Trolletető - ma RPG-vel etetünk

Kezdetek

De túlságosan előre szaladtunk. Lépjünk hátra egy pár lépést. Vannak nagyon szép próbálkozások, ahol a játék végkifejletét többféleképpen befolyásolhattuk. Láttunk játékokat, ahol a végső döntések függvényében nagyonis eltérő befejezések illettek minket, láttunk játékokat, ahol pedig az előre megírt végkifejlet után végignézhettük a hagyatékunkat az utánunk következő generációknak.
Zimék Akárhányszor csinálnak top10 cikkeket vagy rájuk jön a szócséplés, a fórumban mindig előkerülnek a mágikus szavak, jön a Baldur’s Gate, a Deus Ex vagy a Fallout 1-2. Ezekkel réges-régen én is imádtam játszani, mert úgy éreztem, hogy a döntéseimnek van súlya. Mára a Bioware játékokat leszámítva kevésszer érzem ezt. Ha belekezdek egy MMO-ba, akkor pedig mégkevésbé látom ennek a megvalósítását. Mindez pedig arra vezethető vissza, hogy mint minden, az ipar, a trendek és az igények is változnak. Még igencsak a kilencvenes években, amikor elkezdtem ismerkedni a szerepjátékok világával, AD&D második szabályrendszerével játszadoztunk, büszkén dobálgattuk a 4, 6, 8, 10, 12 és 20 oldalú kockáinkat, ezzel leverve a gólemeket és trollokat. Majd büszkén tanulgattuk az új spelleket, és cseréltük a +3 fegyvereket a +5 tűz/villám/fagy fegyverekre. De egy picit zavart, hogy ha Nekromanta vagyok, akkor miért kell nekem is a többiekkel futnom, hogy megmentsem a hercegnőt a sárkánytól. Ha pedig a törpe harcosunk azt mondta, hogy „de én más irányba megyek” kisvártatva felfalta valami izé. Mire átváltottunk mágusra, már nagyon zavart a tény, hogy kalandozunk cél és motiváció nélkül, és mindenki haveságban van a boszorkánymesteremmel, a palladin és a pap is, az egyetlen mufurc karakter a druidánk volt(az egyetlen igazi szerepjátékos a partiból).


Egy kisebb idő elteltével már nagyon zavart a kötelező törvényes jó karakterjellem felvétele, így mikor mesélőváltásunk lett, és a korábbi druida lett a kis világunk mindenhatója, az első dolgom az volt, hogy játékon kívül megbeszéljem vele, hogy miután én vagyok a szedett-vedett társaság szakácsa, az egész csapatot hozzásszoktatom egy méreghez, amit ha nem kapnak meg bizonyos időközönként, mind meghalnak. Legközelebb mikor nagyobb csatába indultunk, ezt közöltem is mindenkivel, illetve hogy innentől úgy vigyázzanak rám, mint a szemük fényére, nemhogy a játékban, de a valóságban akartak máglyára vetni, hogy hogy lehetek szó szerint „partykiller”. Később még csilliónyi szabályrendszert kipróbáltam, más játékosokkal és más beállítottságú emberekkel is, míg el nem jutottam egy NAGYON jó mesélőhöz, egy NAGYON jó partihoz, és a NAGYON jó, és nagyon körülményes Warhammer Fantasy Roleplay 2nd Ed.-hez. A megtestesült kánaán volt számomra, elvégre ha a mese azzal kezdődik, hogy egy falusi paraszt vagyok, és eltűnt az x y, akkor kijátszhattam a karakteremet, ami valahogy úgy nézett ki, hogy megcsóváltam a fejem a hír hallatán, meghúztam még egyszer a pálinkás agyagüveget, és folytattam a kapálást. Mert a paraszt kábé ezt teszi. A második dolog, ami miatt imádtam, az az, hogy nincs minden bokorban sárkány. Maximum csak ha azon a délelöttön már a negyvenedik ember eltűnését jelentik be, de akkor már a kapa is kétkezes pallossá alakul. Majd másnap xp és loot nélkül, fejfájással ébred a karakterem.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

  • Trolletető - Black Ops

    Végignézve az Off és Online magazinokat, megdöbbenésünkre mindenhol agyon van ajnározva az új CoD. A játékot kipróbáltuk több platformon is, és különböző furcsaságokkal találkoztunk, amit vagy szándékosan hagytak ki bemutatók nagy részéből, vagy csak nálunk jelentkezhettek.

  • Trolletető - első szám

    Nem is olyan régen egy megkeresést kaptam két úriembertől, hogy publikáljam egy cikküket próba jelleggel. Lássuk eme bizonyos Lézer László és Plazma Pál szörnyszülöttjét: a Trolletetőt.