Bevezető

RPG, Role Playing game, Szerepjáték. Sokszor dobálózunk digitális játékok esetében ezekkel a kifejezésekkel, sokszor anélkül, hogy belegondolnánk abba, hogy vajon jogosan emlegetjük-e ezt a kifejezést. Mint veterán szerepjátékos, megosztom a véleményemet azzal kapcsolatban, hogy mit gondolok ezekről. Kezdjük az elején. Nem sok játékot láttam, ahol ténylegesen levedlette volna a játék a kötöttségeit. Mehetünk szanaszét a világba, szóba elegyedhetünk bárkivel, és a párbeszédek vagy a cselekedeteink lehetnek jók, rosszak vagy semlegesek, amivel azt az illúziót kergetjük, hogy nem lineáris a játék. Mégis, hány olyan játékkal találkoztatok, ahol ki lehetett hagyni a fővonal egy küldetését részeket csak azért, mert „nincs kedvem megcsinálni” vagy mert éppen egy beszélgetésben valami olyat mondtál, amivel ezt el lehetett intézni. Ezzel szemben ha pen&paper szerepjátékot játszol, és egy jó mesélőd van, ott akkora szabadságot kapsz, amekkorát csak el tudtok képzelni (te, a mesélő és a party többi tagja). A játék pedig hozzád alkalmazkodik, nem pedig fordítva. Mert akárogy nézzük, a Fallout, a Mass Effect, az Elder Scrolls, mind egy előre megírt játék. Néhol hagy neked lehetőséget dönteni, de a játékszabadság még így sem túl nagy, neked kell alkalmazkodnod ahhoz a sztorivonalhoz, hogy mentsük meg a világot a reaperektől/rapperektől (akiknek kilenc golyó nem elég)/mutánsoktól/sárkányoktól/stb.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!