztott RPG: bár a karakterek folyamatosan mászkálnak és helyezkednek a csatatéren, szép türelmesen mindenki megvárja parancsainkat. Ichiban és csapattársai (igen, négyfős parti élén küzdünk) a szimpla támadások mellett automatikusan használják a tereptárgyakat, Persona-módra csapnak le a földre került ellenfelekre, őrült alakokat idézünk meg, és ha mindez nem elég, hát a különféle kombókat, egész csapatot megmozgató tag team támadásokat és egyéb kasztfüggő képességeket is bevetnek.

A hét karakter (ebből egy opcionális, kettő pedig csak nagyon sokára csatlakozik) általános szintjük mellett aktuális kasztjukon belül is fejlődnek – de az állásközvetítőben ez utóbbiak közt váltani is lehet. Összesen 20 kaszt kapott helyet a Like a Dragonban, melyek egy része karakter- vagy nemfüggő. A megtanult képességek kasztváltás után sem tűnnek el, így megfelelő időbefektetéssel rendkívül hatékony karaktereket lehet összekombinálni. A megnyitható képességek ismerősek lesznek, de megvalósításuk mindig megmosolyogtató. A hajléktalan kaszt például gyors szundítással gyógyítja magát, és házi párolású alkoholt kiköpve és meggyújtva tesz szert tűzsebzésre; az idolok különféle dalokkal gyógyítanak vagy zavarják meg az ellenfeleket, az enforcer pedig kommandós pajzsát veti be akciófilmes módon. A több száz eltérő ellenfél is mind a fantasy hagyományokat ülteti át bizarr módon a való világba: perverz alakok szoknya alá fotózással szívják a manapontot, a streamerek és anime-függő otakuk agresszívan üvöltözve haragítják magukra karaktereinket, a föld alá menekült őrült tudósok pedig furcsa porokat szórva mérgezik Ichibanékat. Az ellenfelek annyira sokfélék, hogy egy, az egész játékon átívelő küldetés foglalkozik az összegyűjtésükkel – a Sujimont játszva mind a 252 ellenfél legyőzése a cél, amit az egész kezdeményezést üzemeltető groteszk alak nyilván fura ajándékokkal támogat.

[+]

A harcok ebben a rendszerben is kiválóan működnek, elsősorban azért, mert sikerült a rendszert nagyon fürgére megoldani. A főellenfeleket leszámítva a legtöbb csata egy percig sem tart, így cseppet sem zavaró, amikor ismételten ránk veti magát egy rakás deszkás vagy öltönyös yakuza verőlegény a főutcán. Az ellenfelek a sztoriban való előrehaladásunk alapján szinteződnek, így attól függően, hogy mennyit foglalkoztunk tápolással (ez elsősorban a direkt erre szolgáló csatornarendszerek sűrű látogatását jelenti), a játék nagy része lehet igen könnyű és szinte lehetetlen is. RPG-kedvelőként engem mindez nem zavart, aki pedig allergiás a tápolásra, azt a konfigurálható autofight rendszer próbálja kiengesztelni.

Az elborult, de élvezetes minijátékok mindig is a Yakuzák egyik legfontosabb komponensei voltak, és most a Sujimon mellé kapunk egy Mario Kart-klónt Yokohama utcáin, részt vehetünk egy mobilos civilmentő kezdeményezésben, illetve egy, még a korábbiaknál is komplexebb cégvezetős menedzserjátékban is részt vehetünk. Már a tucatnyi felvásárolható vállalat fejlesztése, az alkalmazottak felvétele, oktatása és beosztása is sok gondolkodást (és időt) kíván meg, de amikor a részvényesi gyűlésre kerül a sor, egy külön harcrendszerben kell legyőznünk a pozícióra vágyó befektetőket. És akkor még nem kerültek szóba a mellékküldetések, amelyek talán még őrültebbek, elvadultabbak, és néha érzelmesebbek, mint korábban bármikor. Természetesen a hagyományos minijátékok is itt vannak: karaoke, baseball és játéktermi játékok várnak ránk, shogi mahjong és pachinko várja a (mi szempontunkból nézve) egzotikumokat kedvelőket, és persze kártyajátékok is bőven akadnak. Az én új kedvencemmé azonban a filmnézés vált: egy lepukkant moziban a bolond tulajdonos a lehető legunalmasabb régi japán filmeket játssza, és a reflexjátékban az elbóbiskoló Ichibant kell ébren tartanunk az energiáját majszoló REM Ram kosok támadásai közepette… hát hogy lehetne nem szeretni ezt az égbekiáltó baromságot?!

Persze ezt a kérdést az egész sorozattal, és azon belül most a Like a Dragonnal kapcsolatban is fel lehetne tenni ugyanezzel a hangsúllyal. Nem állítom, hogy ez a rész a széria legjobbja – puszta energiában a felújított nulladik rész, az érzelmek súlyát tekintve pedig Kiryu utolsó kalandja egyelőre a csúcs. De Ichiban Kasuga első játéka kiválóan sült el; ahhoz mérten pedig főleg, hogy a harcrendszer egy április elsejei tréfa igen pozitív fogadtatásának köszönhetően alakult át ilyen radikálisan. És persze az is fontos szempont, hogy az új hős kiváló alkalom a Yakuza világába való csatlakozásra: bár a Like a Dragon is tiszteletben tartja, és néha utal is a korábbi eseményekre, teljesen nyitott az újonc játékosokra.

A Yakuza: Like a Dragon PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Xbox Series konzolokra jelent meg. Természetesen PlayStation 5-ön is játszható, de az újgenerációs patch itt csak 2021 márciusában fog megjelenni.

Pro:

• Igen jól sült el az új harcrendszer;
• A csapatos kalandozás jót tett a sztorinak;
• Bődületes mennyiségű opcionális tartalom;
• Ichiban kalandja is a szokásos, őrült humort hozza.

Kontra:

• Yokohama nem váltja ki Kamurochót és Sotenborit;
• Még lassabban indul, mint a sorozatátlag;
• Nem egy nextgen-erődemonstráció.

85

Grath