Tetris-effekt
Bár természetesen a Karateka, illetve Jeff Minter munkássága is mindenképpen megért egy-egy dokumentumjátékot, azt talán nem kell hangsúlyozni, hogy a Tetris mennyire eltérő ligában is játszik. Az idén már 40. születésnapját ünneplő örökzöld alkotás talán minden idők legismertebb játéka, amelyet az elkerülhetetlen kulturális ozmózis hatására még ma is minden korosztály felismer – még ha talán már nem is játsszák annyian, mint az abszolút aranykorban, amikor még a játékeladási listákat is rendre vezette. „A Tetris itt lesz akkor is, amikor a többi mai játék már rég eltűnt”, fogalmaz a történet két főszereplője, és négy évtizednyi relevanciát követően nem is olyan nehéz ezzel egyetérteni. A Digital Eclipse igazi klasszikusoknak és legendáknak emléket állító Gold Master sorozatának harmadik része egy is lenyűgöző történelemóra lett, a szokásos régi játékokkal és ezúttal egy új Tetris-variánssal kiegészülve.
Ahogy azt az Atari 50 óta megszokhattuk, a 17, a Tetris-holdudvarhoz tartozó játékot emulált formában tartalmazó kiadvány legérdekesebb részét talán nem is e játékok jelentik, hanem az interaktív múzeumi tárlatként felderíthető történelmi rész. Az egyedi körülményeknek köszönhetően ezt most nem a fejlesztési dokumentumok és beszkennelt szerződések uralják, hanem a teljes Tetris-históriát végigkövető videók. A kiadvány elsődleges fókuszában a játék első öt-hat éve van: a szovjet kutatóintézetben dolgozó Alekszej Pazsitnov fejlesztői munkássága, a magyar Stein Róbert által véghezvitt első nyugati terjeszkedés, majd a Henk Rogers nevéhez köthető japán utórengések. Az 1989-es Game Boy-kiadás megjelenésig tartó időszakot roppant részletesen, de egyben kifejezetten érdekesen mutatja be a Tetris Forever, kitérve Pazsitnov designeri meglátásaira, a különféle cégek üzleti ügyeskedéseire és a Nintendo jelentős szerepére is.
Hirdetés
[+]
Ami ezt a múzeumrészt illeti, a Tetris Forever két okból is izgalmasabb tárlatokat kínál, mint a két korábbi Gold Master Series dokumentumjáték együtt: nem elég, hogy Henk Rogers és Alekszej Pazsitnov a régi, valószínűleg sokak által ismert sztorikat továbbra is a nézőt magával ragadó módon, vigyorogva és egymást láthatóan imádva mesélik el, de előbbit a nyolcvanas években mindenhová kísérte egy kézikamera is. Ennek köszönhetően nem csak fényképeket kapunk ebből a korszakból, de Rogerst mindenhová követhetjük utazásai során. Látjuk, ahogy 1987-ben sorban áll a CES első Tetris-standjánál, 1988-ban vele együtt léphetünk be a frissen épült új amerikai Nintendo-központ labirintusába – munka közben látva a 82 telefonos NES-segítségnyújtó játékmestert! –, és az 1989-es Moszkvát is vele együtt deríthetjük fel, a Régi Arbattól az Elorgon át a Vörös térig. A nagy Tetris-licenszelési kavarás még ma élő szereplőit sikerült mind megszólaltatni, és még arra is ügyeltek, hogy az egész homályos történetet elindító Stein Róbertet ne valamiféle főgonoszként mutassák be.
[+]
A licencek körülötti jogi kavarást sikerült érdekes és követhető módon előadni, szerencsére teljességgel mellőzve a filmfeldolgozás blőd túlzásait. A tetramínós zakót viselő Pazsitnov roppant szimpatikusan meséli el a pentominós fajátékig visszavezethető eredeti sztorit, és bár nem ez van az interjúk fókuszában, közben akaratlanul is sokat árul el a vasfüggöny szürkébbik oldalának rögvalóságáról. Rogersről ma is ordít, hogy egy végtelenül karizmatikus üzletember, aki állandóan legalább 101%-on pörög, és hogy mindenkivel megtalálja a közös hangot, legyen szó egy, a nyugattól hermetikusan elzárt szovjet programozóról, vagy éppen a Nintendo legendás vezérigazgatójáról, a vasakaratú Hiroshi Yamauchiról. Bár régi interjúiban nem egyszer szerepeltek csúsztatások is („én készítettem az első RPG-t Japánban!”), Rogers itt szerencsére igyekszik eredményét kontextusában bemutatni („én készítettem az első sikeres RPG-t Japánban!”), ami sokkal barátságosabbá teszi az összképet.
[+]
A Tetris Forever öt tárlatából legalább három a korai időszakról szól, és ahogy azt a Gold Master sorozattól úgy látszik el kell fogadnunk, a későbbiekre érezhetően kevesebb energia futotta. Valahol érthető a dolog, és persze igénytelennek ez sem nevezhető: a gyászos folytatáskísérlet Hatris és a Faces...tris III is kaptak egy videós Pazsitnov-értékelést, Rogers elmagyarázza, hogy a Tetris + Bombliss széria milyen körülmények közt, milyen nagynevű japán designerek közreműködésével is jött létre, Tetsuya Mizuguchi pedig a legutóbbi „nagy” megjelenés, a Tetris Effect létrejöttéről tart egy szinesztézia-gazdag előadást. Kapunk egy kitekintést a Pazsitnov és Rogers által közösen tulajdonolt Tetris Company létrejöttéről és működéséről, és ennek során utóbbi lányát is megismerhetjük: Maya Rogers ma a cég vezetője, aki az új játékok mellett a néha roppant fura merchandise-okról is mesél. A legutolsó tablókból pedig megismerhetjük a modern Tetris-fejleményeket is, Blue Scuti tavalyi rekordjától a toronyházak ablakaival játszott kísérleti verziókig.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
